Európa-szerte súlyos támadások érik a békés gyülekezéshez való jogot, mivel a hatóságok egyre inkább megbélyegzik és büntetik a békés tüntetőket. Többek között indokolatlan, büntető jellegű korlátozásokat vezetnek be, illetve egyre elnyomóbb eszközökhöz folyamodnak a kritikus hangok elnyomására – áll az Amnesty International új jelentésében.
Az Alig védett és túlkorlátozott: a tiltakozáshoz való jog helyzete 21 európai országban című jelentésből kiderül, hogy az egész kontinensre jellemzőek a jogkorlátozó törvények, a szükségtelen vagy túlzott erőszak alkalmazása, az önkényes letartóztatások és büntetőeljárások, az indokolatlan és diszkriminatív korlátozások, valamint a tömeges megfigyelési technológiák egyre szélesebb körű alkalmazása, ami a tiltakozáshoz való jog szisztematikus visszaszorítását eredményezi.
“Az Amnesty kutatása nyugtalanító képet fest a tiltakozáshoz való jog elleni támadásokról. A hatóságok szerte a kontinensen becsmérlik, akadályozzák, elrettentik és jogtalanul büntetik a békésen tiltakozó embereket” – mondta Agnès Callamard, az Amnesty International főtitkára.
“A történelem során a békés gyülekezés kulcsszerepet játszott számos olyan emberi jog, illetve polgári és politikai szabadság kivívásában, amelyeket ma már természetesnek veszünk. Ma mégis elnyomó törvények, aránytalan korlátozások és visszaélésszerű tömeges megfigyelési technológiák veszélyeztetik a békés tüntetőket és a tiltakozásokat. E fejlemények egyike önmagában, egyetlen országban is nyugtalanító lenne. De az ilyen elnyomó taktikák tucatjai kontinentális léptékben egyszerűen félelmetesek.”
Rendőrség, büntetlenség, megfigyelés
A jelentés szerint a rendőri erők széles körben alkalmaznak túlzott és/vagy szükségtelen erőszakot a békés tüntetőkkel szemben, ideértve a nem halálos fegyverek használatát. A dokumentált esetek súlyos és néha maradandó sérülésekkel jártak, beleértve a csont- és fogtöréseket (Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország), a kézfej elvesztését (Franciaország), a here elvesztését (Spanyolország), a csontok kificamodását, a szemek sérülését és súlyos fejsérüléseket (Spanyolország). Néhány országban az erőszak alkalmazása kínzásnak vagy egyéb bántalmazásnak minősült, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Szlovéniában, Szerbiában, Svájcban és Németországban pedig a bűnüldöző szervek túlzott erőszakot alkalmaztak kiskorúakkal szemben is.
A kutatás számos országban, köztük Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Szerbiában, Szlovéniában, Svájcban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Görögországban, Németországban, Szerbiában, Szlovéniában, Törökországban és az Egyesült Királyságban a jogsértéseket elkövető rendőrök felelősségre vonásának elmaradását állapította meg.
Az európai országok egyre inkább új tömeges és célzott megfigyelésre alkalmas technológiákat és eszközöket használnak a tüntetőkkel szemben. Ez magában foglalja a nyomon követésüket és megfigyelésüket, az adatok gyűjtését, elemzését és tárolását. Számos állam terjesztette ki a megfigyeléseket lehetővé tévő jogszabályok körét anélkül, hogy megfelelő biztosítékokat vezetett volna be a visszaélések megakadályozására.
Jelentősen megnőtt az arcfelismerő technológia használata: a vizsgált országok közül 11-ben használják a bűnüldöző szervek, további hatban pedig tervezik a bevezetését. Az arcfelismerő technológia alkalmazása a tüntetők azonosítására válogatás nélküli tömeges megfigyelést jelent, és semmilyen biztosíték nem képes megakadályozni az ezzel okozott károkat. Az Amnesty International a technológia teljes betiltására szólít fel.
A tiltakozás démonizálása
A jelentés által azonosított egyik aggasztó tendencia, hogy a hatóságok igyekeznek hitelteleníteni és megbélyegezni a tüntetőket. „Terroristáknak”, “bűnözőknek”, “külföldi ügynököknek”, “anarchistáknak” és “szélsőségeseknek” nevezik őket, majd a lejárató szövegeket használják arra. hogy igazolják az egyre szigorúbb törvények bevezetését.
A polgári engedetlenség békés eszközeit egyre inkább a közrendet és/vagy a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyként állítják be, ami a hatóságoknak hamis ürügyet szolgáltat a korlátozások bevezetésére és az emberi jogi kötelezettségeik megkerülésére.
A politikusok démonizáló retorikája különösen elterjedt a palesztin szolidaritási tüntetésekkel kapcsolatban. Az Egyesült Királyságban a belügyminiszter a tüntetéseket „gyűlöletfelvonulásnak”, a miniszterelnök pedig „csőcselékuralomnak” nevezte. Szlovéniában az akkori miniszterelnök 2021-ben azt mondta a tüntetőknek, hogy „menjenek haza oda, ahonnan jöttek”, 2023-ban pedig a hatóságok arra biztatták Twitter (X) követőiket, hogy fotózzák le a tüntetőket, mert azok „terroristák” lehetnek.
Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Törökországban a hatóságok nemcsak „ökoterroristáknak” és „bűnözőknek” állították be a klímaaktivistákat, hanem a terrorizmussal, szervezett bűnözéssel és a nemzetbiztonság védelmével kapcsolatos törvényeket is felhasználták ellenük.
A békés tiltakozást korlátozó jogszabályok és a tiltakozás kriminalizálása
A hatóságok Európa-szerte semmibe veszik a békés gyülekezések tiszteletben tartására, védelmére és elősegítésére, illetve annak gyakorlásába való jogellenes beavatkozás elkerülésére vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeiket.
Bár a jelentésben vizsgált mind a 21 ország ratifikálta a békés gyülekezés jogát védő kulcsfontosságú emberi jogi egyezményeket, sokan közülük nem ültették át azok rendelkezéseit a nemzeti jogukba. Az elnyomó új törvények, átfogó korlátozások és terhes követelmények elfogadásával együtt ezek a hiányosságok egyre ellenségesebb környezetet teremtenek a tiltakozók számára.
Az elmúlt években az európai kormányok átfogó korlátozásokat vezettek be a békés tiltakozásokkal kapcsolatban. Az Amnesty International kutatásai szerint a hatóságok gyakran a „nemzetbiztonságot” és a „közrendet” használták ürügyként a kritikus vélemények visszaszorítására.
A palesztin szolidaritási tüntetések betiltása a „közrend” vagy „közbiztonság” védelmére hivatkozva nem felelnek meg a jogszerűség, a szükségesség és arányosság követelményének, miközben az előítéleteket és sztereotípiákat is erősítik. A vizsgált országok közül többen ezeket a tiltakozásokat bizonyos énekek és szimbólumok betiltásával is igyekeztek ellehetetleníteni, amit a rendőrség gyakran erőszakkal hajtott végre.
Számos országban a tüntetések szervezőinek értesíteniük kell a hatóságokat a tervezett tüntetésről, és ennek elmulasztása esetén közigazgatási és/vagy büntetőjogi szankciókkal kell számolniuk. Ezek az eljárások beavatkozást jelentenek az emberek jogaiba, és az államok gyakran olyan módon alkalmazzák őket, amely a nemzetközi jog szerint elfogadhatatlan. Négy országban – Belgiumban, Luxemburgban, Svédországban és Svájcban – a tüntetés szervezőinek engedélyt kell kérniük a demonstráció megtartására.
A tüntetés előzetes bejelentésének (vagy adott esetben az engedélykérésnek) elmulasztását aztán arra használják a hatóságok, hogy a gyülekezést „jogellenesnek” nyilvánítsák, elrendeljék a feloszlatását, letartóztassák az érintetteket, és büntetőjogi szankciókat szabjanak ki a szervezőkkel és a résztvevőkkel szemben.
Egyes országokban a szervezőknek kell fenntartaniuk a rendet a gyűlések alatt, fedezni vagy hozzájárulni az olyan közszolgáltatások költségeihez, mint az utcaseprés, a rendezvény biztosítása vagy a mentők rendelkezésre állása, sőt a résztvevők által elkövetett cselekmények költségeiért is felelősségre vonhatók.
Nyolc országban bizonyos helyeken, köztük kormányépületek, parlamentek és más középületek közelében soha nem engedélyezett a tüntetések tartása. Négy országban időhöz kötött általános tilalmak vannak érvényben, és több országban a tüntetések úgynevezett „tartalmával” kapcsolatos korlátozásokat vezettek be, és közigazgatási és büntetőjogi szankciókkal sújtják azokat, akik megszegik ezeket a szabályokat.
A polgári engedetlenség célpontjai
Annak ellenére, hogy a polgári engedetlenséget (a törvények lelkiismereti okokból előre megfontolt szándékú megszegését) a békés gyülekezéshez való jog védi, az országok egyre inkább a közrendet és/vagy a nemzetbiztonságot fenyegető „veszélyként” kezelik, és egyre keményebb módszerekkel lépnek fel ellene. Idetartozik a gyűlések jogellenes feloszlatása, a túlzott erőszak alkalmazása, a jogalap nélküli letartóztatások és az akár börtönbüntetést is magában foglaló szankciók.
Németországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban léteznek olyan „megelőző rendelkezések”, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos helyektől vagy jövőbeli tevékenységektől előre eltiltsák az embereket – egyes esetekben őrizetbe vegyék őket -, hogy megakadályozzák a polgári engedetlenségben való részvételüket.
Dermesztő hatás és hátrányos megkülönböztetés
A válogatás nélküli tömeges megfigyelés, a keménykezű rendőri fellépés, a komoly terheket jelentő kötelezettségek és az elrettentő szankciók félelmet keltenek és elriasztják az embereket a békés gyűléseken való részvételtől.
Ez a dermesztő hatás aránytalanul súlyosan érinti a sérülékeny csoportokhoz tartozókat, akiket már így is nagyobb mértékben fenyeget az erőszak, az egyenlőtlenség és a diszkrimináció veszélye az állami hatóságok részéről. Ezek a csoportok a békés tiltakozásokban való részvétel fokozott akadályait tapasztalják, és ezért nagyobb valószínűséggel szenvednek a korlátozások és az elnyomás miatt.
Több országban a tüntetéseket szervezők, illetve azokon résztvevők (vélt) identitásán, valamint az általuk képviselt ügyön múlik, hogy milyen korlátozásokkal kell szembe nézniük.
Kutatásainkból úgy tűnik, hogy sok ország jogellenesen tesz különbséget egyes tiltakozó mozgalmak, csoportok és ügyek között. Egyes faji csoportok, LMBTI emberek, menedékkérők vagy menekültek által szervezett vagy velük szolidaritást vállaló tüntetésekkel szemben bevezetett korlátozásokat sztereotípiákon alapuló következtetésekkel indokolták, amelyek az intézményes rasszizmus, homofóbia, transzfóbia és a hátrányos megkülönböztetés egyéb formáinak a megnyilvánulásai.
A Nakbára való 2022-ben és 2023-ban Berlinben tervezett megemlékező tüntetéseket előzetesen betiltották a várható résztvevőkkel kapcsolatos diszkriminatív sztereotípiák alapján, akiket a rendőrség „erőszakra hajlamosnak” minősített. Lengyelországban és Törökországban az LMBTI emberek évek óta fokozott hátrányos megkülönböztetést és zaklatást tapasztalnak a hatóságok részéről.
“Európában a békés tiltakozáshoz való jogot rengeteg veszély fenyegeti, az utcára vonuló emberek egyre elnyomóbb korlátozásokkal, büntetőjogi szankciókkal, állami erőszakkal, diszkriminációval és tömeges megfigyeléssel néznek szembe. De a támadások ellenére az emberek még mindig tiltakoznak a nehezen kiharcolt jogaik megőrzése és új jogok biztosítása érdekében” – mondta Catrinel Motoc, az Amnesty International európai regionális irodájának vezető kampányfelelőse.
“A békés tiltakozás korlátozása és az utcára vonulók megbüntetése helyett az európai államoknak teljesen át kell gondolniuk a megközelítésüket. Az elhallgattatás helyett meg kell könnyíteni a békés tiltakozások lehetőségét, az elnyomó törvényeket pedig módosítani kell, hogy azok összeegyeztethetőek legyenek a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel.”
Háttér
A vizsgált országok: Ausztria, Belgium, Csehország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc, Szerbia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Törökország és az Egyesült Királyság.
A kutatás része az Amnesty International Protect the Protest (Védjük meg a tiltakozást!) elnevezésű globális kampányának, amelynek célja a békés tiltakozáshoz való jog védelme világszerte.
