A tervek szerint közvetlenül Juncker bizottsági elnök szeptember 12-i Az Unió helyzete beszéde után az Európai Parlament képviselői történelmi döntés elé néznek: szembeszállnak a magyar kormány alapvető emberi jogokat és a jogállamiságot szisztematikusan, hosszú évek óta megsértő lépéseivel és kiállnak az EU közös értékeiért, vagy belenyugszanak ezen értékek tudatos semmibevételébe.
Az Amnesty International, a Human
Rights Watch, az OSEPI, a magyar civil szervezeteket tömörítő Civilizáció és
más európai szervezetek arra kérik a képviselőket, hogy álljanak ki a közös értékeinkért,
az emberi jogokért és a jogállamiságért.
A képviselőknek arról kell
dönteniük, hogy támogatják-e a Magyarországról szóló jelentést, amelynek
következtetése, hogy Magyarországon egyértelműen fennáll az európai uniós alapelvek
megsértésének veszélye.
Ez a következtetés sajnos abszolút
jogos. A helyzet arra kötelezi az EP képviselőket, hogy tegyenek eleget a
legfontosabb kötelességüknek, és Magyarország illetve az egész EU érdekében
álljanak ki az emberi jogok, a demokratikus értékek és a jogállamiság mellett.
Ha
a szavazáson meglesz a szükséges kétharmados többség, akkor az Európai Unióról
szóló szerződés 7. cikkének 1. bekezdése alapján az ügy az Európai Tanács elé
kerül, akiknek meg kell vizsgálniuk a helyzetet és dönteniük kell róla.
Sajnos a helyzet Magyarországon
egyértelműen annyira rossz, hogy szükség van erre a kivételes eljárásra. Ez maradt
az egyetlen lehetőség arra, hogy az EU rákényszerítse a magyar kormányt, hogy az
betartsa a játékszabályokat. A 7. cikk lehetővé teszi, hogy széleskörű vita
induljon a valós helyzetről, ahelyett, hogy folyamatosan az Európai Unió Bíróságának
kellene döntenie a magyar kormány emberi jogokat sértő intézkedéseiről,
miközben a kormány hosszú évek óta „kapj el, ha tudsz” játékot űz a
Bizottsággal.
Az EP jelentése nagyon sok komoly
aggodalomra okot adó jogsértést foglal össze. Köztük van a magyar
igazságszolgáltatási rendszerrel, a bíróságok függetlenségével, a véleménynyilvánítás
szabadságával és az egyesülés szabadsággal kapcsolatos problémák, de komoly kritikák
hangzanak el a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, a sérülékeny csoportokhoz
tartozók – köztük a roma, zsidó honfitársaink, a migránsok, menekültek és
menedékkérők – jogainak megsértésével kapcsolatban is.
A 7.cikk szerinti eljárást
gyakran az „uniós atombombaként” emlegetik, mert akár olyan szankciókkal is
járhat, mint a tagállam szavazati jogának felfüggesztése a Tanácsban, amennyiben
az Európai Tanács úgy találja, Magyarország súlyosan és folyamatosan megszegi
az EU alapelveit. Ez azonban csak egy nagyon távoli lehetőség, amely az eljárás
végén következhet be. Akkor történhet meg, ha az EU tagállamokat tömörítő
szerve, a Tanács szerint annyira súlyos a helyzet, hogy nincs más lehetőség a
helyzet orvoslására.
Számos lehetősége a Tanácsnak,
hogy megpróbálja elérni, Magyarország térjen vissza a jogállamiság útjára. Ezek
a lehetőségek a figyelmeztetéstől egészen a komoly szankciókig terjedhetnek. Bármi
is lesz az eljárás vége, mindegyik szakaszban nyílt vitára lesz lehetőség a
tagállamok között, a Tanács pedig alapos ajánlásokat fogalmazhat meg Magyarország
számára. Ez elvezethet oda, hogy a magyar kormány önszántából úgy dönt,
visszatér a jogállamisághoz.
Az,
hogy pontosan milyen következményei lesznek, ha megszavazzák az 7. cikk szerinti
eljárás elindítását, nem tudható egyelőre, azt azonban nagyon is tudjuk, mi
lesz a következménye, ha az EP képviselők a rövidtávú politikai érdekeiket a
közösség érdeke elé helyezik.
Ha
a képviselők nem állnak ki a közös értékeinkért, az EU által is garantált szabadságjogainkat
továbbra is semmibe fogja venni a magyar kormány, miközben álságosan a védtelen
menekültek, migránsok, más kiszolgáltatott emberek és a hatalommal szemben a
szavukat felemelők ellen hergeli az embereket. Európa többi idegengyűlölő és populista
politikusa azt fogja gondolni, hogy a félelemre, gyűlöletre és a velük egyet
nem értők elleni támadásokra építő politikájukat szabadon folytathatják az
EU-ban.
Az
elmúlt évek során a magyar kormány számtalan területen sértette meg az emberi
jogokat és korlátozta az emberek szabadságát Magyarországon. Az Alkotmánybíróság
már alig látja el szerepét, a kormány pedig mindent elkövet, hogy a bíróságok
maradék függetlenségét is felszámolja. Az akadémiai szféra és a civil
szervezetek elleni bosszúhadjárat, a sajtószabadság és a médiapluralizmus, a
gyülekezési jogi mind olyan területek, amelyek áldozatul estek a kormány
jogállamiságot semmibe vevő politikájának.
Az Amnesty legfrissebb éves
jelentése alaposan bemutatja, hogy Magyarország hogyan lesz évről-évre egyre
rosszabb hely az emberi jogok szempontjából. A magyar hatóságok vállalhatatlan
bánásmódja a menekültekkel szemben, a tudományos élet és a civil szervezetek
elleni támadások mind nagyon komoly aggodalomra adnak okot.
Azok
a várakozások, hogy a Fidesz az április választások után végre felhagy a
kampányolással, és konszolidálódik, (ismét) teljesen alaptalanok voltak. A
kormánypárt azóta a korábbinál is durvább intézkedéseket vezetett be a civil
szervezetek ellen, korlátozta a gyülekezési jogot és a bírák függetlenségét,
újságok szűntek meg. A választások óta eltelt időszak fontosabb eseményeit itt
szedtük össze.
A nyáron elfogadott „STOP Soros” börtönnel
fenyegeti azokat a magánszemélyeket, szervezeteket és ügyvédeket, akik jogszerű
segítséget nyújtanak menedékkérőknek, a „bevándorlási különadóval” pedig a
kormánytól eltérő véleményük miatt kellene a szervezeteknek a támogatásaik
negyedét az államnak odaadni.
Ezek a lépések persze az EU, az
Európa Tanács és az ENSZ figyelmét sem kerülték el, mindegyik szervezet folyamatosan
figyelmeztette a Fideszt, hogy amit tesz, az elfogadhatatlan. A kérlelés ideje
elmúlt. Itt az idő cselekedni.
Megbocsáthatatlan
hiba lenne, ha az EP képviselők annak tudatában, hogy mi folyik évek óta
Magyarországon, nem lépnének, és nem szavaznák meg a 7. cikk szerinti eljárás
megindítását.
Milyen
lesz az az Európa, ahol a választott képviselőink nem állnak ki a közös
értékeinkért?
