A Kínából elüldözött ujgur családok hátrahagyott gyermekeit állami “árvaházakban” tartják fogva Hszincsiang tartományban a hatóságok. Az Amnesty legújabb kutatása az ő és szüleik sorsát mutatja be.
Az Amnesty olyan szülőkkel beszélt, akik egyáltalán nem tudnak kapcsolatba lépni a Kínában lévő gyermekeikkel – van közöttük alig 5 éves –, és nem tudnak visszamenni sem, mert azonnal “átnevelő táborba” zárnák őket.
“A kínai kormány kegyetlen tömeges bebörtönzései a családokat lehetetlen helyzetbe hozták: a gyermekek nem hagyhatják el az országot, de a szüleik sem térhetnek haza hozzájuk, mert azonnal bebörtönöznék őket.” – mondta Alkan Akad, az Amnesty International Kínával foglalkozó kutatója.
“Az általunk megszólaltatott szülők szívszorító történetei is csak a szétválasztott ujgur családok szenvedéseinek töredékét mutatják be. A kínai kormánynak azonnal véget kell vetnie ennek a szívtelen gyakorlatnak, és biztosítania kell, hogy a családok újra olyan gyorsan együtt lehessenek, ahogyan csak lehet, anélkül, hogy attól keljen rettegniük, hogy egy táborba zárják őket.”
Az Amnesty hat ujgur családdal készített interjúkat, akik jelenleg Ausztráliában, Kanadában, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban élnek. A családok még az ujguruk elleni legújabb, 2017-ben kezdődött leszámoláshullám előtt hagyták el Kínát, azonban arra sosem gondoltak, hogy a gyermekeik nem mehetnek utánuk.
2017 óta a becslések szerint legalább 1 millió embert zártak be önkényesen a kínai hatóságok ún. “átnevelő” vagy “továbbképző” táborokba Hszincsiang tartományban, ahol a kínzás és a bántalmazás különféle formáit kell elszenvedniük, és köztük erőszakos kulturális asszimilációnak és politikai propagandának vannak kitéve.
“A Kínán kívül élő ujgurok gyakran nem mernek a nyilvánosság előtt beszélni az őket ért jogsértésekről, mert félnek tőle, hogy a hatóságok a hátramaradt rokonaikon állnak bosszút. Mindezek ellenére ez a hat család úgy döntött, hogy megosztja a nyilvánossággal a történetét abban a reményben, hogy ez talán segít nekik visszakapni a gyermekeiket.” – mondta Alkan Akad.
Sikertelen menekülés Olaszországba
Mihriban Kader és Ablikim Memtinin 2016-ban menekültek Olaszországba Hszincsiangból, miután a rendőrök arra akarták őket rávenni, hogy adják le az útleveiket.
Négy gyermeküket ideiglenesen a nagyszülőkre bízták. A nagymamát azonban nem sokkal később “átnevelő táborba” zárták, a nagypapát pedig rendőrök hallgatták ki.
“A rokonaink azután, hogy látták, mi történt a szüleimmel, nem mertek a gyermekeinkről gondoskodni.” – mesélte Mihriban. “Attól féltek, hogy őket is táborba zárják.”
A három legfiatalabb gyermeket egy “árvaházba” zárták, amely egy olyan intézmény-hálózat része, ahova azokat a gyerekeket viszik – ahol “politikailag megbízhatónak” nevelik őket – akiknek a szüleit átnevelő táborba vagy börtönbe zárták. A legidősebb gyermeket egy olyan bentlakásos iskolába küldték, amely a kínai hatóságok szoros felügyelete alatt áll.
Mihriban és Ablikim nem tudtak kapcsolatba lépni a gyermekeikkel, míg végül 2019 novemberében engedélyt kaptak az olasz hatóságoktól, hogy a gyermekeiket az országba hozathassák.
A négy, 12 és 16 év közötti fiatal először a sanghaji olasz konzulátusra próbált meg eljutni, de a rendőrök elkapták, és visszavitték az árvaházba és a bentlakásos iskolába őket.
“A gyermekeim a kínai kormány kezében vannak, és nem tudom, hogy valaha újra láthatom-e őket.” – mondta Mihriban. “A legjobban az fáj, hogy a gyerekeim számára olyanok vagyunk, mint ha nem is léteznénk, mintha meghaltunk volna és ők árvák lennének.”
Omer és Meryem Faruh Törökországba menekült 2016 végén, miután a rendőrök el akarták venni tőlük az útleveiket. Két legfiatalabb (5 illetve 6 éves) gyermeküket hátrahagyták a nagyszülőknél, mivel nekik nem volt útlevelük. Omer és Meryem csak később tudta meg, hogy családtagjaikat táborokba zárták, azóta pedig nem tudják, hogy mi van a gyermekeikkel.
“1594 napja nem hallottam a lányaim hangját.” – mondta Omer az Amnesty Internationalnek. “A feleségemmel csak este merünk sírni, mert nem akarjuk, hogy a velünk élő gyerekeink lássák a fájdalmunkat.”
Átfogó vizsgálatokra van szükség Hszincsiangban
“A szétszakított családok történeténél semmi sem mutatja meg jobban a kínai hatóságok kegyetlenségét, ahogyan a terrorizmus elleni harc nevében totális kontrollt és befolyást akarnak kiépíteni az ujgurok és más muszlim csoportok felett.”
“Kínának engednie kell, hogy a muszlim kisebbség tagjai szabadon elhagyhassák illetve visszatérhessenek az országba. Be kell zárnia az összes “átnevelő tábort”, és azonnal, feltétel nélkül szabadon kell mindenkit engedni.”
Az Amnesty International felszólítja a kínai kormányt, hogy tegye lehetővé az ENSZ szakértőinek, független kutatóknak és újságíróknak a teljes körű és háborítatlan vizsgálatok lefolytatását Hszincsiang tartományban. Ezzel párhuzamosan pedig minden kormányt arra kérünk, hogy a területükön élő ujgurok, kazakok és más kisebbségi, Kínából származó csoporthoz tartozóknak nyújtsanak segítséget abban, hogy gyermekeikkel kapcsolatba léphessenek és kihozhassák őket Kínából.
