Szeptember második felében az Amnesty International Magyarország a Young & Rubicam Budapest segítségével citylight kampánnyal hívja fel a figyelmet a ma is világszerte elterjedt kínzás jelenségére. Budapest szerte több mint kilencven helyen lehet három megkínzott, és a mozgalom segítségével kiszabadított áldozat történetével találkozni.
A kínzást tiltó ENSZ-egyezmény 30
évvel ezelőtt lépett érvénybe, és bár a kínzás minden
körülmények között tilos, mégis az Amnesty International (AI)
jelentése szerint legalább 141 országában ma is rendszeresen
alkalmazzák. Egy olyan országban, ahol a kínzás rutin, bárkit
jogalap vagy ellenőrzés nélkül fogva tarthatnak. Az emberi jogi
szervezet jelentéseiben több tucat bevett kínzási módszerről
számol be, többek között fizikai bántalmazásról,
elektrosokkról, korbácsolásról, nemi erőszakról, étel és
ital megvonásáról, sőt, koszos víz vagy vegyszerek megitatásáról
is.
Az Amnesty International évtizedek óta
küzd azért, hogy a kínzás minden országban a gyakorlatban is
tiltott legyen. Az ENSZ 1984-ben elfogadott kínzás elleni
egyezményének 30. évfordulóján a munkájáért 1977-ben Béke
Nobel-díjat kapott AI globális kampányba kezdett, hogy folytassa a
munkát és újabb sikereket érjen el a kínzás elleni harcban.
A plakátkampány célja a
figyelemfelhíváson kívül az, hogy segítsen kiszabadítani egy
2009 óta fogvatartott üzbég édesanyát, aki 18 év
börtönbüntetést kapott, mert részt vett egy békés tüntetésen
a kelet-üzbegisztáni Andizhanban. A négy gyermekét nevelő nőt
többször megkínozták. Dilorom lelkiismereti fogoly, akit azért
börtönöztek be és kínoztak meg, mert élt a
véleménynyilvánításhoz és a békés gyülekezéshez való
alapvető jogával. Dilorom esete részletesen itt található.
A plakátokon a mozgalom három
sikertörténete szerepel.
Nasrin Sotoudeh (Irán):
Nasrin 2010 szeptemberében hat év
börtönbüntetést kapott, mert a vádak szerint „rendszerellenes
tevékenységet folytatott”, és munkája „veszélyeztette a
nemzetbiztonságot”. Ismert emberi jogi aktivistaként és
ügyvédként többször kritizálta hazájának jogsértő lépéseit,
és szembeszállt az igazságtalansággal és az elnyomással.
Elítélésekor az Amnesty International lelkiismereti fogolynak
nyilvánította, és rögtön globális kampányba kezdett azonnali
és feltétlen szabadon bocsátásáért. Nasrin elítélése és
fogva tartásának körülményei jól mutatják az Iránban uralkodó
helyzetet: börtönt kapott, mert a véleménynyilvánítás
szabadságához való alapvető jogát gyakorolta, majd a börtönben
megtagadták, hogy láthassa férjét és két kicsi gyermekét. A
hatóságok nemcsak őt büntették: a férjét egyszer egy éjszakára
letartóztatták, miután a férfi megpróbálta békés tárgyalások
útján elérni, hogy engedjék ki a feleségét; 13 éves lányát
pedig illegális utazási tilalommal sújtották, amit később –
köszönhetően annak, hogy Nasrin tiltakozásul 49 napig éhség
sztrájkolt a börtönben – megszüntettek. Az Amnesty
International tagjai és támogatói annyi levelet és üzenetet
küldtek az iráni hatóságoknak, hogy 2013 szeptemberében Nasrin
Sotoudeh 11 másik aktivistával együtt szabadlábra került. Ma már
újra együtt van a családjával, és folytathatja a munkáját is.
Szabadulása után az Amnesty International-nek küldött üzenetében
többek között ez írta: „Tudok arról a rengeteg erőfeszítésről,
amit értem tettetek, és szeretném megköszönni nektek és a
munkatársaitoknak a munkájukat” – írta Nasrin.
Nabeel Rajab (Bahrein):
Nabeel Rajan bahreni emberi jogi
aktivistát 2012-ben tartóztatták le és ítélték három év
börtönre, mert részt vett egy békés kormányellenes tüntetésen.
Nabeel ismert aktivista hazájában, akit már több alkalommal
ítéltek el a közrend megsértésért vagy illegális
gyülekezésért, egyszer pedig három hónapot kellett börtönben
töltenie, mert kritizálta Bahrein miniszterelnökét egy Twitter
hozzászólásában. Legutóbb három évet kapott egy tüntetésen
való részvételért. A börtönben többször embertelenül bántak
vele (magánzárkában tartották fogva egy halott állat tetemével
és meztelenül kellett lennie a zárkájában). Nabeel az Amnesty
International szerint lelkiismereti fogoly, akit meggyőződése és
alapvető jogainak békés gyakorlása miatt zárták börtönbe. A
szervezet kampányolt Nabeel szabadon bocsátásért, akit végül
2014 májusában elengedtek. Nabeel ezt mondta az Amnesty
Internationalnek: „Láttam a nekem szóló üzeneteket és az
akciókat, amit az Amnesty International tagjai csináltak, szeretném
nekik egyenként megköszönni, amit tettek, el sem tudjátok
képzelni, hogy mennyit jelent.”
Yorm Bopha (Kambodzsa):
Yorm Bopha kambodzsai lakhatási jogi
aktivistát 2012 szeptemberében tartóztatták le, mert a vád
szerint merényletet tervezett két férfi ellen. A valóságban
azonban a nő a munkája miatt került a hatóságok célkeresztjébe,
hiszen többször élt a gyülekezési és véleménynyilvánítási
jogának gyakorlásával, miközben a lakókörnyezetét védte egy
kormányzati beruházástól. A nő végül három év börtönt
kapott koholt vádak alapján. Az Amnesty International lelkiismereti
fogolynak nyilvánította őt, és úgy döntött, hogy a 2013-as
Levélíró Maraton egyik esete lesz. Már a Levélíró Maraton
előtt annyi levél és aláírás gyűlt össze Yorm érdekében,
hogy 2013 novemberében óvadék ellenében szabadon engedték. Mivel
azonban ez csak ideiglenes lépés volt, a szervezet tovább
folytatta kampányát, és közel 90.000 aláírást és levelet
gyűjtött a tavalyi Levélíró Maraton során. Bár a vádakat
hivatalosan a mai napig nem ejtették, egyre valószínűtlenebb,
hogy Yorm-ot újra börtönbe zárnák. Yorm szabadulásakor ezt
üzente az emberi jogi szervezetnek: „Szeretném megköszönni az
Amnesty International-nek a segítséget és támogatást, amit nekem
és a közösségemnek nyújtottak, és szeretném mindenkinek
megköszönni, akik időt szántak arra, hogy tiltakozó leveleket
küldjenek a kormánynak a kiszabadulásomért.”
Szeptember 26-án, pénteken a Nyugati
Pályaudvar 13-19 vágányainak feljárójánál és az Őrs vezér
téren az Amnesty International Magyarország aktivistái aláírásokat
gyűjtenek a megkínzott üzbég édesanya kiszabadításáért.
Online aláírás itt.
