A Meszesi Tanoda Pécs keleti, a város talán legsúlyosabb társadalmi és gazdasági gondokkal küzdő városrészében, Meszesen működik. A Tanoda fenntartója a pécsi MIOK a hátrányos helyzetű emberekért Alapítvány. 2013 májusa óta 51 tanulót vontak be folyamatosan a tanodai fejlesztésbe. A gyermekek több mint kétharmada a közeli Budai Városkapu Általános Iskolában tanul, 11 fő pedig Pécs különböző középiskolájába jár.
“Miért
szerettem meg Meszest? Meszes egy nagyon különleges kis tanoda.
Falait nem borítja ezernyi kép a gyerekekről, nincsenek apró
játékok szerte szét, se kézzel készített remekművek a
dicsőségfalon. Viszont van egy csapat gyerek, akik egy pillanat
alatt képesek életet lehelni a tanterembe, teletölteni az udvart
játékokkal és megosztani mindazt, amit tudnak vagy éppen amire
kíváncsiak.” – meséli Takács Martina képző a pécsi
Meszes Tanodáról.
“A
projekt megvalósítási időszaka 2015 februárjában ért véget,
de a tanoda fenntartási időszakában is folyamatos a
kapcsolattartás a gyermekekkel, családjaikkal és iskolai
oktatóikkal; továbbá részükre foglalkozásokat szervezünk és
bevonjuk őket alapítványunk egyéb programjaiba is.” – mutatja be
a tanodát Kriston Csilla mentor.
„Mi
nagyon örültünk ennek a képzésnek a gyerekek és a tanoda
szempontjából is. A tanodások lelkesek voltak, érdeklődőek. Az
első alkalom után naponta kérdeztek a következő alkalommal
kapcsolatban. A tábor központi kérdés lett, szinte már a képzés
megkezdése előtt. Ez a későbbiekben sem változott. A
foglalkozások után pár nappal mindig beszélgettünk az emberi
jogokkal kapcsolatban. Sok új információval gazdagodtak a
gyerekek, és ezek továbbgondolásra sarkallták őket.” –
folytatja Csilla.
A
gyerekek mellett a foglalkozások során a képzők, Grunzó Zsófia
és Takács Martina is rengeteg élménnyel gazdagodott. Tanoda
Híradónkban ők mesélnek a képzés menetéről.
„Különleges
élmény, amikor egy csapat gyerek engedi, hogy megismerkedjünk
velük, kíváncsiak és együttműködőek. A legnagyobb élmény
mindig az, amikor betekintést engednek a saját életükbe és
megosztják velünk roppant bölcs világszemléletüket. A meszesi
csapat attól különleges, hogy korban ugyan nagyon eltérő és
vegyes kis társaság, de a részt vevő gyerekek javát rokoni
szálak kötik egymáshoz. Ettől tud igazán felszabadult lenni a
hangulat, mégis vigyáznak egymásra és tudják, kinél hol van a
határ. Remélem, hogy minél többen részt tudnak majd venni a
táborban.” – meséli Takács Martina a második alkalomról.
Grunzó
Zsófia képzőnk a következőt tette hozzá a tartalmi
beszámolóhoz:
„A
legjobban működő játék a Sors volt – erre meglepően szinte
mindenki odafigyelt, gyorsan megcsinálták a feladatokat, és
tetszett nekik. A végén mindenki adott a szegény embernek kártyát,
és utána is sokan gazdagnak érezték magukat. Figyeltek a
magyarázatra is. A másik jó játék a szegénység-gazdagság
volt, erre is elég jól figyeltek, elég könnyen megoldották.
Amikor véget ért az óra, kérdezgették, hogy mikor megyünk
legközelebb.”
Martina
így összegzi a tapasztalatait:
“A második alkalommal
rendhagyó módon az udvaron kezdtük a képzést, amikor is a
gyerekek, amint megismertek minket, körénk gyűltek és elmesélték
az angyalkás játék tapasztalatait, ki-kire vigyázott és így
tovább. Jó volt újra és újra úgy megérkezni, hogy a
gyerekek vártak minket, kérdezősködtek a táborról, és
kész tervekkel fogadtak minket a tábori szobaelosztást, leutazást
illetően.
A képzés motorja
határozottan a tábor volt. Minden alkalommal át kellett
beszélnünk, hogy ki jöhet és milyen lesz együtt tölteni
júniusban négy napot Balatonakalin a többi tanodás gyerkőccel.
A harmadik képzési
napon viszont az időjárás és az egyéb szabadidős
elfoglaltságok miatt megfogyatkozott a létszám, kissé
csalódottnak is éreztük magunkat, hiszen ezt megelőzően
rengetegen voltak az órákon. Persze a résztvevő gyerekek
ugyanolyan lelkesek és csintalanok voltak, mint korábban, de
izgultunk, hogy sikeres lesz-e vajon a képzés és mit kellene
máshogy csinálnunk legközelebb.
Végül az utolsó órán választ kaptunk az összes
kételyünkre. Ott volt majdnem a teljes csapat, akivel nyolc héttel
ezelőtt elindultunk és a játékok során fény derült rá, hogy ugyan sokat bohóckodtunk, mégis rengeteg mindent át is adtunk nekik.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy a gyerekek mennyi mindenre
emlékeznek.
Hatalmas élmény volt és nagyon várjuk,
hogy újra lássuk őket júniusban!
Amivel kiegészíteném, mint a
folyamatokat távolabbról szemlélő koordinátor:
A meszesi tanoda volt az egyetlen, ahol
a kétéves kisgyerektől a 16 éves nagylányig mindenki megfordult.
A képzők úgy döntöttek, hogy hagyják a szabad áramlást, és
így a kisebb tesók sem maradtak ki a játékokból. Amikor a
képzések után beszélgettünk, Martina és Zsófi nagyon hosszan
mesélték az élményeiket, a fogfájós, morgós srácról, a
kistesókra ügyelő nagyobb lányokról, a nyüzsgésről, a
gyerekek között maximálisan érezhető szeretetről és
összetartozásról. Ha az élménybeszámolók során összeadható
nevetéseket és mosolyokat, apró kis történeteket összeszámolnám,
a Meszesi Tanoda az élbolyban lenne, s ez egyaránt a gyerekek, a
képzők és Csilla érdeme. Ezúton is köszönöm Mindannyiuknak!
