Leírás
Nagyon örülök, hogy valahogy eljutott ez az oldal Hozzád. Emma vagyok, egy 19 éves másodéves hallgató, és az Amnesty International Magyarország egyik adománygyűjtő gyakornoka. Gyakorlatom alatt a feladataim közé tartozott az Amnesty támogatóinak felkeresése, hogy csatlakozzanak adománygyűjtő követekként a mostani kampányunkhoz. Ha eléggé ismersz, tudod, régen mennyire rettegtem volna ettől, de most pontosan ennek a több, mint 300 telefonhívásnak köszönhetően írom a kampányleírásomat és Nekik köszönhetően olvashatod éppen Te is ezt.
Borzasztóan hálás vagyok mindenkinek, aki végül elfogadta a felkérést, de legalább annyira tartozom köszönettel azoknak is, akik végül elutasították a lehetőséget. Ami azt illeti, pontosan Miattuk is kezdtem el a saját kampányomat.
Ha tudnád, hányszor utasították el a felkérést azért, mert féltették az állásukat, hogy mennyien tartottak a megbélyegzéstől, hogy hányan mondták, hogy állapotuk vagy koruk miatt egyszerűen nem tudják vállalni, pedig borzasztóan akarnak változást, lehet, hogy Te is itt tartanál a kampányleírásod fogalmazásában. De egyébként ne aggódj, minden rendben, a sok katona a plakáton megvéd. Majd tanít is, mert tud. És persze befóliázunk minden mást, amitől Neked félned kellene, mert ha nem tudtad volna, vészhelyzet van.
Ha egy évvel ezelőtt megkérdezted volna, hogy lenne-e kedvem ilyenben részt venni a nevemmel és az arcommal, a legnagyobb gombóccal a torkomban, heves szívdobogással mondtam volna, hogy “átgondolom”. De most itt vagyok és írok. Miért is?
Azért, mert úgy érzem, felelőséggel tartozom azokért a történetekért, amiknek a megosztásával rengetegen megtiszteltek és azért, mert még megtehetem.
Nem szeretnék olyan országban élni, ahol Nekem, a családomnak, a barátaimnak, vagy a jövőben a páromnak és gyerekeimnek félnünk kellene attól, hogy kimondjuk a véleményünket. Nem szeretnék elmenekülni, éppen ezért most lépnem és lépnünk kell. Az Amnesty egyike azon szervezeteknek, akik megállás nélkül dolgoznak pontosan ezért – hidd el, volt lehetőségem Velük dolgozni, és szívvel-lélekkel teszik oda magukat minden nap.
Kérlek, ha megteheted, támogasd a kampányomat, hogy sokáig létezhessen Magyarországon is az Amnesty. Megérdemelsz, megérdemlünk mindannyian végre egy olyan Magyarországot, ahol szabadon fellélegezhetünk. Előre is köszönök mindent.
Sok szeretettel, Emma
***
How much longer can I stand up for what I believe in without fear?
I’m really glad that somehow this page got to you, and there’s a reason why I also have an English version of the Hungarian one – don’t worry, I’ll get to that soon. Before that, however, I’d like to introduce myself in case you don’t know me: I’m Emma, a 19-year-old Hungarian university student who’s currently an intern at Amnesty International Hungary. Hope you’re doing well wherever you might be.
Being one of Amnesty’s fundraising interns meant that I eventually had to make more than 300 phone calls in hopes of gaining fundraising ambassadors, and anyone who knows me would know that it’s something that used to be very much out of my comfort zone. This experience, however, gave me more than what I could have ever dreamed of, and it is because of those very phone calls that I have the courage now to run my own campaign.
I’m beyond thankful to those whom I got to mentor during this period, but I also owe a lot to those that I got to talk to and eventually had to reject the proposal. If you knew how many times people had to say no because they were worried about being fired or labeled at work, how many people feared being judged, and how many of them said that they were too old or sick to run a campaign, though they desperately had been wanting to see change ever since they were born, maybe you’d be translating your English campaign to Hungarian right now. My heart broke a bit every single time, but every call motivated me to talk to more people because I wanted to tell them how thankful Amnesty is and how I wholeheartedly wish them the best. I felt like they had to know. I felt like they needed to know.
Today, we live in a country where people have to be scared of supporting a civil organization whose main goal is to protect human rights. Our rights. We live in a country where teachers cannot teach freely, where the prime minister says that women’s issues don’t concern him and where the government constantly attacks the media and the freedom of speech. This is a country where women are forced by law to listen to the heartbeat of the fetus in their womb before having an abortion and where corruption, discrimination, gender inequality, and homophobia are everyday practices.
Today, I’m not scared to openly stand up for something that I believe in, but fewer people can afford to do so as their existence highly depends on it. I would like my family, my friends, and my future partner and children to be able to speak their truth, and Amnesty is one of the few organizations that is constantly working to try and make that happen. I don’t want to lose that, which is why I decided to run my own campaign and eventually translate it into English as well as some of the people I became the closest to or to whom I owe the most don’t speak the same language as I do, but maybe they can help. Perhaps You can help.
It doesn’t matter where the donation comes from, it would help a country very much in need. Please, if you can, donate or help my campaign reach more people so that Amnesty can keep working on a country that desperately needs to heal.
Thank you in advance from the bottom of my heart.
Love, Emma
