Amikor az Amnesty
International 2012. februárjában meglátogatta Aminát és
családját Kabul Kart-e Parwan nyomornegyedében, egy sárból,
néhány rúdból és műanyag borításból összeeszkábált
bódéban laktak. A hó erősen befújt, és a padlózat nem sokkal
volt több vizes és jeges talajra fektetett műanyagnál.
Minden nyirkos és
hideg volt: a két vékony matrac, a pokrócok, a ruháik.
Ételtartók, egy pokróc és némi pácolt hús díszként függött
a sátor középső rúdjáról.
Amina, férje és 5
gyermekük a NATO vezette erők és a tálibok közötti harcok elől
menekültek el Kelet-Afganisztánból. Az otthonok elhagyása
általános jelenség, azonban a kormány támogatása az olyan belső
menekültek számára, mint amilyen ő is, nagyon silány. Több
ezren jelenleg abban sem lehetnek biztosak, hogy túlélnek-e egy
újabb telet.
Élet a nyomornegyedben
A belső menekültek
Afganisztán nagyobb városaiban keresnek menedéket, ott, ahol csak
tudnak, sokszor üres telken építve műanyag menedéket maguknak.
Csak Kabulban közel 35,000 belső menekült él olyan
nyomornegyedekben, amelyek az utóbbi pár évben keletkeztek.
A körülmények
ezekben a közösségekben elborzasztóak. Az esővíz könnyen
átszivárog a sárból készült falakon és a műanyag borításon.
A környező épületek lakói a területet szeméttelepnek
használják. Nem egyszerű itt egészségesnek maradni. Már maga az
iváshoz, főzéshez és mosáshoz elegendő víz megszerzése is
napi kihívást jelent.
Fatima, aki Kabul
Chaman-e Babrak nyomornegyedében él, azt sem tudja, melyik
problémáját mondaná el az afgán kormánynak, ha tehetné:
„Iskola, állás, nem megfelelő lakhatási körülmények, étel
és egészségügyi ellátás – amikor a gyermekeim betegek
lesznek, és nekem kell az orvost és a gyógyszereket kifizetnem –
ez minden” – mondta.
Az egészségügyi
ellátás hiánya különösen komoly problémát jelent az
elmenekült családok számára. A kórházak és a klinikák messze
vannak, és túl drága az odautazás is. A gyógyszerek úgyszintén.
A 40 éves Marzia, aki a herati Minarets táborban lakik, elmondta,
hogy 4 gyermeke azért vesztette életét, mert ő nem engedhette meg
magának azon gyógyszerek megvásárlását, amelyekre a gyerekeknek
szükségük lett volna.
Szándékosan elfeledve
Ahogy a konfliktusok
erősödtek Afganisztánban, a belső menekültek száma közel fél
millióra duzzadt. Ennek ellenére a tisztségviselők több ottani
látogatásunk alkalmával elutasítóan beszéltek ezen
közösségekről, vagy egyszerűen tagadták létezésüket. Sokan
még mindig „gazdasági migránsoknak” bélyegzik a városi
övezetben élő belső menekülteket, mintha ez azt vonná maga
után, hogy a hatóságok nem tartoznak felelősséggel az
ellátásukért.
Valójában Afganisztán
nemzetközi jogi felelősséggel tartozik a belső menekültek és
jogaik védelméért, beleértve a megfelelő menedékhely, étel,
víz, és egészségügyi ellátás biztosítását.
Eddig az állam
hivatalos álláspontja az volt, hogy a belső menekültek hazatérnek
majd. Ez figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a legtöbben az
előrelátható jövőben biztosan nem tudnak biztonságban
hazatérni. A kormányzati hivatalok a hosszú távú segélyeket sem
támogatják, ily módon az olyan személyeknek, mint Amina, rövid
távú – ha egyáltalán bármilyen – segítséget tudnak csak
nyújtani.
Az elmúlt télen
legkevesebb 100 személy veszette életét megfagyás vagy betegség
következtében Kabul nyomoregyedeiben. A kormány nem engedheti meg,
hogy ez ismét megtörténjen. Sürgősen segítséget keIl nyújtania
annak érdekében, hogy a belső menekült közösségek megvédhessék
magukat a zord hideggel szemben. Ezen felül a megfelelő mennyiségű
pénzügyi és egyéb forrásokat kell előirányoznia arra a célra,
hogy a belső menekültekekről szóló törvényi előírások
megvalósulhassanak.
A kormánynak csak ezt
követően lesz nagyobb esélye, hogy elejét vegye annak, hogy akár
az idei, akár a jövőbeni telek során még több belső menekült
veszítse életét.
Fordította: Páncsity
Zora
Lektorálta: Poncsák
Réka
