A nemzetközi segítségnyújtás és a libaboni hatóságok által bevezetett diszkriminatív szabályok olyan környezetet teremtenek, ahol mindennapos a menekült nők kizsákmányolása és bántalmazása – áll az Amnesty International ma publikált jelentésében, amelyet a február 4-i Londonban megrendezésre kerülő Szíriai Donorkonferencia előtt hozott nyilvánosságra a szervezet.
A ‘Biztonságos helyet akarok’: a szíriai nők hontalanok és védtelenek Libanonban (‘I want a safe place’: Refugee women from Syria uprooted and unprotected in Lebanon)
című jelentés kiemeli, hogy a libanoni kormány nem hajlandó a
menekültek számára megújítani a tartózkodási engedélyüket, illetve
emlékeztet a nemzetközi támogatások szűkösségére, amelyek a menekült
nőket veszélyekkel teli és másoktól függő helyzetben hagyják, illetve
kiszolgáltatja őket a hatalmi
pozícióban lévő emberek – főbérlők, munkaadók és rendőrök –
kizsákmányolásának.Töltsd le jelentésünket!
„A menekültválság miatti nemzetközi támogatások szűkössége és a
menekültekkel kapcsolatos szigorú szabályozás együttes erővel járul
hozzá ahhoz a környezethez, ahol a szír menekült nők zaklatás és
kizsákmányolás veszélyének kitéve képtelenek a hatóságokhoz védelemért
fordulni” – mondta Kathryn Ramsay, az Amnesty International genderkutatója.
2015-ben Libanon úgy döntött, hogy nem engedélyezi az ENSZ
Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR), hogy továbbra is regisztrálja a
menekült szír nőket, és olyan új szabályokat léptetett életbe, amelyek
megnehezítették a tartózkodási engedélyek megújítását. Törvényes státusz
nélkül önkényes letartóztatás, fogva tartás vagy kitoloncolás vár
sokakra, akik nem mernek a bántalmazásukról bejelentést tenni a
rendőrségnek.
Libanonban a szír menekült háztartások 20 százalékát nők vezetik.
Néhány esetben a nők munkája jelenti a háztartás legnagyobb bevételét,
miután a férjeiket megölték, elfogták vagy erőszakos eltüntetés
áldozatai lettek.
„A Libanonban élő szíriai menekültek túlnyomó többsége küzd a
túlélésért, sokszor rettenetes körülmények között élnek. Hátrányos
megkülönböztetés és más nagyobb akadályok miatt nem jutnak élelemhez,
lakáshoz vagy munkához. A menekült nők számára a túlélés hasonló
körülmények között általában még nehezebb – főleg a háztartást vezető
nők számára – mivel nagyobb eséllyel válnak zaklatás,
kizsákmányolás és bántalmazás áldozatává a munkahelyükön vagy az utcán” –
mondta Kathryn Ramsay.
Szegénység, munkahelyi kizsákmányolás és a főbérlők
A menekült szír családok 70 százaléka a libanoni szegénységi küszöb
alatt él. Az ENSZ szíriai menekültválság miatt létrehozott humanitárius
alapja folyamatosan alulfinanszírozott. Tavaly az ENSZ csak az 57
százalékát kapta meg annak a támogatásnak, amelyre a libanoni munkájához
szüksége lett volna. A komoly hiány miatt az ENSZ Élelmezési
Programjának 2015 közepén csökkentenie kellett a legkiszolgáltatottabb
menekültek élelmezésére jutó pénz mennyiségét 30 amerikai
dollárról 13,5 amerikai dollárra. A 2015 végén kapott támogatásnak hála a
keret 21,60 amerikai dollárra nőtt – vagyis napi 0,72 amerikai dollár
jut egy menekültre. Az Amnesty International által megkérdezett nők
negyede nem kapott tavaly támogatást.
Sok menekült nő mondta, hogy komoly küzdelem számukra a libanoni
megélhetést finanszírozni, kifizetni az ételt és a bérleti díjat is, így
még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. Többen meséltek arról, hogy
férfiak szexért cserébe pénzügyi vagy más segítséget ajánlottak fel
nekik.
A menekülteket kizsákmányoló és őket hátrányosan megkülönböztető
környezetben a menekült nők, akiknek sikerült munkát találniuk arról
számoltak be, hogy kihasználják őket a munkaadók és jóval kevesebb
bérért alkalmazzák csak őket. „Pontosan tudják, hogy bármennyiért
elmegyünk dolgozni, mert nincs más választásunk” – mondta Hanan, egy Szíriából származó palesztin menekült, akinek nevét a biztonsága érdekében
megváltoztattuk.
Asmaa, az 56 éves Szíriából származó palesztin
menekült Shatilában, Bejrút déli elővárosában található menekülttáborban
él. Nem engedi meg a lányainak, hogy munkát vállaljanak, mert félti
őket a zaklatástól: „Egyik lányom egy üzletben dolgozott. Az üzletvezető
fogdosta és zaklatta, ezért nem engedem a lányaimnak, hogy
dolgozzanak.”
Számos nő mondta azt, hogy felmondtak vagy nem is vállalták el a munkát, mert féltek a munkaadójuk viselkedésétől.
A lakhatás finanszírozásához elég pénzt keresni egy másik komoly
kihívás. A szír menekültek legalább 58 százaléka él bérelt lakásokban
vagy házakban, mások roskadozó épületekben és informális telepeken
húzzák meg magukat. Sok nő mondta azt, hogy nem tudták tovább fizetni a
túlzottan magas lakbért és emiatt hitvány körülmények között kell
élniük.
„Függetlenül attól, hogy alulfizetett munkájuk van vagy egy koszos,
patkányokkal teli otthonban élnek, az anyagi biztonság hiánya nagyon
komoly gondokat okoz a menekült nőknek, és felbátorítja a hatalmi
pozícióban lévőket arra, hogy kihasználják őket” – mondta Kathryn Ramsay.
A törvényes státusz hiánya növeli a veszélyt
A komplikált bürokratikus eljárások és a tartózkodási engedély
megújításának magas költségei – amelyeket a libanoni hatóságok 2015
januárjában vezettek be – sok menekültet meggátolnak abban, hogy
megújítsák az engedélyüket. Érvényes tartózkodási engedély nélkül a szír
menekültekre gyakran vár letartóztatás, bántalmazásuk esetén pedig nem
tudnak feljelentést tenni a rendőrségen.
Az Amnesty Internationalnek nyilatkozó menekült nők nagy többsége azt
mondta, hogy érvényes tartózkodási engedély hiányában nem tudnak
feljelentést tenni a libanoni hatóságoknál. Hanan, a menekült asszony,
aki egy Bejrút melletti menekülttáborban él három lányával azt mesélte,
hogy amikor elment a rendőrségre bejelenteni, hogy egy buszsofőr
zaklatta, a rendőrök elküldték, mondván nincs érvényes tartózkodási
engedélye.
„Egyértelmű volt a nők számára, akikkel beszéltünk, hogy a
kizsákmányolás és a zaklatás még rosszabb attól, hogy érvényes
tartózkodási engedély nélkül nincs kihez fordulniuk segítségért és
védelemért” – mondta Kathry Ramsay.
Egy másik nő arról számolt be, hogy miután elment a rendőrségre, zaklatás célpontja lett:
„Egy kis idő elteltével a rendőrök megjelentek a házunknál vagy
megkértek minket, hogy menjünk velük. Ez ugyanaz a három rendőr volt,
akiknél feljelentést tettünk. Mivel nincs érvényes tartózkodási
engedélyünk, a rendőrök megfenyegettek minket. Azt mondták, hogy
börtönbe zárnak, ha nem megyünk velük.”
Annak ellenére, hogy egy főre vetítve
Libanonban él a legtöbb menekült a világon, a nemzetközi közösség
cserbenhagyja az országot. Ez persze nem igazolja azt, hogy az ország
nem nyújt védelmet a menekültek számára a kizsákmányolás és bántalmazás
ellen.
„A menekültek nagy száma komoly terhet ró Libanonra, de ez nem
igazolja a hatóságok által a menekültekre rótt szigorú korlátozásokat,
amelyek komoly veszélyeknek teszik ki őket” – hangsúlyozta Kathryn Ramsay.
„Ahelyett, hogy a félelem és megalázás légkörét építenék tovább, a
libanoni hatóságoknak azonnal változtatniuk kell az intézkedéseiken, és
biztosítaniuk azt, hogy a menekült nőket megvédik, illetve minden
Libanonban tartózkodó menekült könnyen meg
tudja újítani a tartózkodási engedélyét.”
A nemzetközi segítség elengedhetetlen
A Libanonban élő menekültek számára elkülönített nemzetközi
támogatások és segítség hiánya egyértelműen hozzájárul a szegénységhez
és a menekült nők kiszolgáltatottsághoz. A UNHCR a szír menekültek
legalább 10 százalékát (ez nagyjából 450 ezer embert jelent)
azonosította úgy, mint akiknek azonnali áttelepítésre van szükségük a
régióból. A UNHCR szerint a nők és lányok a leginkább kiszolgáltatott
menekültek közé
tartoznak.
Az Amnesty International felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy
növeljék az áttelepítettek számát, és biztosítsanak biztonságos és
legális lehetőségeket a szír menekültek számára, hogy elhagyhassák a
régiót. Továbbá nagyban növelniük kell a pénzügyi hozzájárulásukat és az
eheti donorkonferencián meg kell fogadniuk, hogy eleget tesznek az ENSZ
elvárásainak, és érdemben hozzájárulnak a szír válság okozta problémák
kezeléséhez 2016-2017-ben.
„A világ leggazdagabb országai, köztük az EU tagállamoknak és közülük
is főleg Nagy-Britanniának, illetve az Öböl-államoknak és az Egyesült
Államoknak sokkal többet kell tenniük, hogy csökkentsék a válság
hatásait. Amellett, hogy sokkal több pénzzel járuljanak hozzá a
Szíriából és a régió más országaiból elmenekült embereinek
támogatásához, részt kell vállalniuk a válság megoldásában azzal is,
hogy növelik az
áttelepítés során befogadott emberek számát” – jelentette ki Kathryn Ramsay.
„Együtt kell működniük az olyan befogadó országokkal, mint Libanon,
hogy azok eltöröljék a menekültek számára a törvényes tartózkodás
érdekében előírt korlátokat, és segítsenek abban, hogy a menekültek
hozzájussanak az életbe vágó szolgáltatásokhoz, és biztosítsák, hogy
senki, köztük a veszélyben lévő nők se legyenek kitéve bántalmazásnak
és zaklatásnak.”
