Új alkotmánytervezetet terjesztettek elő a hatóságok június 30-án Tunéziában, ami tovább csökkenti az igazságszolgáltatás függetlenségét, ezzel pedig veszélyezteti az emberi jogok intézményi garanciáit. A tervezetről július 25-én tartanak népszavazást.
Gyorsított eljárással, zárt ajtók mögött készült el az az új alkotmánytervezet, amelyet a hatóságok június 30-án, múlt csütörtökön mutattak be Tunéziában. Ha elfogadják, ez váltja majd a 2014-es korábbi alkotmányt, amiből csak néhány fontosabb rendelkezés maradna meg, más jogköröket azonban súlyosan korlátoznának.
Ilyen például az igazságszolgáltatás függetlensége. Az új tervezet nem biztosítaná a tunéziai igazságszolgáltatás pártatlanságához szükséges feltételeket, ellehetetlenítené a hatóságok felelősségre vonását, és felhatalmazná őket arra, hogy az iszlám vallási szabályokra hivatkozva korlátozzanak bizonyos jogokat.
A 2014-es alkotmányt, ami korábban erős védelmet biztosított az országban az emberi jogoknak, egy kétéves, átlátható folyamat során dolgozta ki az alkotmányozó nemzetgyűlés. Ezzel ellentétben az új tervezet szerkesztését egy olyan állami szerv végezte, amelynek a munkáját Kais Saied elnök egy rendelettel titkosította.
“Megdöbbentő, hogy a tunéziai emberektől megtagadták az átlátható magyarázatot arra vonatkozóan, hogyan készült el országuk javasolt új alkotmánya. A hatóságoknak kötelességük biztosítani, hogy a közérdekű információk mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, és hogy – mint minden új jogszabály esetében – az alkotmánytervezetet is valódi és érdemi nyilvános és politikai ellenőrzésnek vessék alá.” – mondta Heba Morayef, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai regionális igazgatója.
Az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbulása
Az alkotmánytervezet az igazságszolgáltatás ellenőrzésére három legfelsőbb bírói tanácsot hozna létre, ezek függetlenségére azonban nincs garancia. A 2014-es alkotmány értelmében korábban ezt a feladatot a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (HJC) látta el: egy olyan független igazságügyi szerv, amelynek célja az volt, hogy megvédje a bírákat a kormányzati beavatkozásoktól.
A régi alaptörvény értelmében a bírók kiválasztását, előléptetését és elbocsátását is a HJC felügyelte, az új rendelet elfogadásával viszont a kinevezésük közvetlen elnöki utasítással történne, aminek során a HJC csak ajánlásokat tehet majd.
Ezzel az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom befolyása alá kerülne, annak ellenére, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően a bírák kinevezését és előléptetését a visszaélések elkerülése érdekében függetleníteni kell a végrehajtó ágtól.
A tunéziai igazságszolgáltatás függetlensége azóta romlik, hogy Saied elnök 2021 nyarán rendeleti kormányzást vezetett be. Idén februárban a független HJC-t egy olyan ideiglenes intézményre cserélte, ami a közvetlen befolyása alatt áll, júniusban pedig törvénytelenül felhatalmazta magát a bírók visszahívására, és 57-et el is bocsátott.
Az új alkotmánytervezet emellett eltörölné a jelenlegi alaptörvény azon előírását, hogy a katonai bíróságok kizárólag katonai bűncselekmények esetén indíthatnak eljárásokat. Tehát, ha elfogadják, akkor olyanok ellen is lehetne vádat emelni katonai bíróságokon, akik nem a hadsereg tagjai.
Annak ellenére, hogy az új alkotmányt még nem fogadták el, Saied elnök hatalmának erősödésével egyre nő azoknak a civileknek, újságíróknak és parlamenti képviselőknek a száma, akiket katonai bíróság elé állítottak. Ilyen személy Salah Attia is, egy online hírportál újságírója, aki ellen kizárólag azért folyik eljárás, mert az Al Jazeera-n június 10-én azt nyilatkozta, hogy a hadsereg megtagadta az elnök egy utasítását. Attiát legközelebb július 7-én hallgatja meg a bíróság, és komoly büntetést is kiszabhatnak rá, csak azért, mert élni akart a szabad véleménynyilvánításhoz való jogával. Írd alá az érte indított petíciót itt:
Korlátlan vészhelyzeti hatáskörök
Habár Kais Saied elnök 2019 októberében került hatalomra, a koronavírus járvány miatt bevezetett vészhelyzeti állapotot kihasználva 2021-ben rendkívüli jogköröket biztosított magának, átvéve a közvetlen ellenőrzést az államigazgatás jelentős része felett.
A 2014-es alkotmány értelmében az ilyen vészhelyzeti jogkörök nem lehetnek időkorlát nélküliek: a korábbi alaptörvény kimondja, hogy “az intézkedéseknek a lehető leghamarabb garantálniuk kell az állami intézmények és szolgáltatások normális működésének visszaállítását”. Az új alkotmánytervezetből ez a követelmény kimaradt, egy vonatkozó cikke pedig nem garantál megfelelő biztosítékokat az emberi jogok védelmére szükségállapot idején.
A nemzetközi normák szerint a rendkívüli hatásköröket és a kivételes intézkedéseket csak akkor szabad alkalmazni, ha az feltétlenül szükséges a nemzetbiztonság védelméhez. Az Emberi Jogi Bizottság (a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) végrehajtását ellenőrző ENSZ-szerv) kimondta, hogy szükségállapot esetén az ICCPR rendelkezéseitől eltérő intézkedéseknek ideiglenesnek kell lenniük, az államnak pedig vissza kell állítania a normális állapotot amint lehetséges.
A vallási hivatkozások veszélyei
Az új alkotmánytervezet egy másik cikke kimondja, hogy Tunézia “az iszlám hitközösséghez tartozik”, ennek értelmében pedig az államnak “az emberek lelkének, vallásának, pénzének és szabadságának megőrzésében az iszlám céljait kell megvalósítania”.
Ez a megfogalmazás teret engedhet annak, hogy az állami vezetők, törvényhozók és a bíróságok az “iszlám céljaira” hivatkozzanak, amikor jogsértéseket követnek el. Fennáll a veszélye például annak, hogy a nemek közötti egyenlőséggel vagy az egyéni szabadságjogokkal kapcsolatos törvényeket azzal az indokkal vizsgálják felül, hogy azok állítólag ellentmondanak a vallási elveknek. Ha elfogadják, ez a cikk felhatalmazást adhat más vallási csoportok diszkriminációjára is.
Az új alkotmányról szóló népszavazást július 25-re tervezik, vagyis éppen egy évvel az utánra, hogy Saied elnök felfüggesztette a parlamentet, és rendeleti kormányzást vezetett be. Azóta a hatóságok a bíróságok megkerülésével egyre gyakrabban rendelnek el önkényes beutazási tilalmat, ítélnek embereket házi őrizetre vagy vonnak felelősségre az elnök kritizálása miatt.