2006. december 10-én az Amnesty International aktivistái egy szudáni áldozatokat jelképező koporsóval vonultak fel Budapesten, a fegyveres konfliktus civil áldozatainak védelmét követelve. A Bajza utcában Oroszország és Kína nagykövetsége előtt a koporsóba szögeket vertek be, a két ország közbenjárását sürgetve abban, hogy a szudáni kormány engedje be az ENSZ békefenntartókat a civil lakosság védelmében, a humanitárius katasztrófa megfékezésére.
A nyugat-szudáni Darfúrban 2003 óta fegyveres konfliktus dúl, mely azóta kiterjedt a szomszédos Csádra is. A konfliktus eddig több mint 300.000 civil életét követelte, további 2 millióan pedig otthonaikat elhagyva, menekülttáborokba kényszerültek. Több mint 3 és fél millió ember túlélése a nemzetközi segélyektől függ. Az erőszakos kitelepítésekért, több ezer szudáni nő megerőszakolásáért és más emberi jogi sérelmekért a szudáni fegyveres erők is felelősek.
Az ENSZ Biztonsági Tanács már határozott arról, hogy 24 ezer békefenntartót küld Szudánba, ám a szudáni kormány nem engedi be őket. “Az orosz és a kínai kormány – az ENSZ BT két fontos tagja – jó kapcsolatot ápol Szudánnal, ám mindeddig nem vetette latba diplomáciai erejét. Az aktivisták üzenni kívánnak a két országnak, hogy több millió ember sorsa van a kezükben, valamint a lehetőség, hogy elkerüljük napjaink egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját” – jelentette ki Fodor Márk, az Amnesty International Magyarország igazgatója.
Az Amnesty International felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy sürgősen, széles körû felhatalmazással küldjön ENSZ békefenntartó erőket Darfúr polgári lakosságának védelmére, haladéktalanul erősítse meg az Afrika Unió békefenntartóit (többek között emberi jogok és civil ügyek szakértőivel), hogy az helyreállíthassa kapcsolatát a helyi lakossággal és védelmet nyújthasson nekik a támadások ellen. Amennyiben a szudáni kormány továbbra is visszautasítja az ENSZ békefenntartókat, a Biztonsági Tanácsnak azonnali szankciókkal kell sújtania a szudáni kormányt.
Az emberi jogi helyzet súlyosbodása miatt december 12-én összeül az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, hogy a darfúri helyzetről tanácskozzon. Az ENSZ december 6-tól evakuálni kényszerül munkatársait a darfúri El Fasher-ből, miután a Janjawid milicisták két napon át folytatódó fosztogatása nyomán súlyos harcok alakultak ki Darfúr legnagyobb városában.
A www.amnesty.hu oldalon most bárki egy kattintással kéksisakosokat küldhet Szudánba. Eddig 23 ezren csatlakoztak a virtuális petícióhoz.
A számok tükrében
A konfliktus eddig több mint 300.000 civil életét követelte, további 2 millióan pedig menekülttáborokban élnek. További 2 millió civil érintett a fegyveres támadásokban. Ez Darfúr 7 millió lakosságának több mint a fele. Ezen túl nők százezreit erőszakolják meg. Több mint 3 és fél millió ember túlélése a nemzetközi segélyektől függ.
A fegyveres konfliktus
Darfúrban 2003 óta dúl fegyveres konfliktus dúl, ez azóta kiterjedt a szomszédos Csádra is. Az arab milicista Janjawid-ok, valamint a szudáni fegyveres erők célja a szudáni határmenti területek etnikai alapú “megtisztítása” azon közösségektől, akik magukat inkább afrikainak mint arabnak vallják. Ezen csoportokat folyamatosan kiszorítják Darfúrból. Különösen Nyugat-Darfúrra jellemző, hogy a földjükről elûzött embereket a menekülttáborokban rabságban tartják: ha elhagyják a tábort, megölik vagy megerőszakolják őket. A cél, hogy ezek az emberek nem merjenek visszatérni eredeti lakóhelyükre.
Gyilkosságok
December 1. és 3. között Kalajoh-ban 15 civilt öltek meg: öt idősebb nőt, őt fiatal nőt, két férfit, három kiskorúra pedig rágyújtották a házat. A humanitárius segélyeket és az élelmiszerkészleteket is felgyújtották. Legalább 41 embert öltek meg, mikor felgyújtottak további 13 falut.
Október 29-én a Janjawid-ok nyolc falut és egy menekülttábort támadtak meg a Jebel Moon térségben, megölve több mint 50 embert, köztük 21 tíz éven aluli gyereket.
A Janjawid hadsereg október elején 10 falut rohant le Kelet-Csádban, négy közülük porig égett. Legalább 12 embert megöltek, több tucatnyit pedig megsebesítettek. A támadók 2005 szeptembere óta szisztematikusan ûzik el a Dajo és Masalit népcsoporthoz tartozó civil lakosságot Kelet-Csádból. A menekültek elmondása szerint a Janjawid hadsereg ritkán üt rajta olyan falun, amelyet fegyveresek védenek, ezért létfontosságú a békefenntartók jelenléte.
Észak-Darfúrban is tovább romlott az emberi jogi helyzet. A jelentések szerint a szudáni kormány nemrégiben az elmúlt egy év legnagyobb szabású katonai támadását indította meg. Folyamatosak a légibombázások, melyek során válogatás nélküli és aránytalan intenzitású támadást intéznek a civil lakosság ellen. A kórházakat és az iskolákat sem kímélik. Ezzel súlyosan megsértik a nemzetközi humanitárius jogot. A jelentés szerint a Janjawid hadsereg már csaknem teljesen elfoglalta a nyugat-szudáni területeket, ahonnan korábban erőszakkal kitelepítették a lakosságot. A menekültek szinte rabokként élnek a menekülttáborokban, miközben tovább folytatódnak a gyilkosságok, az emberrablások és a nemi erőszak.
Ezt megelőzően 2006. júliusában civilek ellen intézett támadásokban a Korma régióban (Észak-Darfúr fővárosától, Al-Fashertől 70 km-re északra) 72 embert öltek meg, 103 civilt megsebesítettek, 39 nőt pedig megerőszakoltak. Korma városa gyakorlatilag kiürült. A régió legtöbb lakosa az al-Fasher körül felállított táborokba menekült. A támadásokat kivizsgáló ENSZ megbízottak becslése szerint az Észak-Darfúrban folyó harcok és a fenti támadás miatt kb. 8000 civil kényszerült elhagyni lakhelyét. Az Afrikai Unió békefenntartói képtelenek megvédeni a civil lakosságot.
Az állam támogatja a Janjawid fegyvereseket
November 27-én a szudáni elnök, Omar al-Bashir, azt állította, hogy a halálos áldozatok száma nem több 9 ezernél, holott a valós szám már 300 ezernél jár. Szudán következetesen tagadja a erőszakos kitelepítéseket és a nemi erőszakot, valamint az összefüggést az arab milicista Janjawid fegyveresek és a szudáni kormány között. A Janjawid-ok vezetője (Musa Hilal) egyébként ezredesi rangot visel a szudáni állami hadseregben. Az ENSZ BT által felállított Nemzetközi Darfúr Vizsgálóbizottság kétségkívül megállapította a kapcsolatot a szudáni kormány és a Janjawid között. A falvak civil lakosságát kormányzati tulajdonú Antonov repülőkről bombázzak, bizonyítottan kormányzati helikopterek szállítják a fegyvereket a Janjawid-oknak. A támadások előtt rendre helikopterek cirkáltak a kiszemelt falvak felett. Szemtanúk egybehangzóan állítják a szudáni hadsereg és a Janjawid milicisták összehangolt, együttes támadását, valamint azt, hogy kivégzéseket – pl. 2004 márciusában Deleij-ben 135 főét – is közösen hajtottak végre. A Janjawid-ok közül sokan fizetést kapnak a szudáni kormánytól. A Nemzetközi Darfúr Vizsgálóbizottság megállapítása szerint a Janjawid milicisták a szudáni kormány támogatásával és áldásával hajtják végre támadásaikat, amely garantálja számukra a büntetlenséget.
A békefenntartók késnek
2006 augusztusában az ENSZ Biztonsági Tanácsa 24 ezer békefenntartó küldéséről határozott Darfúr régiójába – azzal a kitétellel, hogy a missziót a szudáni kormánynak jóvá kell hagynia -, a szudáni kormány azonban határozottan visszautasítja a kéksisakosok beengedését az országba. A kormány azóta újabb offenzívába kezdett a nyugat-szudáni régióban. Az ENSZ BT öt állandó tagja közül kettő – Oroszország és Kína – nem szavazott a békefenntartókra.
2006 májusban a szudáni kormány aláírta a Darfúri Béke Megállapodást, a támadások ennek ellenére még intenzívebben folynak. A jelenleg ott állomásozó Afrikai Unió békefenntartói képtelenek megvédeni a civil lakosságot.
A nők megerőszakolása a hadmûvelet része
2003 óta több ezer nőt erőszakoltak meg a fegyveresek. Ezt szisztematikusan teszik, része a hadviselésnek: a cél a menekültek megalázása és állandó rettegésben tartása, egész közösségek terrorizálása, a nők stigmatizálása. Az Amnesty International 10 napos látogatást tett 3 menekülttáborban, és csak itt 250 megerőszakolt nevét jegyezte fel. Darfúrban 173 menekülttábor van, a szomszédos Csádban 12. A Janjawid-ok mellett az állami fegyveres erők, a rendőrök és a tartalékos rendőrök is a nemi erőszak elkövetői közé tartoznak.
Az Orvosok Határok Nélkül szervezet 25 darfúri klinikán 4,5 hónap alatt több mint 500 megerőszakolt nőt látott el. Legtöbbjüket a Janjawid fegyveresek erőszakolták meg.
A nemi erőszak fokozódik: egyetlen menekülttáborban – a Kalma nevûben – 2006 júliusában és augusztusában 5 hét alatt 4-ről 200-ra emelkedett a megerőszakolt nők száma.
A nőket gyakran szexuális rabszolgaságban tartják, néha el is rabolják őket, hogy kiszolgálják a férfiakat ott tartózkodásuk idején.
A megerőszakolt nők sokszor nem is merik elmondani, mi történt velük. De az erőszak nyomán gyerekek születnek, és többé nem maradhat titok. A traumán kívül a megerőszakolt nőt saját közössége is stigmatizálja: a férjes asszonyoktól elválnak, a hajadonoknak nincs esélyük férjhez menni. Ha teherbe esnek az erőszak következtében, a családjuk kiközösíti őket. Ha hajadon lány esik teherbe, paráználkodással vádolják és letartóztatja a rendőrség. Férjezett asszony esetében házasságtörésnek tekintik az erőszakot, amiért halálbüntetés jár.
Néhány személyes beszámoló:
“A Ramadan 8. napján történt. Nyolcan lányok – mindenki 15-16 éves – tüzelőt kerestünk, amikor három lovas fegyvert szegezett ránk és Nawab-nak neveztek bennünket (ez az afrikait jelentő sértő kifejezés), és azt mondták, ez nem a mi földünk. Megütöttek minket az ostorukkal és a puskacsővel. Megfogták az egyik lányt, egyikük kezénél, másikuk a lábánál fogva, és felváltva megerőszakolták. Négy lányt erőszakoltak meg közülünk.” (Dajo-i lány beszámolója 2006. novemberében, egy Csád-i menekülttáborban)
“A Janjawid-ok hirtelen ránk támadtak. A lányok többségének sikerült elmenekülnie, de engem, a testvéremet és az unokatestvéremet elkapták. Egyikük a földre kényszerített, miközben fejemnek szegezte a fegyverét. Négyen erőszakoltak meg.” (16 éves lány beszámolója 2005 februárjában)
“Katonai egyenruhájuk volt és egyiküknél egy Kalasnyikov volt. Ostorral vertek meg. Nem szóltam, nem tudtam még sikítani sem. Mind az öten megerőszakoltak. Nem jelentettem fel őket, mert a kormány katonái voltak.” (Észak-Darfúri nő, 2004 júliusában)
Egy nőt karján gyerekével, kéthónapos terhesen erőszakoltak meg:
“A khaki és civil ruhás támadók egy csomó lányt, köztük engem is elvittek. Három órán át kellett gyalogolnunk. Napközben vertek minket. A bokrok közé vittek és éjjel többször is megerőszakoltak bennünket. Három napig nem kaptunk enni, és inni is alig. Fegyveres őrök vettek körbe minket. Három nap után a Janjawid-oknak tovább kellett állniuk és elengedtek bennünket.” (Darfúri menekült nő Csádban, 2004-ben)
Legutóbb, 2006. október 7-én Djimeze Djarma település megtámadásakor egy csoport nőt 20 napig fogságban tartottak Janjawid fegyveresek:
“A férfiak kényszerítettek minket, hogy főzzünk, vizet hordjunk, etessük a lovaikat és tevéiket. Járkáltak közöttünk, és ha valaki nem engedelmeskedett, ostorral ránk csaptak. Sokat szenvedtünk. Azt hittem, megölnek.” (Csád, 2006 november)
“A lányokat órák hosszára elvitték, és csak sokára hozták vissza őket. A lányok zokogtak, és tudtuk, megerőszakolták őket. Többünket a tömeg szeme láttára erőszakoltak meg. Én ellenszegültem, erre megütöttek és mindenki szeme láttára megerőszakoltak. Néhány fiatal fiú próbált a védelmünkre kelni, de lábon lőtték őket. Másokat pucéran felakasztottak a fákra.” (Dél-Darfúri nő, 2005 február)
“A lányom éjszakánként sikoltozik. Sosem beszélünk arról, ami vele történt, de tudja, hogy tudom. Az apja azóta sokat beteg. Sosem megy el a többi férfival, állandóan bent van a szobában van. A lányom azóta hozzáment az unokatestvéréhez, de az egyáltalán nem áll szóba se vele, se velünk.” (16 éves lány anyja, Dél-Darfúr, 2005 február)
Egyenruhások támadása Goz Beida mellett:
“Megvertek minket, és azt mondták, ti feketék nem maradtok itt, végzünk mindannyiotokkal. Aztán elkapták a féltestvéremet, aki még csak 10 éves volt. Láttam, hogy ketten feküdtek le vele, majd elmentek. Amikor odaértünk hozzá, nagyon rosszul volt és erősen vérzett. A következő két napban sem állt el a vérzés, és a harmadik napra meghalt.” (2006 november)
