A Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között elnevezésű projektünk második képzési időszakának első helyszíne a 2013 nyarától működő Pátka Bárányai névre keresztelt tanoda. Az Európai Unió által finanszírozott 20 hónapos program számára a református egyházközösség biztosított helyszínt a helyi parókián. A 14 tanodás hetente négyszer vehet részt készségfejlesztő, felzárkóztató foglalkozásokon délutánonként.
Először szeptember 15-én
találkoztunk a tanodásokkal, utána 29-én, majd október 13-án és 21-én. A
gyerekek létszáma nagyon ingadozó volt, szervezési nehézségekbe is gyakran
ütköztünk, és kevés szülővel sikerült találkoznunk, de végül a nagy kihívást
jelentő „kezdő” tanodában is sikerrel zártuk az időszakot, és el tudtunk vinni
három érdeklődőt az őszi táborba.
Olvassátok el Roszik Fruzsina
képzőnk összefoglalóját, s akit érdekel, a híradó második felében betekinthet a
„női és férfi szerepek + Cindy története” munkacímet viselő harmadik képzési
egységünk megvalósulásába is Fruzsi és Sipos Alexandra, „Szasza” képzőink
beszámoló-részleteivel.
„Székesfehérvártól nem messze
található Pátka Bárányai nevű tanodába jártunk szeptember közepétől. A tanodába
roma és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek járnak, akik amellett, hogy a
tanulásban kapnak segítséget, leginkább
számítógépezni, focizni, társasági életet élni járnak le.
A csapat egyben tartása a
foglalkozások idejére kihívás volt, mely sikeres volt, de nem könnyű. Az
alapvetően játékosabban magyarázó feladatokat érezhetően könnyebb és élvezetes
volt megtartani. Foglalkozásról foglalkozásra nőtt a bizalom és figyelem
bennük. Határozottan érezhető volt, hogy a strukturált, kiscsoportos
foglalkozás, melyben mindenkinek jutott figyelem és lehetőség arra, hogy
véleményt nyilvánítson, milyen szükséges és milyen jó hatással van a
gyerekekre.
Az első foglalkozáson a gyerekek
nyitottak voltak, szemmel láthatóan örültek annak, hogy a délutánnak része ez a
szervezett foglalkozás.
A második alkalommal nehéz volt
az óra és a modulok menete szerint haladni, mert sok új gyerek volt jelen a
foglalkozáson, akik az első, bevezető alkalmon való részvétel nélkül kevésbé
voltak foghatóak a második óra anyagára, így attól el kellett térnünk időnként.
A roma és nem roma származású gyerekeket nehéz volt csapatokban összekeverni,
mindkét csoport egymástól külön akart dolgozni. Ezt nem volt jó látni és
remélem, a tanodás segítők ezen dolgoznak még velük a jövőben.
A harmadik foglalkozáson azok a
gyerekek voltak jelen, akik az azt megelőző mindkét alkalmon is ott voltak. A
foglalkozáson ezúttal a tanodás segítők és két szülő is részt vett, jó volt a
felnőttek bevonása, hasznos volt a gyerekek és szülők számára, hogy egy
felépített foglalkozás keretén beül dolgozhattak együtt a gyerekekkel a
segítségünkkel.
Az utolsó alkalommal az emberi
jogi cikkelyekről szóló feladattal foglalkoztunk, mely nyelvezete miatt is egy
nehezebb feladat. Az együttműködés fokozatos fejlődését is bizonyítja, hogy a
cikkelyeket az a halláskárosult kisfiú olvasta fel, akinek a beszéd
kényelmetlen és nehézkes, ennek ellenére dolgozni és próbálkozni akart, még
akkor is ha látszott, hogy ez nagy kihívás számára.”
A harmadik képzési egységről:
A foglalkozás elején a játékok
után a gyerekek csoportokba osztva válogatják szét a férfiakra és nőkre
jellemző tulajdonságokat az általánosítástól kezdve a gyakorlatilag
megtapasztaltakig. Ezt követi egy komplett drámapedagógiai foglalkozás, mely
során a gyerekek egy 14 éves amerikai lány új osztálytársaivá válnak nem értve,
hogy az új és jó fej Cindy miért nem szeretné, ha náluk lenne a „pizsibuli”. Az
összetett játék második felére kiderül, hogy Cindy tesója transznemű és Cindy
fél, hogy az osztálytársai kigúnyolnák, bántanák ezért.
„A Ne légy rosszkedvű! játék és a
Turmix. Fruzsi nagyon viccesen vezette az utóbbi játékot és ez a lelkesedés
kihatott a gyerekekre is.” – S.A.
„A Fiúk és lányok dolga nagyon
jól sikerült, mert jót vitáztunk azon, hogy pletykálnak-e a fiúk.” – S. A.
„A Mi történhetett rész a
Cindynél nem működött annyira. Két csoportra osztottuk a gyerekeket a
tanodásokkal együtt, de magunkat nem osztottuk kétfelé, így a második
csoporthoz később értem oda és több időt vett igénybe egy szituáció kitalálása.
Az előadásnál is kellett kicsit noszogatni őket, de aztán mindkét csoport
előadta, megnézték és megtapsolták egymást.„ – S. A.
„Ha lehet ilyet mondani,
‘mintaszerűen’ vettek részt a gyerekek, hozzászóltak, ötleteltek, a
jelenetekben is aktívan vettek részt, nagyon jól működött. Mindenki nagyon
figyelt végig.” – R. F.
„A Cindy története is működött
rendesen, meg is kérdezték, hogy a buli a hajón lesz-e a tábor ideje alatt.” – S. A.
„Kiemelkedő sikere volt a
fiú-lány jellemzők játéknak is, valamint a Cindy történetét bemutató játék után
az egyik szülő hasonló témában megélt személyes élményt osztott meg, amiről a
gyerekekkel is beszélgettünk, ez különösen fontos volt mindannyiunknak.” – R. F.
