Éves jelentés: „Az emberi jogaid veszélyben vannak” – globális támadás a szabadságjogok ellen

A világ számos kormánya arcátlanul megszegte a nemzetközi egyezményeket, és szánt szándékkal aláássa az emberi jogok védelmére felállított intézményeket. Az Amnesty International főtitkára, Salil Shetty arra figyelmeztet, hogy „nem csak az emberi jogaink vannak veszélyben, hanem az ezeket védelmező törvények és az intézményrendszer is”.

Töltsd le jelentésünk rövidített, magyar változatát!

Az emberi jogok
nemzetközi védelmi rendszerét a felbomlás veszélye fenyegeti,
hiszen a rövidtávú nemzeti érdekek és a drákóian szigorú
biztonsági fellépés az alapvető szabadságjogok elleni
nagymértékű támadáshoz vezettek – figyelmeztetett az Amnesty
International
az emberi jogok helyzetéről készített világméretű
jelentésének publikálásakor.

„Az emberi jogaid
veszélyben vannak: világszerte számos kormány semmibe veszi
azokat” – mondta Salil Shetty, az Amnesty International
főtitkára. „Emberek milliói szenvednek az államok és a
különböző fegyveres csoportok jogellenes fellépéseitől,
miközben a kormányok az emberi jogok védelmét a biztonságra, a
nemzeti jogrendre és a nemzeti ’értékekre’ való
fenyegetésként tűntetik fel”.

Veszélyben az
emberi jogok

Az Amnesty
International figyelmeztet az emberi jogok aláaknázását mutató
alattomos és egyre terjedő trendre, mely abból fakad, hogy a
kormányok arcátlanul támadják, alulfinanszírozzák vagy teljes
mértékben elhanyagolják azokat az intézményeket, amelyeket
kifejezetten az emberi jogaink védelmére állítottak fel.

„Nem kizárólag
az emberi jogaink vannak veszélyben, hanem az ezeket védelmező
törvények és intézményrendszer is. Több mint 70 év kemény
munkája és emberi jogok fejlődése került most veszélybe” –
hangsúlyozta Salil Shetty.

Az egyes kormányok
az ENSZ emberi jogi intézményeinek, a Nemzetközi
Büntetőbíróságnak, valamint olyan regionális emberi jogi
mechanizmusoknak, mint az Európa Tanács vagy az emberi jogok
amerikaközi rendszere egyaránt akadályozzák a munkáját azáltal,
hogy kihúzzák magukat a szervezetek ellenőrző tevékenysége
alól, mely a saját emberi jogi állapotuk feltérképezésére
szolgálna.

Az Amnesty
International felszólítja a nemzeti kormányokat, hogy
politikailiag és anyagilag is támogassák azokat a rendszereket,
amelyeket azért hoztak létre, hogy fenntartsák a nemzetközi
jogrendet és megvédjék az emberek jogait.

A nemzeti szinten
veszélyeztetett jogok

Az Amnesty
International részletesen dokumentálta, hány nemzeti kormány
szegte meg arcátlanul a nemzetközi jogot 2015-ben nemzeti szinten
is: több mint 122 országban éltek a kínzás vagy más kegyetlen,
embertelen bánásmód eszközével és legalább 30 vagy még több
ország kényszerített menekülteket illegálisan, hogy olyan
országokba menjenek vissza, ahol veszélybe kerülhetnek. Legalább
19 országban követtek el kormányok vagy fegyveres csoportok
háborús bűncselekményeket vagy sértették meg egyéb módon a
háborús jogot.

Töltsd le angol nyelvű jelentésünket!

Az Amnesty
International arra az egyre aggasztóbb trendre is figyelmeztet, hogy
a kormányok egyre gyakrabban veszik célba és támadják az emberi
jogi aktivistákat, ügyvédeket és mindazokat, akik az emberi jogok
védelme érdekében munkálkodnak.

„Ahelyett, hogy
elismernék ezeknek az embereknek a társadalomban betöltött fontos
szerepét, számtalan kormány tudatosan arra törekszik, hogy
elfojtsa a kritikát. Saját törvényeiket szegték meg, hogy saját
polgáraik ellen felléphessenek” – mondta Salil Shetty.

Az Amnesty
International szerint mindezt részben a 2015-ben kibontakozó
nemzetbiztonsági veszélyekre adott kormányzati reakciók
indokolják.

„A
nemzetbiztonsági veszélyekre adott helytelen kormányzati válaszok
között említhető a civil társadalom elnyomása, a magánélethez
való jog és a szólásszabadság csorbítása. A kormányok mindent
megtettek annak érdekében, hogy az emberi jogok „szitokszóvá”
váljanak az emberek szemében, és szembállították a
nemzetbiztonsági érdekekkel, a nemzeti jogrenddel és a ’nemzeti
értékekkel’. A kormányok ezáltal saját törvényeiket is
megszegték” – hangsúlyozta Salil Shetty.

„Ahogy a világ
többi része, úgy Magyarország sem lehet büszke 2015-ös emberi
jogi teljesítményére – jelentette ki Jeney Orsolya, az Amnesty
International Magyarország igazgatója. „Miközben hazánk részese
az összes fontos nemzetközi emberi jogi dokumentumnak, jogilag és
fizikailag is elzártuk a konfliktusok elöl menekülők útját egy,
az emberi jogi előírásoknak is megfelelő menekültügyi eljárás
elől. A kormány – annak ellenére, hogy az EU decemberben
kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen, –
nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván részt venni semmilyen, a
menekültek és menedékkérők helyzetén javító európai
megoldásban.”

„A kormány
alaptalan támadást indított azok ellen a bátor és független
civilek ellen, akik hosszú idő óta hívják fel a figyelmet a
Magyarországon történő jogsértésekre, és munkájukkal
biztosítják, hogy hazánk egy jobb, élhetőbb és szabadabb ország
legyen. Miskolc önkormányzata nem kegyelmezett a város
legkiszolgáltatottabb lakóinak. Annak ellenére, hogy az Egyenlő
Bánásmód Hatóság, az Alapvető Jogok Biztosa és a Fővárosi
Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyaránt megállapította,
hogy az önkormányzat hátrányosan megkülönböztette a Számozott
utcák főként kisgyerekes roma családjait, a hivatal nem hajlandó
felfüggeszteni a kényszerkilakoltatásokat és igazságot
szolgáltatni azoknak, akik a hatóságtól való félelmükben
menekültek el otthonaikból” – hangsúlyozta Jeney Orsolya.

Az ENSZ-nek óriási
szüksége van a megújulásra

Az ENSZ, valamint az
emberi jogi és menekültvédelmi intézményei egyaránt
nagymértékben megszenvedték, hogy az ellenszegülő kormányok
figyelmen kívül hagyták ajánlásaikat, és ellenségeskedéssel
válaszoltak javaslataikra 2015-ben.

„Az ENSZ-t
eredetileg azért hozták létre, hogy ’megmentsék a jövő
nemzedékeit a háború borzalmaitól’ és hogy ’újból hitet
tegyenek az alapvető emberi jogok…mellett’, de ma sokkal
törékenyebbnek bizonyul a hatalmas kihívásokkal szemben, mint
valaha” – mondta Salil Shetty.

Sok kormány szánt
szándékkal akadályozta az ENSZ fellépését, hogy
megakadályozhassa a tömeges atrocitásokat vagy számonkérhesse
szörnyűségek elkövetőit. Szintén sok kormányzat elutasította
vagy megvetéssel kezelte az ENSZ ajánlásait, hogyan javíthatnának
az emberi jogok helyzetén nemzeti szinten is.

A szíriai
konfliktus az egyik legborzasztóbb példa arra, hogy milyen
katasztrofális következményekkel jár az emberekre nézve az, ha
az ENSZ rendszeresen csődöt mond abban, hogy betartassa a
nemzetközi jogot és biztosítsa az emberi jogok gyakorlását és
az elszámoltathatóságot.

A következő
ENSZ-főtitkár, akit ebben az évben fognak megválasztani és 2017
januárjában kezdi meg munkáját, egy olyan szervezetet fog
átvenni, amely bár sokat ért el, mégis most óriási szüksége
van a megújulásra – áll az Amnesty International jelentésében.
A szervezet felszólítja az ENSZ tagállamait és az ENSZ Biztonsági
Tanácsát, hogy bátran álljanak ki a reformok mellett, kezdve
azzal a folyamattal, ahogy új főtitkárát megválasztja.

„Az ENSZ
tagállamok idén történelmi lehetőség előtt állnak, hogy
megújítsák a szervezetet azáltal, hogy egy erős főtitkár
jelöltet támogatnak, aki elkötelezett, állhatatos és olyan
vízióval rendelkezik, hogy erőteljesen fel kell lépni azokkal az
országokkal szemben, akik koncepciózusan az emberi jogok ellen
dolgoznak akár nemzeti, akár nemzetközi szinten” – jelentette
ki Salil Shetty.

Annak érdekében,
hogy mindez elérhető legyen, az Amnesty International szerint a
kiválasztási folyamatnak igazságosnak és jól átláthatónak
kell lennie, és biztosítania kell, hogy a jelöltek elképzelései
a nagy emberi jogi kihívások kezelésével kapcsolatban ismertek és
érthetők.

Cselekvésre való
felszólítás

„A világ ma
számos olyan kihívással néz szembe, amelyek eredendően nemzeti
kormányok által generáltak vagy fenntartottak, akik az emberek
életével játszadoznak a politika színpadán. A konfliktusok
kiteljesedésével menekültek milliói kénytelenek szenvedésben
élni, a fegyveres csoportok pedig szándékosan támadnak civilekre,
illetve követnek el egyéb szörnyűségeket” – mondta Salil
Shetty
. „A világ vezetői rendelkeznek azzal az erővel, hogy
megakadályozzák, hogy a hasonló bűncselekmények
kontrollálatlanul terjedjenek tovább. A kormányoknak meg kell
szüntetniük jogellenes cselekedeteiket, és meg kell erősíteniük
azokat a védelmi rendszereket, amelyeket jogaink védelmében húztak
fel. Az emberi jogok szükségletek, és nem kiegészítők; a tét
az emberiség számára még soha nem volt nagyobb”.

Háttér

Az Amnesty
International a politikai és polgári, valamint a gazdasági és
szociális jogok súlyos megsértését dokumentálta és
bizonyította sok országban 2015-ben.

Az alábbi,
korántsem teljeskörű, lista is a nemzeti szintű
emberijog-sértéseket példázza:

  • Amerikai
    Egyesült Államok
    : a guantanámói fogolytábor további
    működtetése, amely a terror elleni háború súlyos
    következményeinek egyik példája; elmulasztotta felelősségre
    vonni azokat, akik a kízásokért és az erőszakos körülmények
    közötti eltűnésekért lehetnének számonkérhetők

  • Angola:
    nemzetbiztonsági és defamációs törvény felhasználása, hogy
    zaklassák, letartóztassák és bebörtönözzék mindazokat, akik
    békés úton nyilvánítottak véleményt a kormányzattal szemben
    , és nyilvánosan visszautasították az ENSZ ajánlásait,
    amelyeket az emberi jogi helyzet javítása érdekében fogalmazott
    meg

  • Burundi: a
    nemzetbiztonsági erők módszeres emberölései, illetve egyéb
    széleskörű erőszakos cselekedetek; számos erőfeszítés az
    emberi jogok mellett kiálló közösség elhallgattatására

  • Egyiptom: a
    nemzetbiztonság nevében ezrek bebörtönzése, beleértve a
    rendszer békés kritikusait is, százak meghosszabbított őrizetben
    tartása bírósági ítélet vagy hivatalos megvádolás
    nélkül,illetve százakat ítéltek halálra

  • Gambia: LMBT
    közösség megkínzása, erőszakos eltűntetése és
    kriminalizálása, az ENSZ-szel és regionális mechanizmusokkal
    való együttműködés folyamatos visszautasítása olyan
    kérdésekben, mint a véleményszabadság, erőszakos körülmények
    között történt eltűnések és a halálbümtetés

  • Izrael:
    fenntartja a Gázai-övezet katonai megszállását, amely által
    kollektíven bünteti a terület 1.8 millió embert is, valamint
    Palesztinával egyetemben, figyelmen kívül hagyták az ENSZ
    felszólítását, hogy végezzenek hiteles nyomozást a 2014-ben, a
    Gázai-övezetben elkövetett háborús bűncselekmények feltárása
    érdekében

  • Kenya:
    bírósági ítélet nélküli kivégzések, erőszakos
    eltűntetések és a menekültek elleni diszkriminatív fellépés a
    nemzetbiztonság megőrzése nevében, illetve sorozatos kísérletek,
    hogy ellehetetlenítsék a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját

  • Kína:
    ogvédők elleni sorozatos fellépések, és a nemzetbiztonság
    védelmében számos jog törvényi korlátozása

  • Magyarország:
    menekültek ezrei előtt zárta le a határokat, folyamatosan
    ellenállt azoknak a regionális törekvéseknek, amelyek a
    menekültek megsegítését szolgálták volna

  • Mexikó:
    emberi jogi visszaélések elképesztő mértéket öltöttek
    mintegy 27000 ember eltűnése révén; kemény szavakkal reagált
    az ENSZ kritikájára a kínzás eszközének széleskörű
    alkalmazása miatt, valamint szinte teljeskörű büntetlenséget
    biztosított az elkövetők számára az egyre növekvő számú
    panasz ellenére

  • Nagy-Britannia:
    a terrorizmus elleni fellépés jegyében tömeges megfigyeléseket
    végeztek többszöri felszólítás ellenére is, folyamatosan
    megkerülte, hogy azEmberi Jogok Európai Bírósága vizsgálódjon
    a brit emberi jogi helyzettel kapcsolatban

  • Oroszország:
    homályos értelmű nemzetbiztonsági és szélsőségesek elleni
    törvények alkalmazása megtorlásként, és összehangolt
    kísérleteket tett a civil társadalom ellehetetlenítésére;
    folyamatos tagadása annak, hogy a szíriai beavatkozásainak
    civilek is áldozatául estek, és az ENSZ Biztonsági Tanácsát is
    akadályozta abban, hogy érdemben fellépjen a szíriai
    polgárháború megszüntetésében

  • Pakisztán:
    a peshawari iskolában elkövetett mészárlásra adott válaszában
    számos esetben ejogsértést követett el, beleértve a
    halálbüntetés elképesztően kiterjedt alkalmazását; a
    hatóságok számára lehetővé tette, hogy akadályozzák, sőt,
    felszámolják azon civil szervezetek működését, amelyeket az
    „ország érdekeivel szemben” állóként határoznak meg

  • Szaúd-Arábia:
    brutálisan léptek fel azok ellen, akik kiálltak a reformok
    mellett, illetve kritizálni merték a kormányzatot; háborús
    bűncselekményeket követtek el a Jemenben végrehajtott
    bombatámadások során, illetve felszólalt az ellen, hogy az ENSZ
    vizsgálatot indítson a konfliktusban résztvevő felek erőszakos
    cselekedeteinek feltárása érdekében

  • Szíria: a
    közvetlen és válogatás nélküli bombatámadások, illetve más
    eszközökkel elkövetett erőszakos cselekmények, valamint a
    fogvatartás során elkövetett kínzások következtében polgárok
    ezreit gyilkolták meg; elnyújtott ostrom alá vontak számos,
    civilek által lakott területeket; blokkolták a nemzetközi
    segélycsomagokat, amelyek az éhező polgárok megsegítésére
    érkeztek

  • Szlovákia:
    a roma közösségek széleskörű hátrányos megkülönböztetése
    annak ellenére, hogy évek óta harcolnak a diszkrimináció ellen
    mind nemzeti, mind regionális szinten; a helyzet kivizsgálása
    érdekében az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást
    indított az ország ellen

  • Thaiföld: a
    rendszer békés kritikusait börtönözték be, akik kritikáikat
    színpadi műveken keresztül, Facebookon közzétett kommentekben
    és graffitiken fogalmazták meg; a katonai hatóságok figyelmen
    kívül hagyták azokat a nemzetközi felszólításokat, hogy ne
    terjesszék ki saját hatásköreiket arra, hogy korlátozzák az
    eltérő vélemények felszínre kerülését, illetve az egyéb
    jogokat a nemzetbiztonság nevében

  • Venezuela:
    továbbra sem szolgáltat igazságot a súlyos emberi jogi vétségek
    ügyében, és folyamatosan támadásokat intéz az ogvédők ellen;
    továbbra is fel kívánja mondani az Emberi Jogok Amerikai
    Egyezményét, amely egyenes következménye annak, hogy nem ismeri
    el az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságának joghatóságát,
    ezzel megtagadva azjogsértések áldozataitól az
    igazsgszolgáltatás ezen eszközét.

Tények és számok