A Tíz igaz történet című kötetben kortárs magyar írók mutatnak be megtörtént emberi jogi jogsértéseket egy-egy novella keretében. A történetek az Emberi Jogok Világnapja alkalmából megrendezett 2015-ös Levélíró Maraton tíz esetét mesélik el. Az igazságtalanul bebörtönzött, megkínzott vagy halálra ítélt áldozatokat a kampány során emberek milliói támogatták petíciójukkal és leveleikkel.
A kötet az Amnesty International Magyarország és a Libri Kiadó együttműködésével valósult meg. A novellák szerzői: Benedek Szabolcs, Kiss Noémi, Kondor Vilmos, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor, Papp Sándor Zsigmond, Péterfy Gergely, Szécsi Noémi, Térey János, Tompa Andrea. Kedvcsináló.
Péterfy Gergely: Gyapotdemokrácia
„Üzbegisztán szép ország. Kisoroszitól, ahol lakom, a Google
Maps szerint két nap és 11 óra autóútra van, gyalogosan negyven nap, 4942
kilométer. A Nagy Szovjetunió egykor az egész országot gyapottermelésre fogta,
a gyapotföldek öntözéséhez kiszárították az Aral-tavat. Az országot
megkaparintó oligarchák maradtak a gyapotnál, megszokták a hosszú évtizedek
alatt, talán meg is szerették, mint téeszelnök a nagybirtokot.
Az üzbég címeren gyapot és búzakoszorú ölel körül egy
birodalmi turult.”
Muhammad Bekzhanov története itt olvasható.
Péterfy Gergely (Budapest, 1966. október 31. –) József
Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, szerkesztő, egyetemi tanár. Testvére:
Péterfy Bori színésznő. Az ELTE latin-ógörög szakán szerzett diplomát 1993-ban.
1991 óta publikál novellákat. 1998-ban jelent meg első regénye, a B oldal,
amely önéletrajzi elemekből építve beszéli el a 70-es 80-as évek Budapestjének
értelmiségi tapasztalatát. Első novelláskötete 1994-ben jelent meg. Ezt követte
1998-ban első regénye A B oldal címmel, amely önéletrajzi elemekből építve
beszéli el a 70-es 80-as évek Budapestjének értelmiségi tapasztalatát. PhD
értekezése, amelyet Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságáról készített,
szolgált a 10 éven át írt Kitömött barbár című regényének alapjául, amelyet
2015-ben Aegon művészeti díjjal ismertek el.
Szécsi Noémi: Szerencse
@Tibor Z. Petényi
„Szerencsés nő. Ha megszakadt
benne az élet, nem kell elvéreznie, vagy egy mosdóban megszülnie a halott
csecsemőjét és ájultan a vérében feküdnie: az arcára maszkot nyomnak, és
nyomban elalszik. Nem fog érezni semmit.”
Szécsi Noémi (1976) József
Attila-díjas író, 2009-ben az Európai Unió Irodalmi Díját nyerte el Kommunista
Monte Cristo című regényével. Ez a műve, valamint a 2002-es Finnugor vámpír
több európai nyelven jelent már meg fordításban. Elkötelezett a magyar
nőtörténet iránt, az 2015-ben megjelent A budapesti úrinő magánélete
(1860-1914) című művelődéstörténeti kötet egyik szerzőjeként a szülés, fogamzásgátlás,
nőgyógyászati beavatkozások történetét, a nőemancipációt és női művészek
szerepmintáit dolgozta fel, ezenkívül nőtörténeti blogot vezet. Hat regény, két
blogkönyv és két művelődéstörténeti mű szerzője.
Mán-Várhegyi Réka: Csavarni,
tekerni
@Nagy Dániel
„Y. egy autó volánja mögött ül,
mellette a nővére, a hátsó ülésen sógornője. A reptérre tartanak. Y. férje
halott. A nővér és a sógornő feltehetően a férj miatt jöttek a városba, akit
egy héttel korábban lőttek agyon a nyílt utcán. A gyilkosság részletei zavarosak,
a Yecenia Armenta esetét tárgyaló újságcikkekben erről kevés szó esik. Arról
sem tudunk, hogy a nők miről beszélgetnek az autóban, és hogy mit gondolnak
arról, ki és miért gyilkolta meg a férfit.
Nem tudjuk, hogy Y. gyerekei ez idő tájt hol vannak, amint azt sem, hogy
a két nő eljut-e valaha a reptérre. Mindenestre az autót civil ruhás rendőrök
állítják meg. Y. hamarosan már egy másik autóban ül megbilincselve, bekötött
szemmel.”
Mán-Várhegyi Réka író,
szerkesztő. Első novelláskötete 2014-ben jelent meg Boldogtalanság az
Auróra-telepen címmel, amire JAKkendő díjat és Horváth Péter Irodalmi
Ösztöndíjat kapott, illetve ezzel a kötettel hívták meg 2015-ben a budapesti
Elsőkönyvesek Fesztiváljára. 2015-ben ifjúsági regénye jelent meg A szupermenők
címmel, valamint gyerekkönyveket is írt.
Térey János: Rania
@Tibor Z. Petényi
„Késő este egyik percről a
másikra kiürült a piac, csitult a forgalom a nagy sorházak utcájában.
Végigsöpört a környékbeli
szirteken és homokbuckákon a szél, visított, süvített egész éjjel.
Valamivel éjfél előtt kezdődött a
razzia.
Katonák jöttek. Hírszerzők. Nem
találomra mentek, céljuk volt.
A fogorvost keresték. Jázin éppen
a konyhaasztalnál ült, és az e-mailjeit olvasta, amikor megzörgették az ajtót,
olyan vehemenciával, ami nem hagyott kétséget az éjszakai látogatók kiléte
felől.”
Rania Alabbasi története itt olvasható.
Térey János 1970-ben született
Debrecenben. A magyar irodalom kiugrott építésze és aktív urbanistája. 1991 óta
húsz könyve látott napvilágot, többnyire verses formában, legutóbb A Legkisebb
Jégkorszak című regény. Idén jelenik meg összegyűjtött verseinek kötete (Őszi
hadjárat) a Jelenkornál. Legjellegzetesebb műfajai a verses regény, illetve az
újragondolt polgári dráma. A Nibelung-lakópark című, Richard Wagner nyomán
írott drámaciklusát a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári
Sziklakórházban.
Papp Sándor Zsigmond: Hősök,
hétköznap
@Tibor Z. Petényi
„Úgy követ, mint egy árnyék. Úgy
követem, mint önmagam árnyékát. Két hónapja beszélgetek vele, kérdezgetem, s
próbálom kitalálni a válaszait. Rajzolom meg újra és újra az arcát. Azt is, amelyik
még bízott az igazságban, és azt is, amelyiket már megtörtek. De talán még nem
törődött bele a vereségbe.”
Papp Sándor Zsigmond erdélyi
magyar író, újságíró. Középiskoláit Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Líceumban
végezte (1991), majd a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban szerzett diplomát
(1995). A kolozsváriBabeș-Bolyai Egyetemen filozófia szakot végzett.
1995-96-ban az Erdélyi Napló kulturális rovatvezetője volt; 1996-ban megnyerte
a Látó című folyóirat novellapályázatát, ugyanebben az évben a Magyar Újságírók
Romániai Egyesülete nívódíját, 1997-ben a Kolozsvári Írók Társaságának
debütálódíját. 1999-től a Krónika című napilap belső munkatársa, rovatvezető.
Benedek Szabolcs: Csengőszó
@Nagy Dániel
„Nem ott kezdődik, hogy egy
lakásban összegyűlik egy társaság. Előzményei vannak, elvégre minden
történetnek vannak előzményei. Arra is bőven lehet alapos okokat fölsorolni, hogy miért gyűlnek össze ennyien
ebben a lakásban – többtucatnyian, számuk az általunk elképzeltnél akár jóval
nagyobb is lehet. Elvégre sok jó ember kis helyen is elfér. Azt is tudjuk, hogy
a rokonait nem válogathatja meg az ember, a barátait ellenben igen. Ez pedig a
szó legszebb értelmében véve válogatott baráti társaság: lásd kvalitások,
eszmék, érzelmek, érzékenység, nyitottság, fogékonyság. És mindenekelőtt és
mindenekfölött a szabadság iránti elkötelezettség. A gondolatok és a vélemények
szabadsága iránt. Nem föltétlenül értenek mindenben egyet, ám a legfontosabb
ügyekben igen. Sokféleképpen gondolkodnak a világról, azonban mindig ugyanarról
a közös kiindulópontról indulnak, aztán megannyi vita és vívódás, töprengés és
mérlegelés után minden alkalommal ugyanoda térnek vissza. Egy csapás mentén
haladnak, egyetlen közös cél felé.”
Benedek Szabolcs 1973-ban
született Budapesten. Gyermek- és iskolás éveit Szolnokon töltötte. A Budapesti
Közgazdaság-tudományi Egyetem politikatudomány szakirányán szerzett diplomát
1996-ban. Első könyve 1997-ben jelent meg, ezt azóta tucatnál több követte. Írt
már regényt, novellát, hangjátékot, drámát, kritikát és esszét. Számos más
irodalmi elismerés mellett 2010-ben József Attila-díjat kapott.
Kondor Vilmos: Dzsungelek a
lábnyomban
@Nagy Dániel
„– Kalikatulista – jegyezte meg a
kis maláj emberke, fején azzal a kis kalappal, amit néhanapján én is szívesen a
fejembe nyomtam volna, jóllehet nem értettem, mire szolgál. – Szabadságot
Zunalnak! – rikkantotta tüzesen, aztán behúzta a nyakát, mintha ő maga lett volna
a legjobban meglepve saját harciasságától.”
Kondor Vilmos magyar krimiíró, a Bűnös
Budapest-ciklus szerzője. 1954-ben született, tanulmányait Szegeden kezdte,
majd a párizsi Sorbonne-on folyatta, ahonnan végül vegyészmérnöki diplomával tért
haza. Jelenleg egy nyugat-magyarországi városban tanít matematikát és fizikát
középiskolás diákoknak. Íróként 2008-ban debütált a Bűnös Budapest ciklus első
regényével (Budapest Noir), azóta Gordon Zsigmond kalandjai tíz nyelven, több
mint kéttucat országban olvashatók, legutóbb 2012-ben a HarperCollins kiadó
gondozásában az Egyesült Államokban is megjelent a Budapest Noir. Kondor Vilmos
feleségével, két ikerlányával, valamint kutyáival és sólymával egy Sopron
melletti kis faluban él.
Kiss Noémi: Sipoly
@Nagy Dániel
„Megjött, mosolygott, és kedves
volt. Megsimogatta a hajamat. Pedig nem szokta. Végighúzta a retkes ujját a kék
fanyakláncomon. Mondta, hogy jó lenne, ha most elmennék kezet mosni és
fésülködni. Fújjam ki az orrom és töröljem meg a számat. Elmentem a kúthoz, és
mikor visszajöttem a kunyhóba, erősen megfogta a karomat, és halkan a fülembe
súgta, hogy legyek most már nagylány. És viselkedjek is úgy. Nem vagy már
gyerek, vagyis nem lehetsz már az a gyerek, aki voltál. Erős nő leszel. Akkor
vettem észre, hogy míg odavoltam fésülködni, leverte a babákat a helyükről.
Rátaposott a lányokra, a fejükre, aztán a fogával széttépte mindet. Morgott és
öklendezett közben. Eltaposta a dobozaimat, fenét ez neked, megint hülyít az a
francia nő. Én úgy megijedtem apámtól, hogy észre sem vettem, hogy nem vagyunk
már egyedül a kunyhóban. Az Öreg Burkinához lökött. Aki akkor lépett be az
ajtón, vele volt három fia, a nagyfogúak. Az Öreg megtartott a karjában, majd
kérte, hogy nyissam ki a számat, és elkezdte számolni a fogaimat.”
Kiss Noémi Gödöllőn született
1974-ben, először úszott, majd vízilabdázott, közben persze megtanult fogalmazni.
Ha nem ír, akkor rengeteget olvas, annyit, hogy néha már karikás tőle a szeme.
Még ma is szorgalmasan sportol, anyukája a tornatanárja, hetente jár hozzá. Élete
nagy részét különféle városokban töltötte, kollégiumokban, albérletekben,
idegenek lakásán. Nem volt lázadó. Budapesten végezte iskoláit, Miskolcra és a
Svájc és Németország határán fekvő Konstanzba járt egyetemre. Kalandos évek
voltak, ami elengedhetetlen az íráshoz, akárcsak a sok utazás. Elbeszéléseiben
városok és kissé különc figurák szerepelnek, kietlen tájak, és ismeretlen
kelet-európai helyek tűnnek fel, olyanok, amelyeket látott és megismerhetett,
és olyanok is, amelyeket csak elképzel, de sosem fog látni, mégis valahogy
hihetőnek tűnnek. Szereti az extrém kalandokat és az érzelmi kihívásokat,
érdekes, épp ezeket elbeszélői is kedvelik. Szívesen fürkészi mások
furcsaságait, először csak azért, hogy legyen miről írnia. De sajnos szerelmes
típus, és ha végzett, azon kapja magát, hogy beleesett egyik-másik figurájába. Egy
lány és egy fiú anyukája, ikrek.
Németh Gábor: Móricka képzelődik,
avagy levél Aletheiához
@Nagy Dániel
„Fölhívott, és azt mondta, ez az
eset nekem való. Mintha pont ezzel foglalkoznék, éppen ilyesmikről írnék
könyvet. Efféle megoldhatatlanságokról. Kicsit hallgattam a telefonba, aztán
azt mondtam Aletheiának, hogy igaza van, mint mindig.”
Németh Gábor (Budapest, 1956.
november 23.–) József Attila-díjas (2004) magyar író, forgatókönyvíró,
szerkesztő, egyetemi tanár. 1975-ben érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel
Gimnáziumban. 1979-ben diplomázott a Budapesti Tanárképző Főiskola
magyar-történelem szakán. 1980–1985 között a Napi Világgazdaság munkatársa
volt. 1983-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1984-ben az Örley Társaság
alapító tagja volt. 1985–1992 között a József Attila Kör tagja, 1996 óta
tiszteletbeli tagja. 1986 óta a 84-es Kijárat szerkesztője. 1989 óta a Magyar
Írószövetség tagja. 1991 óta a Magyar Napló prózarovatának szerkesztője,
1994-ben megbízott felelős szerkesztője. 1993–2008 között a Magyar
Íróválogatott tagja volt. 1994–2000 között az Orpheus szerkesztőjeként
dolgozott. 1994–2007 között a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának szerkesztője
volt. 1998 óta a Szépírók Társasága alapító tagja.
Tompa Andrea: Ember a dobozban
@Tibor Z. Petényi
„‒ És akkor most mit szeretnél?
Negyven éve, valamikor
emberemlékezet előtt, annyira készültem rá, annyi tervem és válaszom volt erre
a kérdésre. Most már régóta, sok évtizede nincs semmilyen. Túl messzire került
minden normális vágy vagy akarat. Szabadulást az ember csak az első egy-két
évben tervez, utána csak túlélést.”
Albert Woodfox története itt olvasható.
Tompa Andrea 1971. július 4-én
született Kolozsváron, 1990 óta Budapesten él. Az ELTE Bölcsészkarán orosz
szakon végzett. 2000–2008 között az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
munkatársa, 2005-től a Színház folyóirat szerkesztője, 2008 óta tanít a
kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán, 2009 óta
pedig a Színházi Kritikusok Céhének vezetője. 2010-ben jelent meg az első
regénye, A hóhér háza a Kalligram Kiadó gondozásában, majd ugyanitt 2013-ban a
Fejtől s lábtól.
