A világ vezetőinek tétlensége miatt az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövető mianmari katonák továbbra is szabadok. Egy éve kezdődött a mianmari hatóságok rohingyák elleni újabb borzalmas bosszúhadjárata.
Több
mint 700 ezer Rohingya nő, férfi és gyerek menekült el Arakán állam északi
részéből a szomszédos Bangladesbe 2017. augusztus 25-ét követően, miután a
mianmari biztonsági erők előre kitervelt bosszúhadjáratba kezdtek a rohingya falvak
lakói ellen. A megtorló akciókra azután került sor, hogy az Arakán Rohingya
Felszabadítási Hadsereg (ARSA) támadásokat hajtott végre mianmari katonai
ellenőrzőpontok ellen.
Az
Amnesty International részletesen dokumentálta, hogy a kezdeti katonai
megszállás hogyan csapott át etnikai tisztogatásba. A mianmari hatóságok többek
között rohingyák lakta falvakat gyújtottak fel, taposóaknákat telepítettek a
határra, gyilkoltak, nőket erőszakoltak és kínoztak meg, éheztették és
kitelepítették az embereket. Az általuk elkövetett bűncselekmények emberiesség
elleni bűncselekményeknek minősülnek.
“Szégyenletes a mai évforduló. A nemzetközi közösség továbbra sem volt képes felelősségre
vonni az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövetőket, ami azt az üzenetet
küldi Mianmarba, hogy a bűnösöknek nem csak, hogy nem kell büntetéstől
tartaniuk, de nyugodtan elkövethetnek újabb borzalmakat. Nem hagyhatjuk, hogy
ez így legyen.” – mondta Tirana Hassan, az Amnesty International krízisekkel
foglalkozó igazgatója.
“Egy év telt el, több százezer menekült rohingya férfi, nő és gyerek várakozik
bangladesi menekülttáborokban. Amíg az üldözőik szabadlábon vannak, semmi esély
rá, hogy a menekültek biztonságban és szabad akaratukból hazatérhessenek.”
A régóta
fennálló apartheid
2018 júniusában az ENSZ és a mianmari kormány aláírt egy egyetértési megállapodást,
amely a tervek szerint az “első lépés” a rohingya menekültek hazaküldésének
folyamatában. Bár egy végleges közeli vázlat kiszivárgott, a megállapodás végső
verzióját sohasem hozták nyilvánosságra.
Komoly reformokra van szükség, hogy a rohingyák később visszatérhessenek az
otthonukba. Az Amnesty és több más szervezet is részletesen dokumentálta a rohingyák
elleni rendszerszintű diszkriminációt és szegregációt az élet minden területén,
amelyek összeségében egy apartheid rezsim kialakulásához vezettek.
“Nem megoldás, ha a rohingyák a túlzsúfolt bangladesi táborokból hazamennek a szabadtéri
börtönként működő Arakán államba. A nemzetközi közösségnek rá kell vennie a
mianmari hatóságokat, hogy felszámolják az apartheid rendszert, és engedjék
végre a rohingyáknak és a többi etnikai kisebbségnek, hogy állampolgárok
legyenek és szabadon mozoghassanak.” – mondta Tirana Hassan.
Az ENSZ misszió jelentése
A
közeljövőben az ENSZ mianmari missziója nyilvánosságra hozza a jelentését,
amely további fontos bizonyítékokkal támaszthatja alá a mianmari hatóságok
által a rohingyák és a Kacsin illetve Shan állam északi részén élő más etnikai
kisebbségek ellen elkövetett emberiesség elleni bűncselekményeket. Ezeken a
területeken az Amnesty jelentései szerint háborús bűncselekményeket követtek el
a hatóságok, és továbbra is folyamatosak a civilek elleni jogsértések.
Mindkét régióban a hatóságok akadályozzák a humanitárius segélyek célba
jutását, ami rettenetes következményekkel van a polgári lakosságra nézve.
“A
politikai akarat hiányzik, nem a bizonyíték. Ez a magyarázat arra, hogy a nemzetközi
közösség miért nem tesz semmit. Tagadhatatlan, hogy emberiesség elleni
bűncselekményeket követtek el a rohingyák ellen. Miközben a nemzetközi közösség
tétovázik, bizonyítékok tűnhetnek el vagy semmisülhetnek meg.” – mondta Tirana
Hassan.
A szőnyeg alá akarják söpörni az elkövetett rémségeket
Nemzetközi nyomásra 2018 május végén a mianmari hatóságok egy független vizsgálóbizottság
felállítását jelentették be, amelynek a feladata az Arakán állam területén
elkövetett jogsértések feltárása. A hasonló korábbi bizottságok csak arra
voltak jók, hogy elkenjék a katonaság által elkövetett atrocitásokat. A hónap
elején a bizottság elnöke azt mondta, hogy nem “fognak ujjal mutogatni”, nem fognak
senkit “hibáztatni” vagy “felelősként megnevezni” – vagyis minden jel arra mutat,
hogy ez a vizsgálóbizottság sem lesz jobb a korábbiaknál.
“Nem szabad engedni, hogy a hatóságok a vizsgálóbizottság segítségével a szőnyeg
alá söpörjék a rohingyák ellen elkövetett rémtetteket. Láttuk korábban, hogy ez
hogyan működik, világos, hogy csak az időt akarják húzni, hogy a világ elfeledkezzen
az egészről.” – mondta Tirana Hassan.
A felelősségre vonás pillanata
2018 júniusi jelentésében az Amnesty 13 olyan személyt nevezett meg, köztük Min
Aung Hlaing tábornokot, a mianmari fegyveres erők főparancsnokát, akik kulcsfontosságú
szereplői a rohingyák ellen elkövetett atrocitásoknak.
Konkrét javaslatokat tettünk arra, hogyan lehetne ezeket az embereket
felelősségre vonni – például ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbírósághoz
fordul és felállít egy olyan nemzetközi mechanizmust, amelynek a feladata a
bizonyítékok gyűjtése és megőrzése a jövőbeni eljárásokhoz.
Bár az EU, Kanada és az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban néhány
elkövetővel szemben szankciókat léptetett életbe, ennél sokra többre van
szükség az ENSZ részéről a felelősségre vonás megkezdéséhez.
„Az
ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a Közgyűlés jövő hónapi ülése során erős és
határozott lépésre van szükség, hogy igazságot szolgáltathassanak végre a
rohingyák és a többi üldözött etnikai kisebbség számára. A Biztonsági Tanácsnak
haladéktalanul a Nemzetközi Büntetőbírósághoz kell fordulnia, a vétó
belengetése egyes országok részéről nem lehet indok a tétlenségre. Nem szabad
ezt a pillanatot is veszni hagyni.” – mondta Tirana Hassan.
