A mexikói bevándorlási hivatal rutinszerűen küld vissza Hondurasból, El Salvadorból és Guatemalából menekülő embereket tekintet nélkül arra, hogy milyen veszélyek fenyegetik az életüket és biztonságukat a visszatérésük esetén, ezzel pedig sok esetben megszegik a nemzetközi és nemzeti jogszabályokat is.
A kutatásunk alapján, amely ötszáz
Mexikón
keresztül érkező
közép-amerikai tapasztalatait összegezte, az Amnesty
International arra a
következtetésre jutott,
hogy a Nemzeti Bevándorlási Hivatal (National Institute of
Migration. INM)
rendszeresen megsérti
a visszaküldés
tilalmának elvét,
amely
a
nemzetközi
és
a
mexikói jog sarokköve is.
A
tilalom azt gátolja meg, hogy olyan embereket
küldjenek
vissza, akiket
hazájukban üldözés vagy más jogsértés fenyeget. A
mexikói kormánynak
ez a gyakorlata
sokszor
veszélybe sodorja a menekülő emberek életét
és
biztonságát.
“Ezek
a szívszorító történetek olyan
családokról,
gyermekekről, férfiakról és nőkről szólnak, akik az
életüket
mentve menekülnek a szélsőséges erőszak elől. Ahelyett, hogy
biztosítaná számukra a védelmet, amelyre jogosultak, Mexikó
jogsértő
módon visszaküldi ezeket a segítségre szoruló embereket” –
mondta
Erika Guevara-Rosas, az Amnesty International amerikai igazgatója.
Az
úgynevezett “Északi Háromszög” országaiban, vagyis
Guatemalában,
El Salvadorban és Hondurasban továbbra is mindennapos az erőszak,
az emberölések száma legalább négyszerese, de akár a
nyolcszorosa is
annak,
amit az Egészségügyi Világszervezet “járványszerű”
emberölési rátának nevez. Az emberek évek óta nemcsak a jobb
munkalehetőségek reményében
hagyják
el ezeket az országokat, hanem azért is, mert menekülnek a bolygó
néhány legveszélyesebb államában az
életüket fenyegető
veszélyek
elől. A nemzetközi jog alapján Mexikónak kötelessége, hogy az
embereknek
védelmet biztosítson azok
ellen a
veszélyek ellen, amelyekkel a
hazájukban
szembe kell nézniük.
Ezek
a törvénytelen visszatoloncolások
hétköznapi emberek életére vannak hatással. Itt
van rögtön például
az a buszsofőr, akivel az Amnesty International interjút készített.
A
férfit, miután
megtagadták tőle a védelmet és visszaküldték
Hondurasba, ott
napokkal
később megölték.
Egy
másik hondurasi menedékkérő férfi a következőkről számolt
be: amikor elmondta, hogy az élete
veszélyben van,
az INM egyik tisztviselője azt válaszolta neki, hogy “Most, hogy
őrizetbe vettek, cseszheted, vissza fognak toloncolni
az országodba.” Mások azt
mesélték
Amnestynek, hogy akaratuk ellenére kényszerítették őket, hogy
“önként” írják alá azokat a papírokat, amelyekben
hozzájárultak, hogy visszaküldjék
őket.
Az
Amnesty International szerint
az INM által őrizetbe vett 297 ember válaszainak 40%-ából
egyértelműen látszik,
hogy jogellenes
visszaküldés
történt.
Ezek a tanúvallomások olyan emberektől származtak, akik
kifejezetten menedéket kértek
vagy elmondták, hogy félnek az életüket a származási
országukban fenyegető veszélyektől. Ennek
ellenére az INM nem vett tudomást erről, és visszatoloncolta
őket.
Az
Amnesty International kiderítette azt
is,
hogy az INM által őrizetbe vett emberek 75%-át nem tájékoztatták
arról a jogáról,
hogy menedéket kérhetnek
Mexikóban pedig
ezt
a mexikói törvények kifejezetten előírják. A
bevándorlási hatóság
tisztviselői
azt állították, hogy
eleget tettek ennek
a
követelménynek.
A
mexikói hatóságok szerint
az
INM kevés esetben küld
vissza embereket a származási országukba.
Az Amnesty International által összegyűjtött ötszáz
tanúvallomásból egy egészen más történet rajzolódik
ki.
Korábbi
jelentéseink a témában:
Falak
a határon: az Egyesült Államok és Mexikó semmibe veszi a
menedékhez való jogot
Nincs menedék: a hatóságok hátat fordítanak az LMBTI menekülteknek
