Timi júliusban csatlakozott az Amnesty Magyarország csapatához mint aktivizmus koordinátor. Fogadjátok sok szeretettel!
Mikor és hol találkoztál
először az Amnestyvel?
Úgy 2 éve a
rádióban egy hír kapcsán ütötte meg a fülemet, hogy “Amnesty
International, egy emberi jogokért küzdő szervezet…” akkor utána néztem,
hogy ez miből is áll, és azóta követem az Amnesty tevékenységét.
Miért jelentkeztél az
aktivizmus koordinátori pozícióra?
Szerettem volna
aktívabban részt venni az Amnesty munkájában, és egy lendületes, szakértő
közegben kamatoztatni és tovább fejleszteni az eddig szerzett tapasztalataimat
és tudásom. Mikor láttam, hogy megnyílt ez a testhezálló pozíció, kapva
kaptam az alkalmon.
Számodra mit jelent az
aktivizmus?
Kiállni valamiért – bármiért
– azzal a céllal, hogy pozitív változást idézzünk elő. A rosszat felismerni és
megnevezni nagyon fontos, de csak úgy van értelme, ha nem ragadunk le a
panaszkodásnál, hanem tovább megyünk és megoldást keresünk a problémákra.
Számomra ez az aktivizmus: optimista, tettre kész megmozdulás az
előrelépés jegyében.
Mi tartasz a legnagyobb
kihívásnak ebben a pozícióban?
Mikor a civil aktivizmus
a téma, túl sokszor a polarizációra tevődik a hangsúly: ha fellépsz
valamiért a változás jegyében, könnyen kikiálthatnak a meglévő
rendszer ellenségének. Ez a beállítás sokszor ellehetetleníti – a legjobb
esetben is megnehezíti – a hatékony összefogást és a
pozitív változások elérését. Az ilyen széthúzás időt és energiát
vesz el, és eltereli a párbeszédet a lényegről. Kihívás, hogy a
polarizáció helyett összefogásra, a problémák helyett pedig
a megoldásokra kerüljön a hangsúly, ám bízom benne, hogy kitartó munkával
és példamutatással továbbra is pozitív változásokat tudunk
előidézni közösségi, nemzeti és világszinten is.
Mit üzensz az Amnesty
aktivistáinak?
Nagyon
sokat számítotok, és elképesztően örülök, hogy innentől együtt
dolgozhatunk! Használjátok ki a nyarat, töltődjetek fel, mert rengeteg a
tennivalónk, számítok mindnyájatokra!
