20 év elteltével az Egyesült Királyság még mindig nem kezdeményezett hiteles, független és nyilvános nyomozást Finucane halálának körülményeivel kapcsolatban, ahogy a hiteles bizonyíték ügyében sem, mely szerint az Egyesült Királyság ügynökei közreműködtek a gyilkosságban.
A független és nyilvános nyomozás valóban sürgető ügy. Néhány fontos tanú, aki döntő szerepet játszhatott volna a nyomozásban, már nem él; a többi tanú megkeresése ellehetetlenült, az ügyre vonatkozó iratok pedig valószínűleg elvesztek, vagy megsemmisültek.
A folyamatos halasztgatás Patrick Finucane családjának fájdalmát és szenvedését is elnyújtja, mivel megtagadják tőlük annak lehetőségét, hogy megismerjék halálának valódi körülményeit.
Az Amnesty International sürgeti az Egyesült Királyság kormányát, hogy haladéktalanul teljesítse kötelességét, és további késedelem nélkül kezdeményezzen teljesen független és nyilvános nyomozást, mint ahogy arra már többször ígéretet tett. Az emberi jogok súlyos megsértésének ténye, amely ebben az esetben történt, nem tűnik el nyomtalanul: az, hogy a feltételezések teljes és szigorú, alapos és független kivizsgálását folyamatosan elhanyagolják, mélységesen megrendíti a nyilvánosság bizalmát az Egyesült Királyság törvényeinek szerepében.
Az Egyesült Királyság kormánya továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ebben az ügyben nyomozás csak a 2005-ös Nyomozati Törvények alapján történhet, amely konkrétan ellehetetleníti a teljesen független és eredményes nyomozás lehetőségét. 2008 júliusában az Emberi Jogok Bizottsága, az ENSZ emberi jogi testülete aggodalmát fejezte ki, mivel a törvények lehetővé teszik a nyomozást elrendelő miniszternek, hogy az adott vizsgálat fontos elemeit irányítása alatt tartsa. A 2005-ben hozott törvények alapján a nyomozást kezdeményező miniszter például elrendelheti, hogy a meghallgatások egy része a nyilvánosság kizárásával történjen, valamint hogy anyagok kimaradjanak a végleges, közzétett nyomozási jelentésből.
Hasonló aggodalmat fejeztek ki a Nyomozási Törvények rendelkezéseivel kapcsolatban az Egyesült Királyság és más bírósági testületek elöljárói; az Egyesült Királyság parlamentjének Emberi Jogi Egyesült Bizottsága; valamint nemzeti és nemzetközi emberi jogi szervezetek is. Aggodalmát fejezte ki az Ír Köztársaság parlamentje, a Dáil, valamint az Egyesült Államok kongresszusának képviselőháza.
Az Egyesült Királyság kormánya többször világossá tette, hogy ezt a hatalmat arra kívánja használni, hogy a Patrick Finucane halálával kapcsolatos bármilyen nyomozás egy részét titokban tartsa, zárt ajtók mögött, a Finucane család távollétében.
Háttérinformáció:
Mióta megölték Patrick Finucane-t, családja fáradhatatlanul azért kampányol, hogy a halálának körülményeit illetően teljesen független és nyilvános nyomozás folyjon . 2009. február 14-ére a Finucane család a British Irish Rights Watch nevű civil szervezettel közösen konferenciát szervezett a dublini Trinity College-ban. A konferencia célja, hogy megemlékezzenek Patrick Finucane életéről és hagyatékáról, valamint a folyamatos erőfeszítésekről, valamint hogy felelősségre vonják azokat, akik bűnösek a halálában.
1997 októberében Dato Param Cumaraswamy, az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségéért felelős különleges megbízottja látogatást tett Észak-Írországban, hogy kivizsgálja azon állításokat, amelyek a védőügyvédek megfélemlítéséről és zaklatásáról szóltak.
Jelentésében a különleges megbízott a következőket írta: Nagymúltú ügyvédként, aki számtalan ügyet vitt sikerre hazai bíróságok és az Európai Emberi Jogok Bírósága előtt is, Patrick Finucane meggyilkolása dermesztő hatással volt a szakmára és még inkább aláásta a nyilvánosság bizalmát az igazságszolgáltatásban. Amíg az ügy megoldatlan marad, a társadalomban sokan továbbra sem fognak bízni abban, hogy a kormány képes méltányos és mindenkinek egyenlő esélyeket biztosító módon igazságot szolgáltatni.
2003 júliusában az Emberi Jogok Európai Bírósága azt a döntést hozta a Finucane kontra Egyesült Királyság ügyben, hogy a Patrick Finucane halálát követő eljárás nem biztosította az azonnali és eredményes nyomozást az állambiztonsági szervek összejátszása ügyében, és ezért ebben az ügyben megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. cikkelyét.
Kenneth Barrett-et, aki korábban lojalista milicistaként tevékenykedett, 2003-ban elítélték Patrick Finucane meggyilkolásáért. Mivel 12 vádpontban bűnösnek vallotta magát, beleértve Patrick Finucane megölését is, nem kaptunk lényeges információt sem az állam állítólagos közreműködéséről a gyilkosságban, sem pedig a későbbi hivatalos bírósági eltusolási manőverekről.
Szintén 2003-ban Sir John Stevens, nyugalmazott brit rendőrtiszt, aki három esetben folytatott nyomozást a biztonsági erők és a lojalista paramilitáris erők összejátszásának ügyében Észak-Írországban megerősítette, hogy nyomozásai bizonyították az összejátszást, a jegyzőkönyvvezetés szándékos elmulasztását, a számonkérhetőség hiányát, a bizonyítékok és információk visszatartását, és az ügynökök részvételét a gyilkosságban.
A John Stevens vezette nyomozások összes ténye azonban titokban maradt, nemcsak a nyilvánosság, de a Finucane család és ügyvédeik előtt is.
2004 szeptemberében, a Peter Cory nyugalmazott kanadai Legfelsőbb Bírósági bíró által vezetett tárgyaláson a nyomozási jelentés részleges közzététele után, valamint a 2001-ben az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság kormányai között született weston parki Nagypénteki Egyezmény értelmében, az akkori észak-írországi miniszter, Paul Murphy kijelentette, hogy ideje lépéseket tenni, és nyomozást indítani Patrick Finucance halálával kapcsolatban.
2007 júniusában egy különösen hosszúra nyúlt halasztást követően az Észak-írországi Ügyészi Hivatal vezetője bejelentette, hogy nem lesznek további vádemelések a Sir John Stevens vezette harmadik nyomozás anyagának felülvizsgálata után.
