Száz napja vannak börtönben török kollégáink és barátaink: az Amnesty International felszólítja a török hatóságokat a tizenegy jogvédő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására.
A
tíz aktivistát, köztük az Amnesty International törökországi
igazgatóját, Idil Esert, július 5-én tartóztatták le, az
Amnesty török elnökét, Taner Kilicet pedig egy hónappal
korábban. Október 4-én az ügyész előterjesztette a vádiratot,
amelyben mind a tizenegy jogvédőt terrorizmussal vádolja meg,
amely akár 15 évig terjedő börtönbüntetést is jelenthet
számukra.
“Száz
napja vannak a kollégáink azért börtönben, mert kiálltak az
emberi jogokért. Minden egyes nappal egyre világosabbá válik,
hogy fogvatartásuk a puccskísérlet utáni bosszúhadjárat része,
és jól jellemzi a török igazságügyi rendszer jelenlegi
katasztrofális állapotát – mondta John Dalhuisen, az Amnesty
International európai igazgatója.
„A
vádirat aljas lejáratás
és hazugságok keveréke,
és a
legkevésbé felel meg a valóságnak. Ezeknek a nevetséges és
egymásnak ellentmondó találgatásoknak
egyetlen
magát valamennyire is komolyan vevő bíróságon sincs helye.”
Három
hónapnyi nyomozás során sem sikerült semmilyen, az ügyész
állításait alátámasztó terhelő bizonyítékot találni, vagy
azt megmagyarázni, hogy az állítólag „titkos Büyükada
szigeti” workshopnak mi köze van a terrorizmushoz.
Az
aktivistákat azzal vádolják, hogy több „fegyveres
terrorszervezetet” támogattak. Olyan szervezetekről van szó,
amelyek egymással homlokegyenest ellenkező ideológiát és célokat
képviselnek. A 15 évnyi börtönnel fenyegető vádak között
szerepel, hogy az olyan mindennapos emberi jogi tevékenységek, mint
tiltakozni könnygáz árusítása ellen, támogatási kérelmet
benyújtani vagy éhségsztrájkoló tanárok szabadon engedéséért
kampányolni a terrorista szervezetek érdekeit szolgálja.
Néhány
állítás alapja olyan nyilvános amnestys anyagok és jelentések,
amelyek még azelőtt készültek, hogy Idil Eser a szervezet
igazgatója lett volna.
„A
jogvédők bezárásának egyértelműen az volt a célja, hogy
világos üzenetet küldjön: a hatalommal ellentétes véleményeket
nem tolerálják. De az Idil Eser és kollégái mellett kiálló
nemzetközi közvélemény még ennél is egyértelműbb üzenetet
küld: a kritikus hangokat nem lehet elhallgattatni.” – John
Dalhuisen.
“A
török hatóságoknak azonnal és feltétel nélkül szabadon kell
engedniük a bebörtönzött jogvédőket, és véget kell vetniük a
puccskísérlet óta az országban dúló bosszúhadjáratnak.”
Háttér
Az
Isztambuli Tízeket egy július 5-én, az isztambuli Büyükada
szigetén tartott workshopon tartóztatták le. Július 18-ig
különböző isztambuli rendőrörsökön tartották őket fogva,
akkor a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte őket.
A
nyolc börtönben lévő jogvédő
İdil Eser (Amnesty International), Günal
Kurşun (Human Rights Agenda Association), Özlem Dalkıran
(Citizens’ Assembly), Veli Acu (Human Rights Agenda Association),
Ali Gharavi (IT konzultáns),
Peter Steudtner (civil szervezeti
tanácsadó),
İlknur Üstün (Women’s Coalition) és
Nalan Erkem (Citizens’ Assembly). Velük
egyidőben még két jogvédőt tartóztattak le, de őket óvadék
ellenében szabadon engedték: Şeyhmus
Özbekli (Rights Initiative) és Nejat
Taştan (Association for Monitoring Equal Rights).
Taner
Kilicet, az Amnesty törökországi elnökét június 6-án
tartóztatták le, és azzal vádolják, hogy a “Fethullah Gülen
Terrorista Szervezet”
tagja. A vádat azzal a hamis állítással próbálják meg
alátámasztani, hogy letöltötte telefonjára a ByLock nevű
titkosított üzenetküldő alkalmazást.
Saját
szavaikkal:
“Kész
vagyok megfizetni az emberi jogi munkám árát, és nem félek. A
börtönben töltött idő csak még elszántabbá tesz, hogy
kiálljak az értékeimért. Nem fogom
őket feladni.” Idil Eser, 2017. augusztus 8.
„Azt
akarjuk, hogy a nők ne legyenek szegénység és elnyomás
áldozatai. Oktatást szeretnénk nekik, és védelmet a zaklatástól
és szexuális erőszaktól. Ha ez bűn, akkor bűnösök vagyunk, és
továbbra is azok maradunk.” İlknur Üstün, 2017 augusztus
„Nagyra
értékelem a szabadon engedésünkért és a jogvédőkért folyó
hazai és nemzetközi kampányt. Soha nem éreztem még magam ennyire
az
emberi jogok családjának
részének.
Nagyon boldog vagyok, hogy élek, és hogy mindannyian élünk.”
Özlem
Dalkıran, 2017 október
„Nekem
fontos,
hogy sem a politikai, sem a jogi felelősség a helyzetünkért nem
Törökország mint államot vagy az ott élőket terheli…Menjünk
tovább együtt erőszak nélkül az emberi jogok útján.” Peter
Steudtner, 2017 szeptember
