Február 24-én éjjel nem bírtam aludni, folyamatosan a Twittert böngésztem olyan hírek után, amelyek cáfolják a régóta jósolt orosz megszállást. Rengeteg ukrán töltötte álmatlanul ezt az éjszakát.
Újra és újra frissítettem a hírfolyamot, és sorra olvastam az egyre aggasztóbb híreket.
,,Minden repülő előtt lezárták a határ közelében a kelet-ukrán légteret” ,,orosz diplomaták sietve hagyták el az ukrán nagykövetséget”. Eközben csak teltek az órák. Egy újabb frissítés után egy biztonsági kamera felvétele ugrott fel, amelyen az látszott, ahogy egy ukrán határátkelőn tankok kelnek át. Elkezdtek záporozni az üzenetek: „elkezdődött”.
Alig pár másodperccel azután, hogy elolvastam a hírt, óriási robbanást hallottam. Ebben a pillanatban sokkolva ébredt fel az egész család. Pillanatok alatt felkaptuk a már hetekkel korábban ,,csak a biztonság kedvéért” bekészített hátizsákokat, kabátot adtunk a pizsamában és még félálomban lévő kislányunkra, és otthagytuk az addigi otthonunk anélkül, hogy visszanéztünk volna. Sötét és ködös reggel volt. Az étkezőasztalon érintetlenül maradt ott egy csésze tea, amit még hajnalban készítettem.
Ugyan hónapok óta folytak a találgatások egy esetleges orosz támadásról, de Ukrajnában senki sem gondolta, hogy tényleg megtörténhet. Ahogy máshol sem.
Ez nem csak Ukrajnának szörnyű, de Oroszországnak és sok-sok más országnak is a világban. Ezt senki sem akarhatja.
Az aggasztó hírek ellenére is az emberek igyekeztek tovább élni az életüket Ukrajnában. Utólag persze már egyértelműbbnek tűnnek a gyorsan eszkalálódó eseményekre utaló jelek.
2022 januárjában Oroszország körülbelül 100 000 fős hadsereget és katonai felszereléseket szállított az ukrán határ közelébe. Azt állították, hogy katonai gyakorlaton vesznek részt és rövid időn belül visszatérnek majd a bázisaikra.
Február 15-én az orosz parlament alsóháza felkérte Vlagyimir Putyint, hogy ismerje el az orosz hadsereg által támogatott szeparatisták ellenőrizte kelet-ukrajnai Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok függetlenségét.
Kevesebb mint egy héttel később Putyin összehívta az orosz Biztonsági Tanács ülését, amit a televízió is közvetített. A Putyin által elnökölt ülésen az orosz elnök egyesével kérdezte meg a tanács tagjaitól, hogy mit gondolnak a „Köztársaságok” elismeréséről. Nem meglepő módon mindenki határozottan támogatta az ötletet, bár egyes tagok láthatóan kényelmetlenül feszengtek.
Ugyanezen a napon, február 21-én Putyin arról beszélt a televízióban, hogy Ukrajna egy mesterségesen létrehozott ország, és sosem volt valódi államnak tekinthető, ahogy az ukránok sem önálló nemzet. Emellett az Oroszországgal szembeni történelmi igazságtalanságról és a NATO felelősségéről beszélt.
Egy külföldi újságíró a beszéd után azt kérdezte a Twitteren:,,Most bejelentette. hogy támadni fog?” Nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön.
Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát. A katonai létesítmények bombázásába kezdtek Ukrajna több részén, ezzel egy időben pedig csapatok lépték át az ukrán határt északról, keletről és délről, az elfoglalt Krím-félsziget felől is. Az orosz hadihajók pedig elzárták a fekete-tengeri útvonalakat.
Az elmúlt hónapban az orosz hadsereg folyamatosan megsértette a nemzetközi humanitárius jog előírásait, szisztematikusan indított válogatás nélküli támadásokat, amelyekben civilek haltak és sebesültek meg. Támadtak lakóotthonokat, kórházakat, iskolákat és más civil célpontokat is.
Ennek a háborúnak a mértéke és a következményei példa nélküliek Európa második világháború óta tartó történetében. Ezrek vesztették az életüket már eddig is, és minden valószínűség szerint csak még több lesz az áldozata az orosz hadsereg támadásainak.
Annak ellenére, hogy Putyin többször is kijelentette, az orosz hadsereg kizárólag katonai célpontokat támad, eddig több mint tízmillió ember kényszerült elhagyni az otthonát, és 3,5 milliónál is többen menekültek el az országból.
Órákkal a megszállás kezdete után már olyan beszámolók és felvételek kerültek az Amnesty International birtokába, amelyek alapján kijelenthető, hogy válogatás nélküli támadások értek több ukrán területet. Az orosz hadsereg pontatlan fegyvereket használt, például ballisztikus rakétákat és olyan betiltott fegyvereket is, mint a kazettás bomba. Az orosz haderő támadásaiban lakóházakat, iskolákat, óvodákat, egészségügyi intézményeket és egyszerű élelmiszerüzleteket is leromboltak.
Rengeteg további beszámoló lát napvilágot folyamatosan, amelyek az orosz hadsereg háborús bűncselekményei dokumentálják.
A hírek tele vannak a Harkiv, Kijev, Mariupol és sok más város és kisebb település ellen indított könyörtelen támadásokkal. Kétségbeesett lakosok rekedtek az ostromlott területeken.
Az orosz határtól mindössze 30 km-re fekvő Harkiv folyamatosan bombázzák. Ukrajna második legnagyobb városában emberek tucatjai haltak és sérültek meg a civilek által lakott területek elleni támadásokban, és rengetegen próbálnak túlélni a borzalmas körülmények között.
Rengeteg a Kijev agglomerációjához tartozó kisváros, mint Irpiny és Bucsa, ahol elsősorban kisgyerekes családok telepedtek le. Ezek az eddig csendes kertvárosok humanitárius katasztrófa központjai lettek, ahol százak veszítik életüket, és ezrek menekülnek el.
A támadásokban súlyos károkat szenvedett kelet-ukrajnai Izjum a háború előtt egy negyvenezres város volt. Tanúvallomások szerint a város lakossága mostanra nem jut hozzá a vízhez, áramhoz, gázhoz, ahogy nincs hozzáférésük semmilyen kommunikációs lehetőséghez, fűtéshez és egészségügyi ellátáshoz sem. Mindezt attól a néhány embertől tudhatjuk csak, akiknek sikerült elmenekülniük a városból.
,,Amikor kimenekítettek minket a menedékhelyünkről, mindössze 3 darab 5 literes vizes palack maradt ott 55 emberre. El sem tudom képzelni, hogyan fogják túlélni.” – mesélte Tetyana, aki öt éves gyermekével egy óvóhelyen húzta meg magát mielőtt evakuálták.
,,Hat napot töltöttünk egy pincében, annyira kevés volt a hely, hogy nem tudtunk lefeküdni sem. Amint egy röpke szünet volt a támadások között azonnal kirohantunk, hogy valamilyen ételt szerezzünk. A gyerekeink alig tudtak enni valamit, hiszen a pincében csak maradék száraz kenyér, néhány alma, konzervek és egy kis lekvár volt. Sehonnan nem tudtunk más ételt szerezni, nem tudtuk elhagyni a házunkat. Minden lángokban állt.” – mondta Natalia, egy helyi lakos.
Ez a háború városokat, családokat, életeket tett tönkre. Megannyi embernek foszlottak szét az álmai.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy ez a Putyin által követelt rombolás nem csak Ukrajnát és az ukránokat tette tönkre. Rengeteg orosz álmait és jövőjét is lerombolta.
Arról nem is beszélve, hogy mennyi embert érint még ezen a két országon kívül is a rombolás. Az élelmezési és környezeti károk rengeteg embert kényszerítenek arra, hogy elhagyják addigi lakóhelyüket és biztonságosabb otthont keressenek.
Az ukrán emberek ezekben a sötét órákban hihetetlen erőt, ellenálló képességet és összetartást mutatnak, hitet adva egymásnak, ahogyan azt a Majdan során is tették.
Évek óta erősítik az ukrán társadalmat azok a civil szervezetek, amelyek most a lakosság segítésére siettek. Evakuálást és humanitárius segélycsomagok szállítását és szétosztását szervezik, miközben a támadások miatt folyamatos életveszélyben vannak.
,,Élünk és dolgozunk” – posztolja minden áldott nap Facebookon az egyik ilyen helyi kezdeményezés vezetője, aki munkatársaival közösen a legsúlyosabban érintett területek evakuálásán dolgozik Ukrajna keleti részén.
Bár a megölt emberek fájó sebet jelentenek majd Ukrajnának és az egész világnak még évtizedekig, de amíg az aktivisták, önkéntesek és a civil szervezetek tovább tudnak dolgozni, addig van remény a békére és az emberi jogok érvényesülésére.
Én pedig még mindig arra a kihűlt csésze teára gondolok, és azt remélem, hogy ott fog várni az asztalon.
Maria Guryeva, Amnesty International
