Sacival 2013-ban ismerkedtünk meg, amikor gyakornoki programunkra jelentkezett. Rengeteg energia és hatalmas tettvágy lakozik benne, így nem csoda, hogy számtalan módon segítette már egyesületünket. Fordít, videókat feliratoz, rendszeresen részt vesz kreaktivista eseményeinken, és mindezek mellett óriási szerepe van a képzői csapatunkban. Interjú-sorozatunkból most vele ismerkedhetsz meg.
1.
Mikor és miért lettél az Amnesty International Magyarország
képzője?
A
képzés 5.0-án vettem részt, 2016 áprilisában. Azelőtt már
több mint 2 éve voltam az Amnesty aktivistája és szerettem volna
valami újat kipróbálni. A képző képzés azért is érdekelt,
mert így több emberhez tudom eljuttatni azt a szemléletet, hogy
hogyan bánjunk egymással emberségesen és tanítói tapasztalatnak
is hasznosnak tartom.
2.
Mivel foglalkozol?
Magántanárként
tanítok magyart és angolt, mind idegennyelven. Végzettségem
Társadalmi Nemi Tanulmányok Kutatója (Gender Expert).
3.
Mi az a 3 szó, ami eszedbe jut az Amnestyről?
Csapat,
tisztelet, elkötelezettség
4.
Mi a legjobb élményed az Amnesty képzéseivel kapcsolatban?
Ha
annyi a munka, hogy majd megszakadunk, akkor sem ugrik senki egymás
torkának, hanem egymást támogatva „éljük túl”. 🙂
5.
Milyen órákat, foglalkozásokat tartottál eddig?
A
2016 júniusi Mi lenne, ha… maraton keretében tartottam 5 órát
és a 2016 People Team táborban 1 hétig tartottam Amnesty órákat
vegyesen.
6.
Mi a legnagyobb kihívásod képzőként?
Mindig
tartok tőle, hogy a gyerekek nem fognak érdeklődni, unják
magukat, nem figyelnek, de általában kellemesen csalódom. Nehéz
eloszlatni az előítéleteket, amikor valódi rossz élmények
húzódnak meg a háttérben. Nem kicsinyelhetem le a rossz élményt,
de meg kell próbálnom rávezetni az illetőt, hogy ne
álltalánosítson.
7.
Van olyan előítélet, amivel szembesülnöd kell a mindennapokban?
Rengeteg.
Mozgássérült vagyok, zsidó, feminista. A mozgássérültségem
miatt gyakran sajnálnak, gondolják, hogy sok mindenhez szükségem
van segítségre vagy nem vagyok rá képes, legrosszabb esetben azt
gondolják, hogy biztos mentális problémám is van és nem kezelnek
egyenlően. Feministaként néha férfigyűlölőnek tartanak vagy
gondolják azt, hogy „elveszem az örömöt” a szexista
poénokból.
8.
Mi az álmod?
Azt
remélem, hogy a törekvéseim nyomán olyat világot hagyok magam
után, amiben egy kicsit legalább könnyebb az embereknek
érvényesülni, élni a lehetőségeikkel függetlenül attól, hogy
milyen csoporthoz tartoznak (bőrszín, vallás vagy éppen szexuális
orientáció tekintetében).
9.
Mit tanácsolsz azoknak, akiket érdekel a képzői lehetőség az
Amnesty-nél?
Az
Amnesty-nél bárminemű önkénteskedést azt tesz könnyebbé, hogy
annyit vállal az ember, amennyit bír. Ez a képzői léttel sincs
másképp. Viszont abszolút megéri, nagyon hálás élmény amikor
a gyerekek nem kirohannak az óra végén, hogy szünet van, hanem
maradnak végig hallgatni. És szünetben néha hallani, hogy egymás
között is tovább beszélgetnek. Azt tanácsolom, hogy ha érdekel,
vágj bele, veszíteni talán 2 hétvégényi időt vesztesz, de
nagyon sokat nyerhetsz 🙂
