A női vagy férfi normáknak meg nem felelő nemi jellegel született gyermekek egy sor szükségtelen, invazív és traumatizáló orvosi eljárás kockázatának vannak kitéve, amelyek sértik az emberi jogaikat.
A dániai és németországi esettanulmányokat használó
A
jelentés azt részletezi, hogy Dániában és Németországban
jellemzően csecsemőkön és tíz évnél fiatalabb gyerekeken nem
sürgősségi orvosi eljárásokat végeznek el annak ellenére, hogy
nincsen a sebészeti beavatkozás szükségességét alátámasztó
orvosi kutatás. Becslések szerint a globális népesség akár
1,7%-nak vannak változó nemi jellegei – vagyis az ilyesmi pont
olyan gyakori, mint a vörös haj.
Interszexuális
emberekkel, dániai és németországi egészségügyi szakemberekkel
valamint európai támogató és érdekképviseleti csoportokkal
folytatott interjúk alapján az Amnesty International bizonyítékokat
talált arra, hogy változó nemi jellegekkel született gyerekeket a
következő eljárásoknak vetik alá:
-
Megnagyobbodott
csikló eltüntetése, amely idegi sérülések, hegek és fájdalmak
veszélyével jár; -
vaginális
sebészeti beavatkozások vagy vaginoplasztika, amely több
sebészeti beavatkozást is jelenthet fiatal gyerekeken a vaginális
nyílás kialakítása vagy megnagyobbítása érdekében; -
gonadektómia
– ivarmirigyek eltávolítása (beleértve a petefészek- és
hereszöveteket), ami visszafordíthatatlan és élethosszig tartó
hormonkezelést tehet szükségessé; -
hypospadiasis
műtét – olyan műtét, amelynek
során a húgycsövet a pénisz csúcsára helyezik vissza, hogy
funkcionálisan és kozmetikailag normálisnak tekintett péniszt
alakítsanak ki. Az ilyen sebészeti beavatkozások számos
hosszútávú egészségügyi komplikációval járnak.
Az
ilyen orvosi beavatkozások néha orvosilag szükségesek a gyermek
élete és egészsége érdekében, de nem mindig. Sok, az Amnesty
International által a saját vagy a gyermekeik tapasztalatairól
megkérdezett ember számolt be fizikai és mentális traumákról a
beavatkozásokkor, és az azokat követő életük során.
„Amikor
végiggondolom, hogy mi történt, dühös leszek, mert nem
olyasmiről van szó, amit valaki másnak kellett eldöntenie –
várhattak volna vele” – mondta H. Dániából, aki névtelenül
beszélt az Amnesty Internationallel. Régi
orvosi kartonjait vizsgálva véletlenül fedezte fel, hogy ötévesen
hypospadiasis műtéten esett át.
„Szomorú
leszek, ha arra gondolok, hogy azért tekintik szükségesnek, hogy
az ilyen gyerekeket megoperálják, mert mások úgy gondolják, hogy
ezt kell tenni.”
Emberi
jogok forognak kockán
Az
Amnesty International szerint az interszexuális gyerekek kezelésének
megközelítése Dánia és Németország-szerte sérti a gyerekek
emberi jogait, beleértve a magánélethez és az elérhető
legmagasabb szintű egészséghez való jogaikat.
Az
Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) ugyancsak explicit módon
elítélte az ilyen gyakorlatot. Többször nevesítették a
gyermekeken végzett orvosilag szükségtelen sebészeti
beavatkozásokat káros, a gyermekek jogait sértő gyakorlatként.
“A
dán és német hatóságok kötelességeiket elmulasztva nem védik
meg ezeket a
gyermekeket. Ezen a területen az orvosi kutatások és ismeretek
jelenlegi hiányát tekintve, az életet megváltoztató,
visszafordíthatatlan döntéseket nem lenne szabad meghozni akkor,
amikor a gyermek még túl fiatal ahhoz, hogy beleszólása lehessen
abba, hogy mit tesznek vele” –
mondta Laura Carter.
Az
Amnesty International felszólítja mindkét ország törvényhozóit
és egészségügyi szakembereit, hogy biztosítsák, semmilyen
gyermeket nem vethetnek alá nem sürgősségi, invazív és
visszafordíthatatlan kezeléseknek. Ennek megfelelően a döntéseket
el kell halasztani addig, amíg az egyén értelmesen részt tud
venni annak meghatározásában, hogy mit tesznek a testével.
Hasonlóképpen
szükséges, hogy az egészségügyi szakemberek képzést kapjanak
a nemi és testi eltérésekről, a hatóságoknak ne tartsanak fenn
káros nemi sztereotípiákat, valamint Németország és Dánia
jutasson kártérítést a szükségtelen orvosi beavatkozások
elszenvedőinek.
ESETTANULMÁNYOK
A
jelentés szerzői 16 interszexuális
embert kérdeztek
a
tapasztalataikról
Dániában és Németországban,
illetve nyolc ilyen gyermeket nevelő szülővel
készítettek interjúkat. Bizonyos
esetekben a neveket megváltoztattuk a személyazonosság védelme
érdekében. Az alábbiakban olvasható néhány történet kivonata
[lásd jelentés 34-39. oldalai].
SANDRAO,
Németország
„A
legfőbb problémám, hogy teljesen elfelejtettem életem első 11
évét, és most próbálom összerakni, hogy mi történt velem.
Csak két éve tudtam meg egyáltalán, hogy [történt velem
valami]. Azelőtt 34 évig voltam boldogtalan.”
„Ötéves
koromban sebészileg eltávolították a heréimet. Voltak egyéb
operációim, nemi szervekkel kapcsolatos sebészi beavatkozások.
Nem tudom, volt-e vaginám születéskor, vagy csak helyreállították.
A húgycsövem eltérő helyzetű. 2014-ben voltam nőgyógyásznál,
és sok hegem van.”
„Tudtam,
hogy más
vagyok, azt gondoltam, valamilyen
szörny. Képtelen voltam nemi identitást kialakítani magamban. A
női szerepet erőltették rám, szoknyát és hosszú hajat kellett
viselnem. Fájdalmas volt férfiakkal nemi életet élni, és azt
gondoltam, ez a
normális.”
H,
Dánia
„Tudtam,
hogy volt egy operációm 1984-ben, ötévesen. De nem tudtam, hogy
mivel kapcsolatosan. Az anyukám azt mondta, hogy nem pisiltem
egyenesen, tehát ezt a magyarázatot kaptam, és ebben hittem.”
A
műtét utáni időszakra H a következőképpen emlékszik:
„Pisiléskor
tényleg [borzasztóan] fájt, tehát visszatartottam a vizeletem.
Kiabáltam a mellékhelyiségben, meztelenül rohangáltam körbe –
kiabáltam, féltem és nem értettem mi történik. Kicsit kínos
volt összepisilni mindent. Ez az egyetlen, amire emlékszem az
1984-es incidens után… Még mindig gyakran leülök pisiléskor,
mert nem mindig tudom kontrollálni a vizeletem.”
„Ha
erre gondolok, dühös leszek, mert erről nem másnak kellett volna
dönteni – várhatott volna. Elszomorodom, ha arra gondolok, hogy
azért tekintik szükségesnek, hogy az ilyen gyerekeket
megoperálják, mert mások úgy gondolják, hogy ezt kell tenni.”
D, Németország
„Az
első operációim egyéves korom előtt történtek. Legalább öt
operációm volt 18 éves koromig. Érzéstelenítést kaptam, de
katétert nem, és borzasztóan égetett, ha pisiltem.”
„Aztán
2004 és 2006 között négyszer operáltak. Azt mondták, hogy a
kisgyerekként rajtam elvégzett műtétek hiábavalók voltak.”
„Gyerekként
senki se kérdezte, hogy akarom-e az operációkat vagy sem… egy
harmadik fél hozta a döntéseket velem kapcsolatban, nem volt
beleszólásom. Engem már megoperáltak, nekem már késő, de ha
csendben maradok az olyan, mintha támogatnám az ilyen műtéteket,
csak akkor tudok változtatni a dolgokon, ha mondok
valamit.”
JOHANNES szülei,
Németország
Johannes
2013-ban született, hypospadiasis műtétet végeztek rajta 2014-ben
és 2015-ben – meséli anyukája az Amnesty Internationalnek: „Nem
volt pszichológiai segítségünk és nem volt utógondozás sem.
Johannes nagyon félős a műtétek miatt.
Baj van az alvásával. Semmilyen pszichológiai segítséget nem
ajánlottak fel neki. Mi kezdeményeztünk alternatív gyógyászati
terápiákat. Majdnem négy év után most az
egész család terápiára jár.”
„Szerettem
volna egy nagy tudású orvost, aki tanácsot tudott volna adni
nekünk. A műtétek előtt nagyon féltünk. Szerettünk volna egy
orvost, aki támogat minket. A gyerekorvos nem irányított minket
[pszichológushoz], de szerettünk volna pszichológiai támogatást
kapni.”
