“A darfúri fiatalok számára nincs remény sem a jelenre, sem a jövőre nézve. Dühösek és kiábrándultak, ezért sokan csatlakoznak a fegyveres csoportokhoz” mondta Tawanda Hondora, az Amnesty International Afrika Programjának helyettes vezetője.
A határozott figyelmeztetéssel együtt a szervezet kiadott egy jelentést Kitelepítések Darfúrban – A harag generációja címmel, ami rámutat, hogy az országhatáron belüli kitelepítettek számára létrehozott táborokban élők nincsenek biztonságban Darfúrban, illetve vázolta a várható következményeket és a lehetséges megoldásokat.
“Szinte minden darfúri tábort ellepnek a fegyverek. A biztonsági helyzet a táboron kívül és belül továbbra is romlik, ahogy egyre csökken a remény a politikai megoldásra, és fokozódnak a kormányerők és a fegyveres csoportok közti összecsapások” mondta Hondora. “A belföldön kitelepítettek helyzetével senki sem törődik, miközben a fegyveres csoportok és a kormány viszálykodnak, és akadályozzák az UNAMID erők teljes telepítését a térségre. Nem lehetséges a tartós béke, ha nem biztosítják ezeknek az embereknek a biztonságát és emberi jogait.”
A fegyveres csoportok továbbra is újoncok, köztük gyerekkatonák toborzására használják a táborokat.
“Ali”, az Abu Shouk táborban élő egyik kitelepített elmondta az Amnesty International-nek, hogy “A 18 éves fiúk helyzete teljesen reménytelen. Nincs munkájuk, különösen a tanult fiataloknak, ők segélyen élnek.”
A darfúri belföldön kitelepítettek teljesen védtelenek. Az Afrikai Unió erőit, melyeknek védelmeznie kellene őket, megtámadták a Janjaweed és a fegyveres ellenzék túlerőben lévő csapatai.
“Ugyanez a sors vár az UNAMID-ra is, ha a szemben álló felek nem kapnak egyértelmû jeleket arra vonatkozóan, hogy az UNAMID-ot és a civileket ért támadások minden formája elfogadhatatlan.” mondta Hondora. “Továbbá sürgős lépésekre van szükség, hogy a szudáni kormány elhárítson minden akadályt az UNAMID erők teljes telepítése elől. A nemzetközi közösségnek meg kell erősítenie az UNAMID ellátását, beleértve a földi és légi szállítási eszközök biztosítását is.
Ugyanakkor a szudáni hadsereg és rendőrség � akiknek szintén a civilek védelmezése lenne a feladata – inkább ellenségesen, semmint támogatóan lépnek fel a kitelepítettekkel szemben; gyakran önkényesen letartóztatják őket a táborokon kívül azzal a gyanúval, hogy ellenzéki fegyveres csoportok tagjai.
Néhány táborban, például Kalmában, akár 29 különböző etnikai csoport tagjai is megtalálhatóak. A legtöbb kalmai lakosnak van fegyvere. Az Amnesty International úgy értesült, hogy a táborban a fiatalok közül sokan etnikai alapon szerveznek fegyveres csoportokat, köztük a fur, a masalit, a zaghawa és a daju fiatalok. Az ENSZ 2007. október 16-a és 22-e között több mint tíz fegyveres összecsapást regisztrált Kalmában. Megállapította, hogy “az erőszakos cselekmények nagy részét a fegyveres fur erők követték el, köztük gyerekek, a táborban lévő más etnikai csoportok ellen”
“A fegyverek jelenléte a táborokban tovább rontotta a már amúgy is ingatag biztonsági helyzetet” mondta Hondora. �A belföldön kitelepítettek egyes táboraiban már 25 dollárért revolverhez lehet jutni, ami rablások és más erőszakos bûncselekmények széleskörû elterjedéséhez vezet. Ilyen légkörben a harag, a félelem, a bizonytalanság és a politikai ellentétek gyakran vezetnek tragédiákhoz.”
A kitelepített nőket bármikor megerőszakolhatják, ha kimerészkednek a táborokból tûzifáért vagy élelemért. Bár a legtöbb áldozat a Janjaweed milíciát okolja, érkeztek jelentések a szudáni hadsereg, a rendőrség és más fegyveres csoportok által (beleértve a Szudáni Felszabadító Hadsereg Minni Minnawi Frakciójához tartozó katonákat is (SLA/MM)) elkövetett nemi erőszakról is. A nők arról is beszámoltak már, hogy olykor a táborokban élő férfiak erőszakolják meg őket.
“Mahmud” az egyik belföldön kitelepített al-Jeneinában mondta el az Amnesty Internationalnek: “A nők ennek ellenére is kimennek tûzifát gyûjteni, kockáztatva, hogy megerőszakolják őket. Mi, férfiak pedig kiengedjük őket, mert a tûzifát szedő férfiakat meg is ölhetik”
Az Amnesty International felszólítja a Darfúrban állomásozó ENSZ-erőket (UNAMID), hogy biztosítsák a belföldön kitelepítettek védelmét azáltal, hogy minden tábor közelében állomásoztatnak folyamatosan járőröző egységeket, beleértve azokat, akik elkísérik a tûzifáért kimerészkedőket.
“Erőforrásokat kell az UNAMID rendelkezésére bocsátani, hogy biztosítsuk a darfúri civilek teljes védelmét.” mondta Hondora. �Ezen felül valamennyi harcban álló félnek azonnal be kell fejeznie a civilek elleni támadást, és elő kell segítenie az UNAMID erők telepítését valamennyi érintett területen”.
