Éppen azon a napon, amikor Obama elnök megköszönte a görög embereknek a „kivételes könyörületességüket”, egy Hadzsi Mohamed Lound nevű szíriai menekülttel beszélgettem, akinek egészen más tapasztalatai voltak a görög és uniós hatóságok könyörületességéről.
Hadzsit a feleségével és négy fiatal
gyerekükkel együtt a múlt hónapban jogellenesen küldték vissza
Görögországból Törökországba.
„A helyzetünk elkeserítő” – mondta a
telefonban az Aleppóból származó grafikus. „A fiamnak légzési
nehézségei vannak, én nem találok munkát Törökországban, és
egyáltalán nem érezzük magunkat biztonságban. Nem tudom, kihez
forduljak.”
Azt kérdezte tőlem, milyen esélyeik vannak, ha
visszajönnek Európába, de őszintén szólva, nem tudom, hogy mit
válaszoljak.
Miközben a menekültekkel kapcsolatos magatartása
nagyon sok görög embernek csodálatos, elmondható, hogy minél
távolabb kerül valaki Leszbosz és Kosz partjaitól, annál
kevesebb könyörülettel találkozik. Azok pedig, akik a legtávolabb
vannak a problémától – az európai országok törvényhozói –
a legtöbbször csak szavakban könyörületesek, de nem tesznek
semmit.
Ezt legélesebben a Hadzsival és családjával
történtek támasztják alá. A múlt hónapban érkeztek
Görögországba az Iszlám Állam elől menekülve. „Amikor egy
kocsiba rejtett bomba betörte a házunk ablakait, elkezdtem
pakolni.” – mesélte. Az életük kockáztatásával átszelték a
tengert Európa felé, ahol a kimentésük után először Milosz,
majd Lerosz szigetére kerültek. Itt jelezték a hatóságoknak,
hogy menedéket kérnek. Regisztrálták is őket.
Öt nappal később a rendőrök azt mondták
nekik, hogy Athénba viszik őket. A Frontex (az EU határvédelmi
ügynöksége) emberei a reptérre kísérték őket, ahol felrakták
őket egy gépre. Athén helyett azonban két órával később a
dél-törökországi Adanában szálltak le. „Amikor megláttam a
török zászlót, minden reményem elszállt.” – mondta Hadzsi.
Egy hetet töltöttek őrizetben, majd a család
ideiglenes védelemről szóló dokumentumokat kapott. Ezután
magukra hagyták őket.
Miközben a görög hatóságok és az EU
folyamatosan azt ismételgeti, hogy minden Görögországban
menedékért folyamodó szír állampolgár kérelmét rendesen
megvizsgálják, ez az eset éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
Nemcsak a menedékért folyamodás jogát tagadták meg tőlük,
hanem azt sem vizsgálták meg, hogy milyen veszélynek teszik ki
őket azzal, ha visszaküldik a családot Törökországba. Amikor
pedig a legjobban kellett volna nem kaphattak jogi segítséget sem.
Bár a görög hatóságok tagadják, hogy bármi
ilyen történt volna, bizonyítékok állnak a rendelkezésre,
többek között a család által benyújtott és aláírt menedék
iránti kérelem.
Hadzsi és családja Törökországban, másik 62
000 menekült és migráns pedig Görögországban rekedt folyamatos
félelemben és bizonytalanságban. Ez lett az EU-Törökország alku
eredménye, és ez az európai országok kudarca is, hogy nem nem
képesek teljesíteni a vállalt áthelyezéseket sem.
Az Athénban tartózkodó Barack Obamának nemcsak
a több tízezer menekült számára biztosított gyakran rettenetes
körülményekre, hanem a világ kudarcára is fel kell hívni a
figyelmet, hogy az képtelen hatékonyan kezelni a globális
menekültválságot.
Egyre közelebb a tél, és egyre durvább a
politikai környezet és közbeszéd. Obama elnöknek követelnie
kell, hogy a fejlett országok tegyenek eleget kötelezettségeiknek,
és jelentősen nagyobb felelősséget vállaljanak a világ
menekültjeiért.
Eközben Hadzsi még mindig abban reménykedik,
hogy szeretettel fogják őket Európában fogadni, és képes lesz
iskolába járatni a gyerekeit. „Csak egy olyan helyet keresünk
Európában, ahol elfogadnak minket, ahol biztonságban vagyunk és
ahol a gyerekek iskolába járhatnak.”
