Bár a kötelezően kiszabadó halálbüntetés sérti a nemzetközi jogot, az elmúlt években Szingapúr mégis tucatjával küldi siralomházba a kábítószerrel való visszaélések elkövetőit.
Az
Együttműködés vagy halál című jelentés szerint bár a
2013-ban bevezetett halálbüntetési reformnak köszönhetően a
halálos ítéletek száma csökkent, a reform azonban közel sem
ment elég messzire ahhoz, hogy az élet-halál kérdését az
ügyészek döntési jogköréből a bírókéba helyezze át.
„Szingapúr
szereti magát egy virágzó és fejlődő példaképnek beállítani,
de a halálbüntetések alkalmazását tekintve kirívóan semmibe
veszi az élethez való emberi jogot. Az ország szigorú törvényekre
épül, amelyek túlnyomórészt a bűncselekményi láncolat
legalján álló kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények
elkövetőit célozza, akik közülük sokan hátrányos helyzetűek.”
– jelentette ki Chiara Sangiorgio, az Amnesty International
halálbüntetésekkel foglalkozó szakértője.
„A
2013-ban bevezetett reform egy lépés volt a jó irányba, amely
lehetővé tette a vesztőhely elkerülését néhány ember számára,
de mégis egy alapvetően hibás koncepcióról van szó.”
„Szingapúr
a méretén jócskán túlmutató befolyást gyakorol Ázsiára és a
világ többi részére is. A kormánynak lépéseket kell tennie,
hogy a halálbüntetést egyszer és mindenkorra eltöröljék.”
Az
Amnesty International kutatása során bírósági dokumentumokat
elemzett, és arra a megállapításra jutott, hogy Szingapúrban a
bíróságok kábítószer-kereskedelem esetében a kötelező
halálos ítéleteket szabják ki, még akkor is, ha az új
reformoknak köszönhetően lehetőség lenne enyhébb büntetés
kiszabására.
A
kötelezően kiszabandó halálbüntetések nem engedik a bíróknak
figyelembe venni a bűncselekmény vagy az elkövető esetében
fennálló enyhítő körülményeket. Nem hagynak más lehetőséget
a bíróságok számára, mint a kivégzőhelyre küldeni a
kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit.
Az
utóbbi négy év során siralomházba küldött, kábítószerrel
kapcsolatos bűncselekmények elkövetőinek többségét relatíve
kis adag kábítószer birtoklásáért ítélték el. Többségük
úgy nyilatkozott, hogy a munkanélküliség vagy adósságuk
vezettett oda, hogy kábítószerrel kereskedjenek.
A
2013-as reformok bevezetését követően a futároknak lehetőségük
van elkerülni a kötelezően kiszabott halálbüntetést, amennyiben
együttműködnek az ügyészséggel az eljárás során. Bár annak
eldöntése, hogy mely elkövetők esetében lehet ezt alkalmazni nem
a bírók, hanem az ügyészek hatáskörébe tartozik, az
eljárásokat pedig zárt ajtók mögött, átláthatatlan keretek
között bonyolítják le.
„A
kötelezően kiszabott halálbüntetéseket azonnal meg kell
szüntetni. Habár volt némi csökkenés ezen a téren az elmúlt
pár évben, az a tény, hogy még mindig alkalmazzák, aggodalomra
ad okot.” – mondta Chiara Sangiorgio.
Hibás
eszköz a bűncselekmények megelőzésére
A
szingapúri hatóságok továbbra is azzal igazolják a halálbüntetés
fenntartását, hogy ez egy hatékony eszköz a bűncselekmények
megelőzésére. Vivian
Balakrishnan külügyminiszter 2016 szeptemberében az ENSZ előtt
tartott beszédében azt mondta: „Meglátásunk szerint a
kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények és az emberölések
halálbüntetéssel történő megtorlása kulcsfontosságú abban,
hogy Szingapúr egy kábítószermentes és biztonságos hely
legyen.”
Ennek
ellenére nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a kivégzéssel
való fenyegetés elrettentőbb lenne, mint más büntetési formák,
például az életfogytiglani börtönbüntetés. Ezt több kutatás,
többek között az ENSZ egyik tanulmánya is megerősíti.
„Szingapúr
hitegeti magát, ha azt hiszi, hogy a halálbüntetés hatékony
módja a bűncselekmények megelőzésének. Ez végső soron egy
kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, amely nem véd meg
minket. Ezt a világ országainak többsége mára már felismerte. –
mondta Chiara
Sangiorgio.
„Szingapúrnak
azonnal moratóriumot kell hirdetnie a halálbüntetések
kiszabására, és meg kell fontolnia annak hatályon kívül
helyezését. Rövidtávon az országnak összhangba kell hozni a
jogszabályokat a nemzetközi jogi előírásokkal, és biztosítania
kell, hogy a siralomházban lévő elítéltek a nemzetközi
sztenderdek szerint járó minden jogi védelmet igénybe
vehessenek.”
Death Penalty NewsAktivisták
elnyomása
A
reform bevezetés óta a szingapúri hatóságok egyre inkább
elnyomják a halálbüntetést ellenzőket, főleg a jogászokat és
más aktivistákat. Egy 2016-ban kihirdetett törvény szigorította
a jogvédők és más aktivisták lehetőségeit, hogy a bíróságok
ítéleteit kritizálják.
2017
augusztusában például a legfelsőbb bíróság 6000 szingapúri
dollárra (nagyjából 1,1 millió forint) bírságolt meg egy
kivégzésre váró elítéltet képviselő jogászt, miután az
ügyvéd órákkal az ügyfele kivégzése előtt a Facebookon
kritizálta a bíróságot.
„A
szingapúri hatóságok soha nem vették igazán komolyan a szabad
véleménynyilvánításhoz való jogot, és egyre inkább keresik a
lehetőséget, hogy a halálbüntetés körüli vitákat elnémítsák.
Azonnal meg kell szüntetni az élethez való jog ügyében
felszólalók szándékos zaklatását.”- mondta Chiara Sangiorgio.
Háttér
Szingapúr
a kilencvenes évek óta nagy utat járt be a halálbüntetések
kiszabását illetően: azokban az években ebben az országban volt
a legmagasabb az egy főre jutó kivégzések száma, tucatnyi
halálbüntetést szabtak ki minden évben.
Az
elmúlt három évben összesen 10 embert végeztek ki (2016-ban
4-et), míg legkevesebb 17 embert ítéltek halálra. Mindegyik
esetben emberölésről vagy kábítószer-kereskedelemről volt szó.
A
nemzetközi jog szerint halálbüntetést csak a legsúlyosabb
bűncselekmények esetén lehetne alkalmazni, a kábítószerrel
kapcsolatos jogsértések azonban nem érik el ezt a szintet.
Az
Amnesty International minden körülmények közt ellenzi a
halálbüntetést, függetlenül a bűncselekmény természetétől,
az elkövető személyétől, vagy az állam által alkalmazott
kivégzési módszertől. A szervezet a halálbüntetést az élethez
való jog megsértésének tekinti, azt kegyetlen, embertelen és
megalázó büntetési formának tartja.
