Az elmúlt 5 évben az Amnesty International 141 országban tapasztalt kínzást, illetve kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásdmódot vagy büntetést; Egy globális felmérés szerint – melyet 21 országban 21 ezer ember töltött ki – a kínzástól való félelem mindenütt jelen van; A megkérdezettek majdnem fele fél, hogy esetleges őrizetbe vétele esetén megkínozzák; Több mint 80%-uk szeretne olyan határozott szabályozást, amely megvédi attól, hogy kínzás áldozata legyen; Több mint harmaduk gondolja úgy, hogy a kínzás bizonyos esetekben indokolt lehet.
Az Amnesty International világszerte azzal vádol kormányokat, hogy nem tartják be a kínzás beszüntetésére tett ígéretüket, dacára az ENSZ három évtizeddel ezelőtt, 1984-ben úttörő jelleggel elfogadott Kínzás Elleni Egyezményére.
“A világ kormányai ambivalens módon közelítik meg a kínzás témakörét – törvényileg tiltják, de a gyakorlatban alkalmazzák” – nyilatkozta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára a Stop Torture (Kínzás STOP!), az Amnesty International eddigi legnagyobb globális kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásdmód vagy büntetés elleni kampánya kapcsán. “A kínzás nemcsak hogy létező probléma, hanem sajnos világszerte egyre terjed. Minél több kormány igyekszik a kínzás tényét a nemzetbiztonság ürügyén igazolni, az e téren történt 30 évnyi előrelépés annál inkább szertefoszlik”.
1984 óta 155 állam csatlakozott az ENSZ Kínzás Elleni Egyezményéhez, amelyek közül az Amnesty International 142-ben végzett ellenőrzést. A szervezet 2014-ben ezen országok közül 79-ben jegyzett fel kínzással kapcsolatos eseteket – tehát az ENSZ Egyezményt aláíró országok több mint felében. További 40 ENSZ tagállam még mindig nem csatlakozott az Egyezményhez, annak ellenére, hogy a kínzás elleni jogi tilalom erre kötelezi őket.
Az Amnesty International az elmúlt öt évben világszerte legalább 141 országban jegyzett fel kínzással vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásdmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos eseteket – tulajdonképpen minden olyan országban, ahol a szervezet jelen van. Mivel a kínzás ténye nem mindig kerül napvilágra, valószínű, hogy ez a szám a jövőben még magasabb lesz.
Néhány országban a kínzás szinte már rendszerszintű jogsértésnek számít. Más helyeken a szervezet csupán elkülönülő, kivételes eseteket dokumentált. Az Amnesty International a kínzással vagy hasonló jellegű rossz bánásmóddal kapcsolatos minden egyes cselekményt teljes mértékig elfogadhatatlannak tart.
A Stop Torture kampány (Kínzás STOP! – Globális kampány a kínzás ellen) egy média-összefoglalóval kezdődik, mely a Torture in 2014: 30 Years of Broken Promises nevet viseli, és célja, hogy átfogó képet mutasson a modern világban zajló kínzással kapcsolatos esetekről.
A rövid összefoglaló számos kínzási technikát bemutat – a stresszpozícióktól kezdve az alvás megvonásán át, a nemi szervek elektrosokkal történő irritálásáig – mely módszereket a gyanúsítottak, az eltérő véleményen lévők, a politikai ellenfelek és mások megtörésére használnak.
A kampány részeként az Amnesty International egy Globescan felmérést is készíttetett, hogy fel tudja térképezni a kínzással kapcsolatos globális helyzetet. Aggasztó módon, a felmérés kimutatta, hogy – világszerte 21 országból – a válaszadók csaknem felét (44%) aggasztja, hogy amennyiben saját országukban őrizetbe veszik őket, könnyen válhatnak kínzás áldozataivá.
A túlnyomó többség (82%) úgy gondolja, hogy a kínzás ellen egyértelmű szabályozással lehet a leghatékonyabban harcolni. Jóllehet több mint egyharmaduk (36%) szerint a kínzás bizonyos helyzetekben igazolható lehet.
“A globális felmérés eredményei megdöbbentőek, hiszen a megkérdezettek majdnem fele fél, hogy kínzás áldozatává válhat, és emiatt személyesen is sebezhetőnek érzi magát. Az emberek döntő többsége szerint világos törvényeket kellene hozni a kínzás megfékezése érdekében, ugyanakkor még mindig több mint egyharmaduk szerint a kínzás igazolható bizonyos esetekben. Összességében, a nemzetközi közösség széles köre támogatja a kínzás elleni küzdelmet” – szögezte le Caroline Home, a GlobeScan igazgatója.
Olyan intézkedések, mint a kínzásnak a nemzeti törvénykezésbe bűntényként való beiktatása, a független ellenőrző szervek vizsgálataira nyitott büntetés-végrehajtási intézmények, illetve a kihallgatások videóra rögzítése mind a kínzással kapcsolatos bűncselekmények számának csökkenéséhez vezettek azokban az országokban, amelyek a Kínzás Elleni Egyezményben vállaltakat komolyan veszik.
Az Amnesty International olyan védelmi mechanizmusok alkalmazására szólítja fel a kormányokat, amelyek segítségével a kínzással kapcsolatos bűncselekményeket hatékonyabban tudják megelőzni és büntetni – ilyen intézkedés például a megfelelő orvosi vizsgálatokhoz való hozzáférés biztosítása, a szabad ügyvédválasztás joga, a büntetés végrehajtási intézmények független ellenőrzése, a kínzással kapcsolatos esetek független és hatékony kivizsgálása, a gyanúsítottak elleni vádemelés, és az áldozatok sérelmeinek megfelelő orvoslása.
A szervezet kínzás elleni globális küzdelme továbbra is folytatódik, de a jövőben kiemelten öt olyan országra koncentrál, ahol a kínzás, mint módszer nagyon elterjedt. Az Amnesty International meggyőződése, hogy jelentős változásokat tud majd elérni ezekben az országokban. A kampány gerincét a kiemelt országokról szóló átfogó jelentések – amelyek személyre szabott ajánlásokat is tartalmaznak – alkotják majd.
A mexikói kormányzat nem ért egyet azzal, hogy a kínzást kivételként és nem normaként kell kezelni, a valóságban a rendőri túlkapások egyre jobban elterjednek és büntetlenül maradnak. Miriam López Vargas-t, a 31 éves négygyermekes családanyát két jelöletlen egyenruhás katona elrabolta szülővárosából Ensenada-ból, majd erőszakkal egy katonai laktanyába vitte. Egy hétig tartották fogva, háromszor megerőszakolták, fojtogatták és elektrosokkal kínozták azért, hogy bevallja, részese volt kábítószerrel kapcsolatos ügyleteknek. Három évvel később, az eset még mindig nem került az igazságszolgáltatás elé.
A Fülöp-szigeteken a kínzás túlélőinek esélyük sincs az igazságszolgáltatásra. A közvélemény például csak nemrég értesült egy eddig titkos büntetésvégrehajtási intézet működéséről, ahol a rendőrök a “saját szórakoztatásukra” kínozták a fogvatartottakat. A rendőrtisztek mindig egy “kínzó-kereket” pörgettek meg, hogy eldöntsék, milyen válogatott módszereket alkalmazzanak a foglyokon. Az erről készült tudósítások egy belső vizsgálathoz, továbbá néhány tiszt elbocsátásához vezetettek, ugyanakkor az Amnesty International átfogó és pártatlan vizsgálatra szólít fel, amely az érintett tisztek igazságszolgáltatás elé állításához vezetne. Az országban a rendőrség által elkövetett kínzással kapcsolatos eseteket továbbra is eltussolják, míg a bántalmazás túlélői csendben szenvednek.
Marokkóban és a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságban (Nyugat-Szahara) a hatóságok csak ritkán vizsgálják ki a kínzással kapcsolatos bejelentéseket. A spanyol hatóságok kiadták Ali Aarrass-t a marokkói hatóságoknak, annak ellenére, hogy nagy volt az esélye, Aarrass-t megkínozzák. Titkosszolgálati ügynökök egy nem hivatalos büntetésvégrehajtási intézetbe vitték, ahol elmondása szerint elektromos áramot vezettek a heréibe, folyamatosan ütötték a talpait, és órákon keresztül a csuklójánál fogva fellógatva tartották. Aarrass beszámolója szerint a rendőrtisztek arra kényszerítették, vallja be, hogy egy terrorista csoport tagja. A “vallomása” alapján aztán elítélték, és 12 év letöltendő börtönbüntetést kapott. Az állítólagos kínzás tényét pedig soha nem vizsgálták ki.
Nigériában a rendőrség és a katonaság tagjai szinte már rutinszerűen használnak válogatott kínzási módszereket. Moses Akatugba mindössze 16 éves volt, amikor katonák letartóztatták, akik – elmondása szerint – megverték és karon lőtték. Moses állítja, hogy utána átadták őt a rendőrségnek, és a rendőrőrsön órákon keresztül végtagjainál fogva fellógatva hagyták. Elmondása szerint addig kínozták, míg alá nem írt egy “vallomást”, miszerint részt vett egy rablásban. Azt pedig, hogy csak a kínzás miatt írta alá ezt a vallomást, soha nem vizsgálták ki alaposan. 2013 novemberében – miután nyolc évet várt a bíróság döntésére – Moses-t halálra ítélték.
Üzbegisztánban a kínzás rendszerszintű jelenség, mégis nagyon kevés elkövető került az igazságszolgáltatás elé. Az Amnesty International-nek nincs képviselete az országban. Dilorom Abdukadirova öt évet töltött száműzetésben, miután egy tüntetést követően elmenekült az országból. A demonstráción, amelyen ő is részt vett, a biztonsági erők tüzet nyitottak a civilekre, és több száz békés tüntetőt megöltek. Amikor visszatért az országba, őrizetbe vették, eltiltották a családjától, és a kormány megdöntésére irányuló kísérlettel vádolták meg. Bírósági tárgyalásán már csontsoványan, horzsolásokkal teli arccal jelent meg. Családja meg van róla győződve, hogy Abdukadirova-t megkínozták. Az Amnesty International Magyarország ezzel az esettel foglalkozik kiemelten.
“Harminc évvel ezelőtt az Amnesty egy globális kampány keretében küzdött egy nemzetközi kínzás elleni egyezség létrejöttéért, amelynek eredménye az ENSZ Kínzás Elleni Egyezménye lett. Azóta számos téren előrelépés történt, azonban nem túl biztató azt látni, hogy napjainkban még mindig világszintű kampányokra van szükség azért, hogy biztosítsuk, ezeket az ígéreteket valóban betartják.” – mondta Salil Shetty.
Videónkat tekintsd meg itt.
