Bár az észak-európai országok nagyrésze jellemzően a világ élvonalába tartozik a nemek közötti egyenlőség területén, mégis ijesztően magas a szexuális erőszak aránya ezekben az országokban, a túlélők pedig rendszeresen nem kapnak segítséget az igazságszolgáltatási rendszertől – áll az Amnesty International új jelentésében.
Az Itt az idő változtatni című jelentés bemutatja,
hogy a nem megfelelő jogi környezet és a társadalomban élő káros előítéletek és
sztereotípiák hogyan járulnak hozzá a szexuális bűncselekmények elkövetőinek büntetlenségéhez
az egész régióban.
“Szinte paradox helyzet, hogy az északi országokban,
amelyek egyébként jól teljesítenek a nemek közötti egyenlőség területén, ilyen
kiugróan magas a szexuális erőszak aránya.” – mondta Kumi Naidoo, az Amnesty
International főtitkára.
“A társadalmi megbélyegzés és az igazságszolgáltatással szembeni
bizalmatlanság együtt gyakran vezet ahhoz, hogy a nők és lányok nem tesznek
feljelentést, azokat pedig, akik mégis, a rendszer hibái és az elavult törvények
cserben hagyják. Az egyik túlélő mesélte, hogy soha nem tett volna feljelentést,
ha tudta volna, hogyan bánnak vele később a hatóságok. Az ő esete pedig sajnos
a szabály, és nem a kivétel.”
Miközben a négy északi ország szexuális erőszak túlélői
nem teljesen azonos helyzetben vannak, vannak ijesztő hasonlóságok az országok
között abban, ahogy az igazságszolgáltatási rendszer semmibe veszi, tagadja,
sőt, időnként hallgatólagosan szemet huny a nőkkel szembeni erőszak felett.
Az első lépésnek annak kell lennie, hogy olyan törvényeket
fogadnak el, majd azokat hatékonyan alkalmazzák, amelyek a beleegyezést veszik
alapul. Szerencsére a közelmúltban volt némi előrelépés ezen a területen.
Egyelőre Svédország az egyetlen közülük, amelyek a beleegyezést veszi alapul a
szexuális erőszak meghatározásakor, de Dánia bejelentette, hogy hasonló lépést
tervez. A finn igazságügyi minisztérium pedig éppen a szexuális bűncselekményekkel
kapcsolatos törvények olyan reformján dolgozik, amelynek célja “megerősíteni a beleegyezés
szerepét”.
The IndependentA szexuális erőszak téves meghatározása
Az Isztanbuli Egyezmény alapján
(amelyet mind a négy ország ratifikált), a szexuális erőszak és minden nem
belegyezésen alapuló szexuális természetű aktus bűncselekmény. Azonban sem Finnország,
sem Norvégia vagy Dánia nem ezen az alapon határozza meg azt. Az általuk
használt definíció alapja, hogy történt-e olyan fizikai erőszak, fenyegetés
vagy kényszerítés, amely ellen az áldozat nem tudott védekezni, például elkábították-e
vagy álmában érte-e az erőszak.
A törvénybe foglalt alig burkolt feltételezés szerint
tehát ha az áldozat nem védekezik fizikai erővel, akkor a beleegyezését adja az
erőszakhoz. Ez az elgondolás az alapjaiban téves, mert a szakértők szerint
ilyen esetekben az “önkéntelen lebénulás” vagy a “lefagyás” nagyon gyakori
pszichológiai reakció az erőszakra.
Ha a jogalkotó a fókuszt nem a beleegyezésre, hanem a
fizikai erőszakra és a védekezésre helyezi, az nemcsak a feljelentési hajlandóságra,
hanem a szexuális erőszak társadalomban élő képére is hatással van. Mindkettő
kulcsfontosságú a szexuális erőszak megelőzése és a felelősségrevonás
szempontjából. Ez a fajta meghatározás nem fedi le a szexuális erőszak minden
formáját, így ezekben az esetekben a büntetés is elmarad.
CNNFinnország
Évente körülbelül 50 ezer Finnországban élő nő lesz szexuális
bűncselekmények, köztük szexuális erőszak áldozata. Az elkövetőket a legtöbb esetben
nem vonják felelősségre. 2017-ben mindössze 209 embert ítéltek el azért, mert
megerőszakoltak valakit.
Néhány túlélő azt mesélte, hogy esetükben a rendőrség
támogató és segítőkész volt. Mások arról számoltak be, hogy a témával és a női
szexualitással kapcsolatos hiedelmek és előítéletek hogyan akadályozták meg,
hogy ügyükben igazságot szolgáltassanak.
Egy helyi bíróságon dolgozó
bíró felmentette az elkövetőket, mivel szerinte: “Az a tény, hogy a szexuális partner
az aktus előtt vagy közben nemet mond vagy azt mondja “Nem akarom”, nem minden
esetben elegendő jelzés a másik fél felé, hogy nem adja a beleegyezését.”
A kutatásban résztvevő túlélők szerint az eljárás
rengeteg stresszel jár, ijesztő és megbélyegző a végső döntéstől függetlenül is.
Egyikük elmondása szerint: “Arra gondoltam a tárgyalás közben, és ezt mondtam
is az ügyvédemnek, hogy ha tudtam volna, hogy ilyen lesz, soha nem tette volna
feljelentést.”
Norvégia
A norvég hatóságok nem teszik meg a megfelelő
intézkedéseket, hogy megakadályozzák a szexuális bűncselekményeket illetve,
hogy érdemben nem foglalkoznak a következményekkel. A szexuális erőszakkal
kapcsolatban sok hidelem és előítélet él a társadalomban, amely megnehezíti a túlélők
számára, hogy a rendőrséghez vagy orvoshoz forduljanak. A társadalmi sztereotípiák
arra is hatással vannak, hogyan kezeli a büntető igazságszolgáltatás az országban
ezeket az eseteket.
A nemi sztereotípiák és a szexuális erőszakkal
kapcsolatos tévképzetek jellemzik az igazságszolgáltatásban dolgozók
hozzáállását is. Egy ügyész azt mesélte az Amnestynek: “Egy csomó diákot érintő
ügyem volt – rendes fiatal férfiak, akik valami hülyeséget csináltak. Nem
könnyű elítélni egy olyan diákot, aki azért jött a városba, hogy jó iskolába
járjon, és aki a bíróság előtt normálisan viselkedik. Részeg volt és kanos,
hülyeséget csinált.”
Sok eset el sem jut a rendőrségig, de azok a túlélők,
aki mégis feljelentést teszek, hosszú és sokszor elhibázott eljárással néznek
szembe. Az egyikük azt mesélte az Amnestynek: “Majdnem két év telt el a
feljelentés, és az ügy lezárása között. Sokat kellet várnom.”
Az
elmúlt évek egyik előremutató lépése – amiről többen is beszámoltak – a
rendőrségi meghallgatások magas szakmai színvonala. Az előírások szerint a
szexuális bűncselekmények áldozatatait erre speciálisan kiképzett szakemberek
hallgatják meg. Emellett az ingyenes jogi tanácsadás és képviselet is fontos
előrelépés az áldozatok védelmében.
Svédország
2018-ban Svédország új törvényt fogadott
el, amely bűncselekménynek nyilvánítja a nem beleegyezésen alapuló szexuális
aktust, illetve bevezették a “gondatlanságból elkövetett szexuális erőszak”
fogalmát is.
Bár
egyelőre még korai lenne a jogszabály változások sikerességét értékelni, az
kijelenthető, hogy fontos intézkedésről van szó, amely segíthet a svéd társadalomban
mélyen gyökerező probléma hatékonyabb kezelésében. De a jogszabályok
megváltoztatása önmagában nem lesz elég.
Szükség van az eljárások hiányosságainak orvoslására,
elsősorban amiatt, ahogyan a rendőrség kezeli az ilyen ügyeket. A nem
következetes alkalmazása a különféle nyomozati irányelveknek, illeve az orvosszakértői
vizsgálatok késedelme két olyan jellemzője a rendszernek, amelyre több szakember
is felhívta a figyelmet. Néhány túlélő pedig azt mesélte, hogy elfogadhatatlan
késések voltak a feltételezett elkövetők kihallgatása során.
Egyikük ezt mesélte: ”Ha az elejétől rendesen
csináltak volna mindent, mára már sikerül volna igazságot szolgáltatni. Reménykedtem
az igazságban, és végül semmi se lett belőle. Csak egy újabb rendőrségi
jelentés.”
Egy jogszabály-módosítás nem szünteti meg rögtön
a berögzült rossz hozzáállást. Egy nemrég készült kutatás szerint 10 emberből
közel 1 úgy gondolta, hogy a szexuális erőszakot gyakran maga az áldozat provokálja
ki. Egy áldozat ezt mondta: ”Még a saját anyám is engem hibáztatott. Azt mondta
”mindig is próbáltalak megtanítani rá, hogy öltözködj rendesen”.
A bűncselekmények magas aránya ellenére, nagyon kevesek
ellen indul eljárás, Svédországban csak az esetek 6%-ban indult nyomozás 2017-ben
olyan ügyekben, ahol nagykorúak voltak az érintettek. A kevés eljárás és az
elmaradó felelősségrevonás miatt csökken a bizalom az igazságügyi rendszerben.
Mindazonáltal
a rendőrség áldozatokkal szembeni magatartása nagyrészt javult az elmúlt évek
során, és a 2018-as reform előírja a nyomozóknak, hogy tájékoztassák az
áldozatot az ingyenes, általuk választott jogi képviselő lehetőségéről.
Az
egyik túlélő, akinek támadóját elítélték így nyilatkozott: “Ez is a része a
gyógyulásnak. Azt érzed: végre! Végre hisznek neked, a rendszer hisz neked…
Szerintem egyike vagyok a keveseknek, akiknek igazságot szolgáltattak. Abban
reménykedem, az lesz az általános, ahogy velem bántak.”
Dánia
Dániában nagyon magas a szexuális erőszak látenciája.
Azok a nők, akik mégis feljelentést tesznek, alig reménykedhetnek abban, hogy támadójuk
ellen eljárás indul vagy elítélik. Egy friss kutatás szerint a 24 ezer áldozat
közül csak 890 fordult a rendőrséghez. Ebből 535 esetben indítottak eljárást,
és csak 94 esetben ítélték el az elkövetőt.
Az Amnesty februári jelentése után a dán miniszterelnök
bejelentette, hogy kormánya támogatja a beleegyezésen alapuló törvénymódosítást,
az ellenzéki pártok pedig már be is nyújtottak egy ilyen javaslatot, amelyet várhatóan
ezen a héten tárgyal a parlament.
“Miközben nagyon fontos, hogy az észak-európai
országok is beleegyzésen alapuló szabályozást fogadjanak el, fontos, hogy az
emberek hozzáállása is megváltozzon. Intézményi és társadalmi változásokra együtt
van szükség.” – mondta Kumi Naidoo.
“A hatóságoknak fel kell venniük a küzdelmet a
tévhitekkel és előítéletekkel szemben. Folyamatos szakmai képzésre van szüksége
a túlélőkkel foglalkozó szakembereknek, és egészen fiatal kortól kezdve
megfelelő szexuális nevelés kell.”
Kristine Holst, egy dán túlélő, akit egy barátja
erőszakolt meg, ezt mondta az Amnestynek: “Remélem, hogy az út, amely a megerőszakolásom
estéjén kezdődött, hamarosan egy beleegyezésen alapuló törvénnyel ér véget.
Amit megtanultam, hogy ha nők együtt és bátran felelik a hangjukat, a változás
nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen.”
Háttér
Az Amnesty International 2018-ban 31 európai ország
szabályozását vizsgálta meg, közülük pedig csak nyolc ország definiálta a szexuális
erőszakot a beleegyezés hiányára alapozva.
Tavaly Izland és Svédország lett a hetedik és nyolcadik
ország Európában, amely módosította a szexuális erőszakra vonatkozó törvényeit.
A spanyol kormány 2018-ban bejelentette, hogy módosítani fogja a vonatkozó
szabályait, Portugáliában a parlament tárgyal egy javaslatot. Görögországban a
kormány megkérdezte az embereket, hogy mi a véleményük a jelenlegi
szabályozásról.
Ez a jelentés az Amnesty 2008-as Lezárt ügy:
szexuális erőszak és emberi jogok az észak-európai országokban című jelentésének
folytatása, amely Dániában, Norvégiában és Svédországban jelent meg.
