A koronavírus-járvány lerántotta a leplet azokról a szándékosan megosztó és romboló politikai intézkedésekről, amelyek régóta az egyenlőtlenség, a hátrányos megkülönböztetés és az elnyomás okozói, és amelyek felerősítették a járvány pusztítását – áll az Amnesty International ma megjelent Éves Jelentésében.
Az Éves Jelentés – Az emberi jogok helyzete a világban 149 ország 2020-as emberi jogi helyzetét mutatja be, illetve a globális és regionális trendekről is átfogó elemzést nyújt.
Az Amnesty értékelése szerint a járvány sokkal súlyosabb csapást mért a már korábban is kiszolgáltatott helyzetben lévő, évtizedek óta elnyomott társadalmi csoportokra, így például a nőkre és a menekültekre. Az egészségügyi dolgozókat, migráns munkavállalókat és az informális szektor munkásait – akik közül sokan a leginkább ki voltak téve a járványnak – elárulta országuk egészségügyi rendszere és az elégtelen gazdasági és szociális ellátás.
A járvány elleni globális védekezést aláásták azok a politikai vezetők, akik kegyetlenül kihasználták a járványt az emberi jogok korlátozására.
“A koronavírus-járvány brutálisan elmélyítette az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségeket, és megmutatta, hogy a politikai vezetőinket mennyire nem érdeklik az emberek. Évtizedek megosztó intézkedései, ész nélküli megszorításai és az állami szolgáltatások lezüllesztése rengeteg embert hagyott áldozatul a vírusnak.” – mondta Agnès Callamard, az Amnesty International új főtitkára.
“A világ felfordult. A járvány ezen pontján még a valóságtól leginkább elszakadt vezetők sem tagadhatják, hogy a szociális, gazdasági és politikai rendszerek romokban vannak.”
A járvány felerősítette az évtizedes egyenlőtlenségeket és a közellátás válságát
Az Amnesty International Éves Jelentése bemutatja, hogy az elmúlt évtizedek mérgező politikai légköre miatt kialakult egyenlőtlenségek hogyan hagyták magukra az etnikai kisebbségeket, menekülteket, időseket és nőket – ezeket a társadalmi csoportokat az általánosnál is jóval súlyosabban érintette a járvány.
A COVID számos országban sokat rontott a nyomorúságos táborokba zárva élő, a legalapvetőbb szolgáltatásoktól is elzárt menekültek, menedékkérők és migránsok helyzetén. Uganda (Afrika legnagyobb menekülteket befogadó országában 1,4 millió menekült él) azonnal lezárta a határait a járvány kezdetén, és még a menekültekkel, menedékkérőkkel szemben sem tett kivételt. Emiatt több mint 10,000 ember rekedt a Kongói Demokratikus Köztársasággal közös határon.
A jelentés szerint 2020-ban nőtt a nemi alapú és kapcsolati erőszak aránya, a lezárások miatt pedig a nők és az LMBTI emberek jóval kevesebb segítségre számíthattak. Az anonim áldozatvédelmi szolgáltatások hiánya miatt nők maradtak bezárva a bántalmazóikkal, és a korábban elérhető támogatások is csak korlátozottan vagy egyáltalán nem voltak számukra elérhetőek.
A járvány első soraiban küzdő egészségügyi dolgozók és az informális szektor dolgozói szenvedték meg legjobban a szándékosan lezüllesztett egészségügyi és szociális ellátórendszerek hiányosságait. Bangladesben a szürkegazdaságból élők a lezárások és kijárási tilalmak miatt szinte minden jövedelmüktől elestek. Nicaraguában június első két hetében legkevesebb 16 egészségügyi dolgozót rúgtak ki, amiért felemelték szavukat a védőfelszerelés és a megfelelő védekezés hiánya miatt.
“Most érezzük meg igazán, hogy a politikusaink hosszú évek óta szándékosan elhanyagolták a közellátások fejlesztését. 2020-ban a világjárvány elképesztő terhet rótt az egészségügyi rendszerekre, sokan pedig szinte minden bevételüktől elestek. 2020 hősei az egészségügyben dolgozók, akik minden erejükkel a mi életünket mentették, és azok a rendszerint alulfizetett munkát végző emberek voltak, akik a családjainkat etették és az alapvető szolgáltatásokat biztosították számunkra. Kegyetlen, hogy azok kapták a legkevesebb segítséget, akik a legtöbbet tették az emberekért.” – mondta Agnès Callamard.
Sok politikus használta a járványt az emberi jogok elleni támadásra
A jelentés szomorú képest fest azokról a vezetőkről is, akiknek a járvánnyal kapcsolatos intézkedései az opportunizmustól egészen az emberi jogok teljes semmibevételéig terjedtek.
“Rengeteg különféle intézkedésre láttunk példát a kormányainktól: a közepesen eredményestől a színtiszta hazugságig, az önzőtől a szimpla csalásig terjedt a skála. Néhányan igyekeztek csillapítani a kezdeti intézkedések jogkorlátozó következményein, de a politikusok egy különösen aktív csoportja továbbment. Meglátták a lehetőséget a járványban, hogy kiterjesszék és megszilárdítsák a hatalmukat. Ahelyett, hogy az emberek biztonságával foglalkoztak volna, a járványt felhasználva intéztek támadásokat a jogaik ellen.” – mondta Agnès Callamard.
Több példát is láttunk arra, hogy a koronavírusról szóló beszéd lett bűncselekmény. Magyarországon Orbán Viktor kormánytöbbsége módosította a Büntető törvénykönyvet, hogy akár 5 évre is börtönbe lehessen zárni azokat, akik veszélyhelyzet idején a járvánnyal kapcsolatos rémhírt terjesztenek. A homályos és nehezen értelmezhető szabály könnyen öncenzúrához, és ahogyan több esetben elő is fordult, a véleménynyilvánításhoz való jog sérelméhez vezetett.
Az Öböl-menti országok, Bahrein, Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek hatóságai a járványt ürügyként használták fel arra, hogy tovább korlátozzák az emberek szólásszabadságát, többek között a kormányt kritizáló közösségi média posztok miatt indítottak eljárásokat, azzal a felkiáltással, hogy azok álhírek.
Más vezetők az erőszakhoz nyúltak. A Fülöp-szigeteken Rodrigo Duterte elnök bejelentette, megparancsolta a rendőröknek, hogy lőjék agyon azokat, akik tüntetnek vagy “bajt okoznak” a karantén ideje alatt. Nigériában a biztonsági erők tüntetőket öltek meg, akik a jogaikért és a kormány elszámoltathatóságáért álltak ki. Brazíliában a járvány alatt tovább fokozódott a rendőri erőszak, a Bolsonaro elnök vezette országban legalább 3181 embert (napi átlag 17-et) gyilkoltak meg rendőrök január és június között.
Néhány politikus azonban még ennél is tovább ment. Miközben a sajtó és a közvélemény a világjárvánnyal volt elfoglalva, az országok vezetői igyekeztek leszámolni a kritikusaikkal és más jogsértéseket követtek el. Indiában Narendra Modi tovább folytatta az aktivisták elleni megtorló hadjáratát, razziákat és házkutatásokat vezényelt ellenük. Eközben a kínai elnök, Hszi Csin-ping és a kínai kormány tovább folytatta az ujgurok és más muszlim kisebbségek üldözését Hszincsiang tartományban, és az új nemzetbiztonsági törvénnyel legitimálta Hongkong politikai elnyomását.
“Az olyan nemzetközi intézményeknek, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság vagy ENSZ emberi jogi mechanizmusai a feladata, hogy az államokat és egyéni elkövetőket felelősségre vonják. Sajnos 2020-ban ezek az intézmények politikai csapdában vergődtek, ugyanis a politikusok egy része mindent megtett, hogy aláássa a jogsértésekkel szembeni közös nemzetközi fellépéseket.” – mondta Agnès Callamard.
Nemzeti önzőség a nemzetközi együttműködés helyett
A világ vezetői a nemzetközi porondon is inkább a nemzetközi együttműködés akadályozását vagy aláásását választották, ezzel pedig komolyan hátráltatták a minél előbbi közös globális helyreállítás megkezdését.
- A tehetős országok vezetői, köztük a korábbi amerikai elnök Donald Trump megkerülve a nemzetközi együttműködést, felvásárolták a világ vakcina készletének jelentős részét, ezzel elvágva a szegényebb országokat az oltások beszerzésétől. A gazdagabb országok nem kényszerítették ki a gyógyszergyártó cégeknél, hogy tudásukat közös kinccsé tegyék, ezzel is növelve az elérhető vakcinák mennyiségét és a minél szélesebb globális ellátottságot.
- A kínai kormány elhallgattatta és üldözte azokat az egészségügyi dolgozókat és újságírókat, akik a járvány korai szakaszában igyekeztek felhívni a közvélemény figyelmét a veszélyre.
- A G20 országai ugyan felajánlották, hogy a legszegényebb országoknak egy ideig nem kell visszafizetniük a tartozásaikat, de később kamattal megterhelve kell majd ezeket visszafizetniük.
“A világjárvány kíméletlenül rávilágított, hogy az országok még az ilyen válságos időkben sem képesek igazán hatékonyan együttműködni.” – mondta Agnès Callamard.
“Az egyetlen megoldás a közös nemzetközi cselekvés lenne. Az országok közös felelőssége, hogy az oltás mindenki számára, mindenhol gyorsan elérhető legyen. A gyógyszergyártó cégeknek meg kell osztaniuk a tudásukat és a technológiáikat, hogy senki se maradjon ki. A G20 tagjainak és a nemzetközi pénzügyi intézményeknek el kell engedniük a legszegényebb 77 ország adósságát, hogy azok lábra tudjanak állni a világjárvány után.”
A kormányaik cserben hagyták őket, de a tüntetők nem adták fel
A jogkorlátozó intézkedések rengeteg embert vettek rá, hogy csatlakozzanak az olyan rendszerszintű változásokat követelő mozgalmakhoz, mint a Black Lives Matter Amerikában vagy az #End SARS Nigériában, és a tüntetések olyan új, kreatív formái jelentek meg, mint az online klímasztrájkok. Az Éves Jelentés számos fontos emberi jogi győzelemről is beszámol 2020-ból, elsősorban a nemi alapú erőszak területén. Fontos jogszabályok születtek a nők elleni erőszak visszaszorítására Kuvaitban, Dél-Koreában és Szudánban, illetve dekriminalizálták az abortuszt Argentínában, Észak-Írországban és Dél-Koreában.
“2020-ban valódi vezetést és példamutatást nem a hatalomból lévőktől és kiváltságosoktól láttunk, hanem azoktól a tömegektől, amelyek változást követeltek. Soha nem látott tömegtámogatást élvezett a Black Lives Matter és az #End SARS mozgalmak, ahogyan rengeteg ember tiltakozott Lengyelország, Hongkong, Irak és Chile utcáin is. Sokszor a testi épségüket vagy a börtönt kockáztatva az átlagemberek és a jogvédők lettek a világ igazi vezetői. Ők voltak, akik egy jobb, biztonságosabb és egyenlőbb világért küzdöttek.” – mondta Agnès Callamard.
“Válaszút előtt állunk. Le kell vetnünk azokat a béklyókat, amelyek aláássák az emberi méltóságot. Itt az ideje, hogy újraindítsuk a világot, hogy az egyenlőbb, emberségesebb és az emberi jogokat tiszteletben tartó hellyé váljon. Tanulnunk kell a világjárványból, bátran és kreatívan kell dolgoznunk, hogy mindenki egyenlő lehessen.”
