Jazidi nőket és lányokat tart rabszolgaként fogva, erőszakol és ver meg illetve kínoz változatos módokon az Iszlám Állam. Ezek a nők nem számíthatnak a nemzetközi közösség támogatására.
A szervezet kutatói 18, a terrorszervezet által
elrabolt nővel és lánnyal készítettek interjút Irak kurdok
által ellenőrzött területén 2016 augusztusában. A nőket vagy a
családjuk által fizetett váltságdíj ellenében engedték ki vagy
megszöktek. Sokuk közel járt az öngyilkossághoz, de voltak
olyanok is közülük, akiknek a testvére vagy lánya nem bírta
tovább, és megölte magát a fogságban tapasztalt szörnyűségek
miatt. A túlélők szenvedéseit tetézik a jelenlegi borzalmas
életkörülmények, az Iszlám Állam (IÁ) által megölt rokonaik
miatti gyászuk és a még fogságban lévőkért érzett aggodalom.
„Az Iszlám Állam fogságában szenvedő jazidi
nők elképzelhetetlen szenvedései új megvilágításba helyezik a
csoport által elkövetett háborús és emberiesség elleni
bűncselekményeket. Sok nőt és lányt folyamatosan erőszakolnak,
vernek, kínoznak és szenvednek ezek traumáitól.” – mondta Lynn
Maalouf, az Amnesty International bejrúti regionális irodájának
igazgatóhelyettese.
„Ezek a szörnyű vallomások aláhúzzák, hogy
milyen azonnali és égető szükség lenne a nemzetközi közösség
támogatására, hogy segíteni lehessen az általuk elszenvedett
hosszan tartó fizikai és lelki traumák feldolgozásában.”
Jelenleg ugyanis nincs egy egységes rendszer,
amellyel fel lehetne mérni az Iszlám Állam túlélőinek
szükségleteit. Sokkal többet kell tenni, hogy valóban
hozzájussanak a ahhoz a támogatáshoz és gondoskodáshoz, amelyre
szükségük van, hogy újra tudják építeni az életüket.
Amióta az IÁ fegyveresei 2014 augusztusában
megtámadták a Szindzsár régiót Észak-Nyugat Irakban, a
jazidikat rendszeresen és szándékosan üldözik. Több ezer embert
raboltak el; több száz fiatal fiút és férfit mészároltak le;
sokakat fenyegettek halállal, ha nem térnek át az iszlámra. Az
elrabolt jazidi nőket és lányokat elválasztják a családjuktól,
majd „ajándékként” vagy pénzért cserébe adják oda a
terrorszervezet katonáinak Irakban és Szíriában. Gyakran
oda-vissza cserélgetik őket a harcosok, megerőszakolják,
megverik, éheztetik és arra kényszerítik, hogy háztartásbeli
rabszolgaként dolgozzanak.
Az Amnesty International által megkérdezettek
közül sokaktól a gyerekét is elvették. A 7 évnél idősebb
fiúkat harcosoknak képezik ki, 9 éves vagy idősebb lányokat
pedig eladják szexrabszolgának. Helyi politikusok, aktivisták és
segélymunkások becslése szerint nagyjából 3800 nő és lány
lehet jelenleg az IÁ fogságában. Több száz jazidi férfi holléte
ismeretlen, legtöbbjüket valószínűleg megölték.
Horror az Iszlám Állam fogságában
A 20 éves szindzsári Jamilát* augusztus 3-án
rabolták el. Elmesélte, hogy adták-vették egymás között a
harcosok, legkevesebb tizen rendszeresen megerőszakolták. 2015
decemberében engedték el, miután a családja egy nagyobb összeggel
megváltotta a szabadságát.
Jamila azt is elmesélte, hogy a harcosok arra
kényszerítették őt és más nőket is, hogy meztelenre
vetkőzzenek és pózoljanak egy fotózáson, mielőtt eladták volna
őket. Kétszer próbált megszökni, de minkét alkalommal elkapták.
Büntetésül az ágyhoz kötözték, csoportosan megerőszakolták,
kábelekkel verték és éheztették.
Mint sokan mások, a szörnyűségek hatására ő
is véget akart vetni az életének. De meggondolta magát, és most
már beszélni akar a tapasztalatairól:”Nem akarom titkolni, ami
velem történt. Az embereknek segíteniük kell az Iszlám Állam
fogságában szenvedőknek, és a túlélőknek is új életet
kezdeni.”
A 16 éves Siba Sheikh Khidirből származó Nour
gyereket szült a közel két évig tartó fogsága alatt. Ezalatt
legalább hatszor kellett lakóhelyet váltania Szíriában és
Irakban: lakott Tal A’farban, Moszulban, Aleppóban és Rakkában is.
Elmesélte, hogy az IÁ fegyveresei hogyan
fosztják meg a jazidikat emberi méltóságuktól:
„Számukra mi káfirok, vagyis hitetlenek
vagyunk, akikkel azt tehetnek, amit akarnak. Iszonyú megalázó
volt. Foglyok voltunk, nem adtak enni, vertek minket, még a
kisgyerekeket is, adtak-vettek minket kényük-kedvük
szerint…Mintha számukra nem emberek lennénk.” – mondta, majd
hozzátette, hogy három testvére és nagynénje még mindig az IÁ
foglya.
„Én már szabad vagyok, de mások még mindig
ebben a rémálomban élnek, és nincs elég pénzünk, hogy
kiváltsuk a rokonainkat.”
Fahimának a szindzsári régióból származó
édesanyának hét gyereke van. 2016 februárjában szökött meg a
fogságból, de két lánya a 12 éves Nadia és a 3 éves Nurin még
mindig az IÁ kezében van Fahima három nővérével, apjával,
bátyjával, négy unokahúgával és unokaöccsével együtt.
Elmondta, hogy mielőtt elrabolták, Nadia rettegésben élt: „Tudta,
hogy az IÁ lányokat visz el. Sokszor mondta: „Mama, ha elvisznek,
én megölöm magam.”
A túlélők elmondása szerint depresszió
illetve düh jeleit észlelték magukon, és az öngyilkosságon
gondolkoztak. Sokan megkísérelték megölni magukat már a
fogságban vagy a szökésük után.
A 32 éves hat gyerekes Shirin eredetileg egy
nyugat szindzsári falu, Tel Qasab lakója volt. 2014 augusztusában
5 gyerekével (5-11 évesek) együtt Solakhból rabolták el. 13 éves
lánya megölte magát, miután megszökött az Iszlám Állam
fogságából.
„Mindenféle nemzetiségű IÁ katonák voltak.
Láttam európait és arabot, még kurdot is… Elvitték a
legidősebb fiamat (10 éves) és két lányomat, Nermeent (11) és
Seveht (17). Sevehhel ott volt a kisbabája is.” – mesélte Shirin.
Lánya, Seveh elmondta az Amnesty
Internationalnek, hogy hat IÁ katona fogságában is megfordult
Irakban és Szíriában, mielőtt a családja 2015 novemberében
„visszavásárolhatta”. Rendszeresen megverték és
megerőszakolták, de nem kímélték a három hónapos csecsemőt
sem az ütlegelésektől. Rendszeresen éheztek. Háromszor próbált
meg öngyilkosságot elkövetni, de kínzói megakadályozták.
Seveh továbbra is szenved fizikailag és lelkileg
is az átélt szörnyűségektől, gyászolja a testvérét, aki
megölte magát a szökése után, illetve aggódik az eltűnt
rokonokért.
Testvére, Nermeen annyira megzavarodott a
traumáktól, hogy a zakhói belső menekültek befogadására
létrehozott táborban bezárkózott egy faházba, és felgyújtotta
magát. Kórházba vitték, de három nappal később belehalt
sérüléseibe.
„A kórházban megkérdeztem tőle, miért
tette. Azt mondta, hogy nem tudta tovább elviselni. Fájdalmai
voltak, állandóan sírt.” – mondta Nermeen anyja, és hozzátette,
a család rendszeresen kérte, hogy speciális terápiát kaphasson
külföldön.
A traumáik mellett sok olyan túlélő, mint
Shirin küzd azért, hogy vissza tudja fizetni azt óriási kölcsönt
– amely akár több tízezer amerikai dollár is lehet – amit a
családjuk kért kölcsön, hogy kiválthassa őket a fogságból.
Elégtelen nemzetközi segítség
Az Iszlám Állam fogságából megszökött több
száz jazidi nő és lány él szörnyű körülmények között,
sokszor az otthonaikat otthagyni kényszerülő, elszegényedett
rokonaikkal együtt, vagy a belső menekültek számára fenntartott
táborokban Irak kurdok által felügyelt területén. A
rendelkezésre álló támogatás messze nem elég a szükségleteik
kielégítésére.
Sokan szorulnak pénzügyi és pszichológiai
segítségre is. Egy szindzsári régióból származó 42 éves nő,
aki négy gyerekével 22 hónapot töltött az Iszlám Állam
fogságában még mindig súlyosan traumatizált. Elmesélte, hogy
egy különösen kegyetlen IÁ harcos hogyan törte ki a hat éves
fia fogait, majd kinevette, és azt is elmondta, hogyan verte a férfi
addig a 10 éves lányát, amíg az bevizelt.
„Verte a gyerekeimet, és bezárta őket egy
szobába. Sírtak bent, én az ajtó előtt ültem, és bőgtem.
Könyörögtem neki, hogy öljön meg minket, de azt mondta, nem akar
emiatt a pokolra kerülni.” – mesélte a nő.
Az asszony amiatt is aggódik, hogyan fogja
visszafizetni a pénzt, amit a váltságdíjra kértek kölcsön. Nem
jár már orvoshoz sem, mert nem telik rá.
A túlélőket muszáj támogatni, és megadni
számukra minden segítséget, hogy segíteni tudjanak magukon és
családjaikon. Jelenleg nincs egy egységes rendszer, amellyel fel
lehetne mérni az Iszlám Állam túlélőinek szükségleteit, így
a legtöbben csak a közösségeikben vagy családjaikban bízhatnak.
A kormányok, civil szervezetek és az ENSZ szervezetei által
nyújtott jelenlegi támogatás alulfinanszírozott, és komoly
minőségbeli eltérések vannak az egyes szolgáltatások között.
Egy a német kormány által finanszírozott
program keretében 1080 jazidit – szexuális erőszak túlélői és
közvetlen családjuk – vittek Németországba speciális
terápiára, de sokkal több hasonló programra lenne szükség.
Egy szindzsár beli hatvanas éveiben járó nő
jelenleg a Chem Meshko tábor lakója. 32 rokona tűnt el vagy van az
IÁ fogáságban. Azt mondta az Amnesty Internationalnek: „Az egész
világ tudja mi történik a jazidikkal… Azt szeretném tudni, hogy
mit tesznek értünk?”
„Többet lehetne és kellene is tenni, hogy
segítsünk begyógyítani a mély fizikai és lelki sebeket,
amelyeket ezek a nők és lányok szenvedtek el a fogságuk alatt,
reményt kell nyújtani számukra, hogy újjá tudják építeni
szétrombolt életüket.” – mondta Lynn Maalouf.
„Az Iszlám Állam által a jazidi nők ellen
elkövetett horrorisztikus szexuális erőszakot és brutális
bánásmódot övező megdöbbenésünket és az áldozatok iránt
érzett együttérzésünket konkrét cselekedetekre kell váltanunk.
Speciális támogató programokat kell létrehozni és működtetni
konzultálva a túlélőkkel, a helyi aktivistákkal és a
segélymunkásokkal.”
A túlélők gyakran az iraki hatóságok
bürokratikus eljárásai miatt nem tudják igénybe venni a
legalapvetőbb szolgáltatásokat vagy szabadon mozogni – sokan nem
kapnak személyazonosító vagy utazásra jogosít okmányokat azok
pótlására, amelyek még az Iszlám Állam támadásakor
semmisültek meg.
Bár egyre több túlélő hajlandó beszélni az
átélt szörnyűségekről, a stigmától és a társadalom
előítéleteitől nehéz szabadulni, ami ráadásul nagyban
megnehezíti, hogy a nők és lányok férjhez tudjanak menni.
Jogsértések és felelősségvonás
Irakban egyelőre senki sem állítottak bíróság
elé a jazidik ellen elkövetett bűnökért. A kisszámú, az Iszlám
Állam által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló tárgyaláson
nem sok szó esett az elkövetett jogsértésekről és az áldozatok
és túlélők számára biztosítandó kártérítésről. Példának
okáért 40 embert vádoltak meg, hogy közreműködtek 1700 síita
kadét meggyilkolásában a Speicher kiképző táborban 2014
júniusában, azonban a tárgyalás súlyosan aggályos volt, sok
„vallomást” például kínzással kényszerítettek ki.
„Ha az iraki hatóságok komolyan gondolják az
Iszlám Állam fegyveresei elleni fellépést, akkor haladéktalanul
ratifikálniuk kell a Római Statútumot és lehetővé kell tenniük,
hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága kiterjedjen az
Irakban a konfliktus során elkövetett jogsértésekre. Büntetendővé
kell nyilvánítaniuk a háborús és emberiesség elleni
bűncselekményeket, és a nemzetközi előírásoknak megfelelően
reformokat kell életbe léptetniük a nemzetbiztonság és az
igazságszolgáltatás területén.” – mondta Lynn Maalouf.
„Eközben Iraknak együtt kell működnie a
nemzetközi közösséggel, hogy biztosítsák a hatékony
nyomozásokat és vizsgálatokat ezeknek a bűncselekményeknek az
ügyében. A legfontosabb a bizonyítékok megőrzése, hogy a
felelősöket egy tisztességes eljárás során bíróság elé
lehessen állítani, enélkül a jazidi és más áldozatok számára
elképzelhetetlen, hogy igazságot és kártérítést
szolgáltassanak.”
*A túlélők biztonsága érdekében a neveket
megváltoztattuk
