Több száz iraki civil halt meg légicsapások következtében moszuli otthonában, miután az iraki kormány azt javasolta az embereknek, hogy ne próbáljanak meg elmenekülni. A kelet-moszuli övezet túlélői és más szemtanúk elmondása szerint azért nem menekültek el a harcok elől, mert folyamatosan azt hallották az iraki hadseregtől, hogy maradjanak a házaikban.
Az elmúlt hetek növekvő civil áldozatainak száma egyszerre köszönhető az Egyesült Államok vezette koalíció légicsapásainak és a földön harcoló iraki és Iszlám Állam fegyvereseinek. Az áldozatok száma komoly kérdéseket vet fel a támadások törvényességével kapcsolatban. Az egyik legvéresebb támadás után – 2017. március 17-én legalább 150 ember halt meg a nyugat-moszuli Dzsadidában – a koalíciós erők bejelentették, hogy kivizsgálják az ügyet
„A Kelet-Moszulban gyűjtött bizonyítékok alapján egy riasztó trend látszik kibontakozni: az Egyesült Államok vezette koalíciós erők komplett házakat és a bennük élő családokat semmisítettek meg. A civil áldozatok magas száma azt jelzi, hogy a fegyveres erők elmulasztották megtenni a szükséges megelőző lépéseket, hogy ne haljak meg civilek, ezzel pedig megsértették a nemzetközi humanitárius jog előírásait.” – mondta Donatella Rovera, az Amnesty International krízishelyzetekkel foglalkozó főkutatója, aki a moszuli kutatást vezette.
„Az a tény, hogy az iraki hatóságok folyamatosan azt mondták az embereknek, maradjanak otthon, jelzi, hogy a koalíciós erőknek tudniuk kellett, hogy a támadásoknak nagyszámú polgári áldozata lehet. Az aránytalan és nem kellően célzott támadások sértik a nemzetközi humanitárius jogot és háborús bűncselekménynek számítanak.”
„Az iraki és a koalíciós erőknek azonnal független és teljes körű vizsgálatot kell indítaniuk a moszuli hadműveletben megölt civilek ügyeinek kivizsgálására.”
A lakosok csak rendkívül nehezen tudtak elmenekülni a harcok megkezdése előtt a városból, mivel az Iszlám Állam (IÁ) harcosai rendszeresen megbüntették és időnként megölték azokat, akik el akarták hagyni a területet. Wa’ad Ahmed al-Tai, a kelet-moszuli al-Zahra övezet lakója azok között az emberek között volt, akik követték a kormány tanácsait, és otthon maradtak.
„Követtük a kormány tanácsait, hogy maradjunk otthon. Az instrukciók szerint mindenki, akinek semmi köze az Iszlám Államhoz otthon kellett maradnia… A rádióban mondták ezt be és szórólapokat is dobtak le repülőkről ezzel a tanáccsal. Ezért maradtunk otthon.” – mesélte.
Az egyre hevesebbé váló harcok elől Wa’ad Ahmed al-Tai illetve testvére, Mahmoud és családjaik egy másik testvérük két szintes lakásában bújtak el, remélve, hogy ott élve megússzák a harcokat.
„A ház hátsó szobájában laktuk mind a tizennyolcan, összesen három család. Amikor a szomszédos házat találat érte, az ránk omlott, pont a mi szobánk tetejére. A kilenc éves fiam, Juszef, a három éves lányom, Shadad, Mahmud testvérem, a felesége Manaja, a kilenc éves fiúk, Aws és az unokahúgom, Hanan halt meg. Hanan a karjaiban tartotta az öt éves lányát, aki így istennek hála túlélte.” – mondta.
A 23 éves Hind Amir Ahmed, aki tizenegy rokonát, köztük a szüleit, nagyszüleit és négy fiatalabb húgát vesztette el egy Kelet-Moszul elleni légicsapásban, részletesen elmesélte, hogy zajlott a december 13-i támadás:
„Aludtunk, amikor a ház egyszer csak összerogyott. Csoda, hogy egyikünk sem halt meg. A nagybátyám közeli házába rohantunk. Délután kettőkor azt a házat is eltalálta egy rakéta, így az is ránk omlott. Majdnem mindenki, összesen tizenegyen haltak meg. Az unokatestvérem, két nagynénim és én éltük csak túl, mindenki más meghalt. Hat nap alatt csak a maradványaik egy részét találtuk meg, amelyeket egy közeli mezőn ásott tömegsírba temettünk…Nem tudom, hogy miért minket bombáztak. Csak annyit tudok, hogy minden szerettemet elvesztettem.”
2017. január 6-án a kelet-moszuli Hay al-Mazaraa negyedben egy három egymás mellett álló házat ért légicsapásban tizenhat ember halt meg. A túlélők és a szomszédok azt mesélték, hogy amennyire tudják, az IÁ katonái nem voltak a környéken. Az áldozatok között volt három gyerek és Shaima Qadhem anyja. Shaimát egy évvel korábban az Iszlám Állam harcosai fogták el és gyilkolták meg. Ahmed, az elhunytak egyik rokona, ezt mesélte:
„A családunkat minden irányból támadták. Tavaly az Iszlám Állam letartóztatta és kivégezte a gyerekek anyját, most a gyerek haltak meg a koalíció bombázásában, Civilek estek csapdába, és senki sem segít rajtuk. Amikor a családommal megpróbáltuk elhagyni Moszult, az Iszlám Állam elfogott minket. Azt tervezték, hogy benzinnel locsolnak le és felgyújtanak minket. Végül úgy maradtunk életben, hogy lefizettük őket. Mások nem voltak ilyen szerencsések, őket kivégezték…Gondolt arra a kormány meg a koalíciós erők, hogyan védjék meg a civileket? Nem úgy tűnik.
A nemzetközi humanitárius jog megköveteli, hogy a harcoló felek minden szükséges lépést megtegyenek, hogy minimalizálják a civil áldozatok számát, és a támadásokat nem okozhatnak aránytalan sérelmet a civileknek – vagyis az okozott kárnak arányban kell lennie a remélt konkrét és közvetlen katonai előnnyel.
Civilek mint az Iszlám Állam pajzsai
Az Amnesty International által megvizsgált esetek jelentős részében a helyiek szerint az Iszlám Állam harcosai a célba vett házakban vagy azok környékén tartózkodtak – általában a tetőkön vagy a kertekben – de sokszor olyan szomszédos házakban vagy azok környékén is, amelyeket nem vettek célba. Minden esetben a légicsapás a teljes épületet megsemmisítette, gyakran a közeli házakkal és épületekkel együtt.
„Az Iszlám Állam gyakran használja a civileket pajzsként, ezzel pedig háborús bűncselekményeket követ el. Egy sűrűn lakott övezetben a civil lakosság iszonyú veszélynek van kitéve. Attól, hogy az Iszlám Állam az emberek mögé bújik, ez még nem mentesíti a felelősség alól az iraki és koalíciós erőket.” – mondta Donatella Rovera.
Mohamed a kelet-moszuli Hay al-Dhubbat negyed lakója több rokonát vesztette el a koalíció vezette támadásokban:
„Az IÁ katonái mindenhol ott voltak, semmit nem tudtunk ellenük tenni. Ha szembeszállsz velük, megölnek. Két és fél éve vannak a városban, korábban alig intéztek támadást ellenük…Most miért pusztítják el az otthonainkat benne a családjainkkal? Azért, hogy két vagy három a tetőn lévő fegyverest megöljenek?”
2017. január 5-én egy család öt tagját és a szomszédjukat ölték meg Hay al-Salamban, amikor egy légicsapásban három ház összedőlt. A túlélők később elmesélték, hogy a házban tartózkodó Iszlám Állam fegyveresek sértetlenül megúszták a támadást. Őket később a területre benyomuló iraki hadsereg emberei ölték meg.
Naszel Tawfiq Abdel Hafez, akinek 23 éves Moszab nevű fia egy bombázásban halt meg, elmesélte az Amnesty Internationalnek, hogy a légicsapás előtt hónapokig az egyik oldalról az Iszlám Állam lövészei, másik oldalról az iraki hadsereg aknái között éltek.
„Nem tudtunk semmit tenni, mi civilek vagyunk, nem tudjuk megállítani az Iszlám Államot. Amikor nemsokkal a bombázás előtt betörtek a házamba, próbáltam őket megállítani, könyörögtem nekik, mondtam, hogy családom van. Éppen indulóban voltak, amikor találat érte a házat. A fiam meghalt, mi megsérültünk. Barasz, a lányom a fél szemére megvakult. De az Iszlám Állam katonái életben maradtak.”
A szomszédban élő Muthar Dhannun nővérét, férjét és három gyermeküket ölték meg ugyanebben a támadásban: „Mindenki tudja, hogy az Iszlám Állam civileket használ pajzsként. Akkor miért ölik meg ezeket az ártatlan embereket? A civilek fizetnek az Iszlám Állam bűneiért. Ez nem tisztességes.”
A földi harcok is fokozott kockázatoknak teszik ki a civileket
A helyi lakosok arról is beszámoltak, hogy civilek haltak és sérültek meg az Iszlám Állam és az iraki hadsereg aknavetőitől.
A Hay al-Salam negyed lakója, Ali ezt mesélte: „Gránátok és golyók repkedtek a fejünk felett egész álló nap… Próbáltam a gyerekeimet és a családomat a legbelső szobában tartani, hogy ha eltalálják a házat, akkor ne sérüljenek meg. A szomszédaimmal végeztek az aknavetők.”
Néhány lakó szerint az iraki erők 60 és 82 mm-es, ritkán 120 mm-es aknavetőket használnak, az Iszlám Állam harcosai pedig 120 mm-eseket.
Az aknavetőkkel nem lehet pontosan célozni. Elsősorban nyílt harctéri használatra tervezték őket, soha nem lenne szabad lakóövezetekben használni ezeket a fegyvereket. Nagy a szórásuk (ami a 120 mm-esek esetén egy külön, lézerirányzékkal működő precíziós eszközzel csökkenthető), a 60 mm-esek esetében ez 20-25 méter, a 120 mm-eseknél akár 75 méter is lehet. A pár méteres utcákkal szegélyezett lakóövezetekben igen nagy valószínűséggel esnek áldozatul civilek is.
A Hay al-Zahra negyedben két gyerek, az öt éves Ahmed Szamír Juma és a hét éves Juszef Ammar Ahmed esett áldozatul 2016 december 4-én az aknavetőknek, miközben a házaik közelében játszottak. Ahmed egy játékautóval játszott a kertben, amikor eltalálta egy repesz. „A feje teljesen szétroncsolódott. Azonnal meghalt a fiam.” – mesélte az apja.
A gránát a nagyjából 10 méter széles utca közepébe csapódott, halálos repeszeket engedve a közeli házak falába. A kertet a háztól elválasztó vastag fémajtóba lyukakat vágtak a repeszek. A másik gyerek, Juszef az utcán játszott, amikor az akna becsapódott. Azonnal szörnyethalt. A szomszédok szerint a teste apró darabokra szakadt szét.
2017. november 7-én egy másik aknatámadásban Hay al-Salamban egy család hat tagját – négy gyereket és a szüleiket – ölték meg, akik a házuk hátsó szobájában kerestek menedéket. Két gyerek élte túl a támadást, mindketten szörnyű sérüléseket szenvedtek miután a gránát eltalálta a kert végében álló benzineshordót.
A nyugat-moszuli Hay al-Shuhadában két gránát csapott be a 38 éves Garha Nawaf Salal és családja számára menedéket nyújtó ház mellett. Hét éves unokáját egy repesz a fején találta el, a család többi tagja is megsérült.
Mindhárom esetben az IÁ harcosai irányították a területet az aknatámadások idején, ami azt valószínűsíti, hogy az iraki hadsereg lőtte ki ezeket a gránátokat. Az is lehetséges, bár kevésbé valószínű, hogy az Iszlám Állam használta az aknavetőket, és azok célt tévesztettek és korábban csapódtak be mint kellett volna. A szomszédok szerint ugyan az Iszlám Állam katonái valóban a környéken voltak, de a támadások idején egyikül sem tartózkodott a kilőtt lakóépületeknél.
Az irakiak által visszafoglalt területeken a katonai egységeket a lakóövezetekben szállásolták el, ami újabb veszélybe sodorja a lakosokat. A 29 éves Iszra Ali elmesélte, hogy a 18 hónapos lányát, Razant egy aknatámadásban vesztette el. Szerinte a házával szemközti rendőrségi épület lehetett a valódi cél.
Más családok arról meséltek, hogy a rokonaik és a szomszédjaik kocsiba rejtett bombáktól és aknáktól haltak meg a frissen visszafoglalt területeken. A támadások célpontjai ezekben az esetekben az iraki erők voltak. Ramy, akinek 10 éves fia egy aknatámadásban halt meg, azt mondta, megkönnyebbült, amikor az iraki katonák megjelentek az utcájában. Nemsokkal később azonban megtámadták őket: „A katonák mellettünk vették fel a pozíciójukat, amikor az Iszlám Állam gránátjai hullani kezdtek az égből. A fiam a garázsba vezető ajtónál állt, amikor eltalálták. Azonnal meghalt.”
Rawda körbevezetett minket a lánya tetőtéri lakásában, amit először az Iszlám Állam mesterlövésze, majd az iraki katonák használtak. Az épületben komoly károk keletkeztek. „Minden tönkrement. A lányom többet nem tud hazajönni az otthonába, és az én lakásom is nagyjából tönkrement.” – mondta Rawda
„Ahelyett, hogy evakuálnák a civileket a frissen visszafoglalt területekről, hogy elejét vegyék a polgári áldozatoknak, az iraki erők inkább veszélybe sodorják a lakókat azzal, hogy arra biztatják őket, maradjanak otthon.” – mondta Donatella Rovera.
„A konfliktusban érdekelt egyik félnek sem lenne szabad aknavetőt és más, nem pontosan célozható fegyvert bevetnie a sűrűn lakott övezetekben. A moszuli lakosság viseli a legnagyobb áldozatot Moszul visszafoglalásáért, miközben mindegyik oldal látványosan közömbös aziránt, hogy mi lesz a civilekkel.”
