Irodavezetőnk Nagyné Gere Zsófi pár hete szülési szabadságra ment, helyét ideiglenes irodavezetőként Grunzó Zsófi, korábbi aktivistánk és fordítónk vette át. Ismerjétek meg Zsófit, aki igyekszik rendben tartani az irodát és az életünket.
Mikor és miért kapcsolódtál be az Amnesty életébe?
Grunzó Zsófia: Néhány
évvel ezelőtt épp egy Budapest Pride-os előadáson voltam. Még csak
nemrég voltam Budapesten, úgyhogy ott ücsörögtem egyedül,
kicsit szerencsétlenül, amikor odajött hozzám egy határozott
fiatalember, és a kezembe nyomott egy amnestys szórólapot.
Annyira megszólítva éreztem magam, hogy még aznap jelentkeztem
fordítónak. Később aktivista lettem, majd képző, aztán
önkéntes fordító koordinátor. Majd kis szünet. Most pedig
visszavezetett az utam az Amnestyhez, és ennek nagyon örülök.
Miért jelentkeztél az állásra?
Szinte
azt mondhatnám, hogy sorsszerű volt. Tulajdonképpen ez volt a
legelső álláshirdetés, amit megláttam, miután eldöntöttem,
hogy újra álláskeresésbe fogok. Többek között az is nagyon
vonzott, hogy ismerem a környezetet, az irodát, és szó szerint el
tudom képzelni magam az irodavezetői asztal mögött.
Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak ebben a pozícióban?
Viszonylag
gyorsan fel kell vennem a ritmust, és igyekeznem kell majd úgy
zsonglőrködni a feladatokkal, ahogyan az elődöm tette. Nem könnyű
átvenni a helyét sem a munkában, sem a csocsóban. De nagyon
igyekszem.
Nevezz meg két dolgot, amit szeretnél nálunk elérni.
Hát,
szeretnék sok jó hírt kapni azokról az ügyekről, amiken mi is
dolgozunk, és közben érezni, hogy végső soron én is
hozzájárultam ezekhez. És szeretnék teljesen megbarátkozni a
telefonálással.
Mik a terveid a következő hónapokra? Mit tartasz a legfontosabb
feladatodnak?
Előttünk
áll az Éves Közgyűlés, ennek a szervezése az egyik legfontosabb
feladatom most. Egyébként pedig az a tervem, hogy egy-két hónap
múlva már minden infó a fejemben lesz, minden feladat az
ujjaimban, és menni fog az a bizonyos zsonglőrködés.
