2010-ben
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Viviane
Reding, alapjogi és igazságügyi biztos elkötelezte magát egy
„széleskörű és hatékony politikai keretrendszer kidolgozása
mellett, amellyel a nemi alapú erőszak ellen veszik fel a harcot.”
Ígéretet tettek arra, hogy elősegítik a női nemiszerv-csonkítás
elleni fellépést, amely az Európai Parlament szerint félmillió
nőnek okozott maradandó fizikai és pszichológiai sérülést
Európa-szerte. Évente további 180000
lány
és nő van ezen veszélynek kitéve.
A
Bizottság azt is tervbe vette, hogy elfogad egy, a nők elleni
erőszak megszüntetését kitűző stratégiát, amelyet 2011-re
kellett volna elindítania. Ennek ellenére, több mint két évvel
később sem látjuk semmi nyomát a stratégiának. Mi több, a nők
jogaival foglalkozó civil szervezetek növekvő pénzügyi nyomás
alatt kénytelenek tevékenykedni, mivel azok az EU-s alapok, amelyek
a projektjeiket támogatták, már nem a nők elleni erőszakra
koncentrálnak elsősorban. Mindazonáltal, Európa azon
kötelezettsége, hogy polgárainak alapvető emberi jogait
védelmezze, továbbra is fennáll. A nők elleni erőszak
megakadályozásának árát nem szabad, hogy a gazdasági kényszer
befolyásolja. Jogaink szabad gyakorlását a nemzetközi jog
szavatolja. A kormányoknak kötelessége ezen jogok védelme. És az
EU határozott fellépésének hiánya minden nap veszélybe sodorja
a nőket és lányokat.
Az
Európa Tanács emberi jogi biztosa úgy véli, a csökkentésekkel a
nők jogainak védelme területén valójában nem takarítanak meg
pénzt. Helyesen állítja, hogy a nők elleni erőszak
társadalmi-gazdasági költségei kevésbé nyilvánvalóak, azonban
ez nem jelenti azt, hogy kevésbé valóságosak. Európának rá
kell ébrednie a valóságra.
Való
igaz, hogy az EU nem utasította el teljes egészében az ügyet, de
inkább csak részleteiben foglalkozik vele. A múlt hónapban
elfogadott irányelv az áldozatok jogairól arra kötelez minden EU
tagországot, hogy különleges szolgáltatásokat nyújtson a nemi
erőszak áldozatainak. Az európai védelmi utasítás biztosítja a
bűncselekmények áldozatainak, hogy ugyanolyan védelemben
részesüljenek a támadóikkal szemben akkor is, ha másik
tagállamba költöznek. Míg ezek az intézkedések egyszerűbbé
tehetik a nők számára az igazságszolgáltatást és védelmet
nyújthat számukra a későbbi erőszakkal szemben, a nemi erőszak
elkövetését nem akadályozza meg. Nem az lenne elsősorban a cél,
hogy megvédjük a nőket attól, hogy erőszak áldozataivá
váljanak?
Miközben
a mozgástér igen korlátozott az üggyel kapcsolatban, az EU
jelenleg mégis csak mérsékelt határozottságot mutat. Az egyetlen
valószerű megoldásnak a megelőzés, védelem és
igazságszolgáltatás együttes rendszere tűnik. A célzott,
folyamatos és hozzáférhető megelőző intézkedések
támogatásával és a nemi alapú erőszak minden formájának
megfékezésével végső soron csökkenthetjük az erőszakot. Ezzel
együtt csökkenthetjük azokat az igazságügyi, egészségügyi és
társadalmi költségeket, amelyek a nők elleni erőszakkal
kapcsolatosak.
Egy
széles spektrumú megközelítéshez vezető út lehetne az Európa
Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről
és leküzdéséről szóló egyezménye. Ez az átfogó eszköz
intézkedéseket tartalmaz mind az erőszak megelőzésére, mind a
nők és lányok védelmére, valamint arra is, hogy az elkövetők
felelősségre vonásra kerülnek. Az Európa Tanács mind a 47
tagja rábólintott
az egyezményre. Jelenleg még egyszer egyetértést kell mutatniuk
az egyezmény aláírása és ratifikálása során. Ezen sorok
írásakor tizenöt uniós ország már aláírta, azonban még egy
sem ratifikálta az egyezményt. Mi több, az EU-nak, mint
jogalanynak szintén alá kell írnia és ratifikálnia kell az
egyezményt, ezzel is kifejezve folyamatos elkötelezettségét a nők
elleni erőszak elleni küzdelem iránt.
Két
évvel ezelőtt a Biztosok Tanácsa ígéretet tett az európai nők
számára. Az ő felelősségük az ígéret betartása, határozott
iránymutatás és világos célkitűzések megvalósításán
keresztül.
Írta
Nicolas Beger, az Amnesty International európai irodájának
igazgatója
