A Krím hatóságai nem vizsgálták ki kritikusaik sorozatos elrablását és megkínzását, ehelyett elszánt megfélemlítő kampányba fogtak az eltérő politikai nézetek elhallgattatása érdekében – közölte az Amnesty International a Krím-félsziget annektálásának első évfordulóján.
A
szólásszabadság, a gyülekezés és egyesülés szabadságának
megsértése a Krímben (Violations of the rights to freedom of
expression, assembly and association in Crimea)
című összefoglaló rávilágít arra, hogy a krími hatóságok
sorozatban követnek el emberi jogi visszaéléseket a fennálló
rendszert bíráló Ukrajna-párti média, kampányoló szervezetek,
a krími tatárok és különböző magánszemélyek ellen.
“Amióta
Oroszország annektálta a Krímet, azóta a hatóságok
megfélemlítési taktikák egész arzenálját bevetették az eltérő
politikai nézetek elhallgattatása érdekében; a március és
szeptember között történt sorozatos eltűnések a rendszer sok
bírálóját ösztönözte a régió elhagyására. A
hátramaradottak a zaklatások tűrésére kényszerülnek, mivel a
hatóságok eltökélten igyekeznek elhallgattatni kritikusaikat”
– jelentette ki John
Dalhuisen,
az Amnesty
International európai és közép-ázsiai igazgatója.
Eltűnések
és kínzás – a hatékony vizsgálatok hiánya
Az
annektálás óta legalább hét embert raboltak el, akiknek a sorsa
nem ismert. Legalább egy elrabolt ember holttestére bukkantak,
testén kínzás nyomaival.
Az
Amnesty International három krími tatár eltűnését dokumentálta.
2014. szeptember 14-én négy fekete egyenruhába öltözött férfi
betuszkolta Islyam Dzhepparovot (19) és Dzhevdet Islyamovot (23) egy
furgonba, s azóta nyomuk veszett. Reshat Ametovot (39) egy tüntetés
alatt rabolták el tavaly márciusban. A holttestét később
találták meg, rajta kínzás nyomai. A mai napig senkit sem vontak
felelősségre.
Andriy
Schekunt, az Ukrán Ház elnevezésű szervezet vezetőjét –
melynek célja az ukrán nyelv és kultúra támogatása és
előmozdítása – szintén Oroszország-párti félkatonai
csoportok rabolták el, 11 napig titkos helyen fogva tartották, majd
2014 márciusában áramütéses kínzásnak vetették alá. Ezt
követően átadták az ukrán hadseregnek. Ezekért a tettekért sem
vontak senkit felelősségre. A szervezet három másik tagja tavaly
májusban tűnt el, azóta nincs hír róluk.
“A
krími hatóságok közlése értelmében vizsgálat folyik az
emberrablások és a kínzások ügyében, de erre konkrét
bizonyítékot még nem szolgáltattak”– közölte John
Dalhuisen.
A
média elnyomása
A
hatóságok fenyegetés és korlátozó rendelkezések segítségével
próbálják elhallgattatni a médiát és a nem kormányzati
szerveket, s ezáltal igyekeznek a félelem uralmát bevezetni a
Krímben.
2015.
január 26-án harminc speciális egységhez tartozó fegyveres,
álarcos férfi tíz biztonsági tisztviselő kíséretében
megszállta a krími tatár televízió állomást, az ATR irodáit,
félbeszakították az adást, és 2014 februárjáig visszanyúló
dokumentumokat tulajdonítottak el.
Az
állomás már a rajtaütés előtt is alkalmazott öncenzúrát.
Például nem használták sem az “annektálás”, sem a
“megszállás” kifejezéseket, mivel a hatóságok a
szerkesztőség több tagját is megfenyegették, híradásaikat
“szélsőségesnek” titulálták, a szerkesztőség tagjait
pedig bűnügyi eljárással fenyegették.
Több
újságíró és blogger a felelősségre vonástól tartva a Krím
elhagyására kényszerült. Köztük van Elizaveta Bogutskaya
Ukrajna-párti blogger, akit a Center for Combatting Terrorism
(Terrorizmuselhárítási Központ) tisztviselői kihallgatásra
idéztek be, miután átkutatták a házát és kivizsgálási
indokkal adatokat tulajdonítottak el.
Az
annektálást követően a hatóságok kötelezővé tették a
médiumok nyilvántartásba vételét. A QHA – egy ismert krími
tatár hírügynökség – regisztrálási szándéka nem járt
sikerrel, melyet nem indokoltak.
Nincs
tiltakozási jog, és nincs mód a krími tatárok kultúrájának
népszerűsítésére
A
Krímben gyakorlatilag betiltották a nyilvános tiltakozást. A
krími tatárok kulturális célból való gyülekezését, illetve
tüntetéseit gyakran nem engedélyezik. Az engedélyezett
összejöveteleket általában csak távoli, vidéki helyeken szabad
megrendezni. Ez különösen érvényes a hagyományos
megemlékezésekre.
Megszűnt
több jelentős független szervezet, különösen azok, amelyek
emberi jogi kérdésekkel foglalkoztak. A Mejlist, a krími tatár
közösség képviseleti szervezetét nem ismerik el, ismert
képviselői pedig megfélemlítő kampány és üldözés
áldozataivá váltak.
“A
Krím annektálása után egy évvel a hatóságok és az orosz
irányítóik hozzáállása így foglalható össze a
legegyszerűbben: akinek nem tetszik, mehet vagy befoghatja a száját”
– fűzte hozzá John
Dalhuisen.
“A nemzetközi közösség nem kívánja rákényszeríteni
Oroszországot Ukrajna területi integritásának helyreállítására,
de annyi legalább elvárható, hogy nagyobb nyomást gyakoroljanak
rá annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa a Krím lakosságának
emberi jogait.”
