Az Amnesty International meggyőző bizonyítékokat gyűjtött, amelyek bizonyítják, hogy a mianmari katonaság vezérkari főnöke, Min Aung Hlaing tábornok és 12 másik, a jelentésben megnevezett magas rangú katona emberiesség elleni bűncselekményeket követett el a rohingya lakosság ellen Arakán államban.
Bizonyítékok
gyűjtése
A
jelentésben az Amnesty megnevez a vezérkari főnök kilenc
beosztottját, akik a Tatmadawban
(a mianmari fegyveres erők) szolgálnak,
illetve a határőrség három
másik tagját,
akik
részt vettek az etnikai tisztogatásban.
A
jelentés egy kilenc hónapon át Mianmarban és Bangladesben végzett
átfogó kutatáson alapul. Eddig ez az szervezet legrészletesebb
beszámolója arról, mi vezetett 702 ezer (Arakán állam rohingya
népességének több mint 80%) nő, gyerek és férfi Bangladesbe
meneküléséhez 2017. augusztus 25-ét követően.
A
jelentés új részleteket mutat be a mianmari katonaság belső
működéséről, a parancsláncról, az egységek bevetéséről
illetve arról, hogy már a krízis előtt a biztonsági erők
rohingya férfiakat fogtak el és
kínoztak meg.
A
dokumentum továbbá az eddigi legrészletesebb
összefoglalása az Arakán Rohingya Felszabadítási Szervezet
(ARSA) által augusztus 25. előtt és után elkövetett
bűncselekményeknek. Ezek
között van más etnikai és vallási kisebbségek tagjai ellen
elkövetett gyilkosságok, ahogyan olyan rohingyák elleni
merényletek
is,
akiket azzal vádolt meg a fegyveres szervezet, hogy a mianmari
hatóságok besúgói.
Az
Amnesty már korábban is dokumentálta
a mianmari katonaság augusztus
25-ét követő elképesztően
durva bosszúhadjáratát, ahogyan
a
rohingyák elleni évtizedeken átívelő apartheid rendszer
működését, az ellenük elkövetett gyilkosságokat, szexuális
erőszakot, kínzást, komplett falvak felgyújtását, taposóaknák
használatát, éheztetését, tömeges deportálását és más
súlyos jogsértéseket is.
Több
mint 400 interjút készítettünk, műholdfelvételeket elemeztünk,
fotókat és videókat hitelesítettünk szakértőkkel. Az
új jelentés minden eddiginél részletesebben mutatja be a
katonaság
„tisztogatásait” az ARSA támadásait követően. Az Amnesty
vizsgálata szerint a katonaság a Római Statútumban rögzített
tizenegy emberiesség elleni bűncselekmény közül kilencet
elkövetett.
„Mindent
elpusztítani”
A
vezérkar több olyan alakulat bevetéséről döntött Arakán
államban az etnikai tisztogatás során, amelyek közismertek voltak
kegyetlenségükről. Ennek soha nem látott pusztító
következményei lettek.
Az
augusztus 25-e előtti hetekben a Tatmadaw készenlétbe helyezte a
33. és 99. számú könnyű gyalogos hadosztályt, két olyan
harcoló alakulatot, amelyek az Amnesty vizsgálata szerint 2016
végén és 2017 közepén háborús bűncselekményeket követett
el Kacsin és Shan állam északi részén az ottani fegyveres
konfliktusban.
Néhány
rohingyák
lakta
településen a parancsnokok az első perctől kezdve világossá
tették, hogy mit akarnak. Augusztus 20. körül,
öt nappal a tömeges erőszak kitörése előtt, a 33. hadosztály
egyik vezetője találkozott
a
rohingyák helyi képviselőjével a Rathedaung járásban található
Chuty Pyinben. A hét rohingya szerint – akikkel külön-külön
interjúztunk – a mianmari parancsnok megfenyegette őket, ha az
ARSA vagy a falusiak bármi „rosszat” tesznek, a katonák
válogatás nélkül agyonlövik őket.
Az
Amnesty egy általunk hitelesnek tartott, burmai nyelvű
telefonbeszélgetés
felvételéhez
is hozzájutott, amelyen
egy Inn Din-beli rohingya és egy mianmari katonatiszt beszélgetése
hallható. „Parancsot kaptunk, hogy ha bármi zavargás történik,
gyújtsuk fel az egész falut. Ha nem maradtok nyugton, mindent
elpusztítunk.”
Az
egyre kibontakozó erőszakhullámról, amely keretében a biztonsági
erők teljesen vagy részben
felgyújtottak rohingya falvakat – Maungdaw járásban majdnem
minden falut – részletesen beszámolt az Amnesty és mások is. A
mostani jelentés még ennél is több részletet közöl
a rohingyákat érő szisztematikus üldözésről, többek között
azokról a kivégzésekről, amelyek három faluban, Chut Pyinben,
Min Gyi-ben és Maung Nuban történtek. Több ezer nőt, férfit és
gyereket gyilkoltak meg – köztük tömeges kivégzések során-,
menekülőket lőttek agyon vagy égettek el saját házaikban.
Elképzelhető, hogy sohasem fogjuk pontosan ismerni az áldozatok
számát.
A
biztonsági erők katonái
lányokat
és nőket erőszakoltak meg saját otthonaikban illetve miközben
azok
Bangladesbe
próbáltak meg eljutni. 20 erőszak túlélővel, köztük 11 olyan
nővel készítettünk interjút, akit egyszerre többen
erőszakoltak
meg. Az Amnesty Arakán állam mindhárom járásában, összesen 16
különböző helyszínen dokumentált szexuális erőszakot. Az
erőszak
alkalmazása széleskörben elterjedt és szintén hozzájárult,
hogy még több ember meneküljön el. Néhány áldozat szemtanúja
volt, ahogy családtagjait
előtte
ölik
meg. Legalább egy faluban az elkövetők, miután megerőszolták a
nőket, rájuk gyújtották a házukat.
A
határőrség letartóztatásai és a kínzások
Az
augusztus 25. előtti napokban egyre nagyobb lett a feszültség a
térségben, amit az ARSA támadásai csak fokoztak. A mianmari
biztonsági erők több száz rohingya férfit és fiút vettek
önkényesen őrizetbe és zártak börtönbe. Az Amnesty
23 olyan olyan férfival készített interjút, akiket
letartóztattak, megkínoztak vagy más módon bántalmaztak.
A
férfiakat és fiúkat a letartóztatás után megverték, majd a
határőrség bázisaira szállították őket, ahol napokig vagy
hetekig a világtól teljesen elzárva tartották őket.
A
tisztek a kínzásokkal információkat akartak kicsikarni az
áldozataikból vagy arra akarták őket kényszeríteni, vallják
be, hogy az ARSA tagjai. Az Amnesty két ilyen bázison történt
kínzásokról rendelkezik bizonyítékokkal: az egyik a Taung
Bazarban (Buthidaung járás), a másik a Zay Di Pyin faluban
(Rathedaung járás) található bázison történt. Több áldozat
később név szerint azonosította a kínzásokban résztvevő
tiszteket.
A
szabadon engedett rohingya férfiak elmesélték, hogyan bántak
velük. Rendszeresen verték, megégették, waterboardingnak vetették
alá és megerőszolták őket. Többen, akiket a Taung Bazarban
voltak mesélték, hogy a szakállukat is megégették. A Zay Di
Pyin-beli bázison fogvatartott férfiak azt
mondták,
éheztették őket és vizet sem kaptak, majdnem halálra verték
őket és a nemiszerveiket is
megégették.
Egy
a Rathedaung járásban élő farmer ezt mesélte: „A kezemet a
tarkóm mögött összekötötték, majd lerántották rólam a
longymat (egy szaronghoz hasonló ruhadarab), és egy égő gyertyát
tartottak a péniszem alá. Egy tiszt tartotta a gyertyát, a
felettese pedig parancsokat osztogatott… Azt mondták, „Vall be
az igazat vagy meghalsz.”
Néhány
fogvatartott nem élte túl a kínzásokat, köztük egy 20 éves
férfi, akit – amiért vízért könyörgött – egy faléccel vertek
halálra.
A
szabadságukért cserébe komoly
váltságdíjat kellet fizetniük, és aláírattak velük egy
papírt, hogy nem bántották őket a börtönben. Tíz hónappal
később még mindig nem árulták el a mianmari hatóságok, hányan
vannak még börtönben és mivel vádolják őket. Ez önkényes
fogvatartásnak számít a nemzetközi jog alapján.
A
parancslánc
Az
Amnesty International által megvizsgált bizalmas katonai iratok
szerint az Arakán államban végrehajott katonai akciókhoz hasonló
műveletek mindig a legfelsőbb katonai vezetés szoros
irányítása
mellett történnek. A harcoló alakulatoknak – amelyek a
bűncselekmények nagy részét elkövették – szigorú jelentési
kötelezettségük van a hadmozgásokról és a
fegyverhasználatról,
vagyis a felsőbb hadvezetésnek
bőven volt információja arról,
hogy mi történik Arakán államban a rohingyákkal. Továbbá több
magasrangú tábornok, köztük a vezérkari főnök Min Aung Hlaing
személyesen is járt Arakán állam északi részén, hogy
felügyelje a hadművelet végrehajtását.
A
magas rangú katonai vezetők tehát tudták – vagy tudniuk kellett
volna – hogy emberiesség elleni bűncselekmények történtek,
mégsem tettek semmit, hogy ezeket megakadályozzák vagy eljárásokat
indítsanak, sőt később
inkább
megpróbálták eltussolni őket. Arra is vannak bizonyítékok, hogy
néhányan közülük személyesen is részt vettek gyilkosságok,
szexuális erőszak, kínzások és falvak felgyújtásának
megtervezésében, elrendelésében sőt időnként azok
végrehajtásában
is.
Az
Amnesty kutatása 13 olyan katonát azonosított, akik kulcsszerepet
játszottak az emberiesség elleni bűncselekményekben. Ezeket az
embereket haladéktalanul bíróság elé kell állítani.
Itt
az ideje felelősségre vonni az
elkövetőket
A
nemzetközi nyomás hatására egy hónappal ezelőtt a mianmari
hatóságok bejelentették, hogy felállítanak egy független
nyomozó bizottságot, hogy kivizsgálják az esetleges
jogsértéseket. A korábbi kormányzati és katonai vizsgálatok
csak arra voltak jók, hogy tisztára mossák az Arakán államban
történt bűncselekmények elkövetőit.
„A
nemzetközi közösségnek nem szabad asszisztálnia
ehhez a színjátékhoz, aminek egyértelműen a történtek
eltussolása a célja. Ehelyett
végre véget kell vetni a büntetlenség kultúrájának és
biztosítani kell, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló
Mianmarban.”
– mondta Matthew Wells.
„
Az
ENSZ Biztonsági Tanácsának be kell fejeznie az óvatoskodást, és
azonnal a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalnia a
Mianmari helyzetet, átfogó fegyverembargót és a pénzügy
szankciókat kell elrendelnie
a miamnari hadvezetés magasrangú tagjai ellen.”
„
Miközben
megteremtik a bíróság elé utaláshoz szükséges nemzetközi
konszenzust, a nemzetközi közösségnek az ENSZ Emberi Jogi
Tanácsának segítségével fel kell állítani egy mechamizmus,
amely képes megakadályozn, hogy a mianmari hatóságok eltüntessék
a bizonyítékokat.”
„
Ha
az elképesztő mennyiségű bizonyíték ellenére sem sikerül
lépni, felmerül a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy a nemzetközi
közösség végre komolyan vegye az igazságtalanságokat.”
