Az Európai Unió és a tagállamok nem tesznek eleget saját kötelezettségvállalásaiknak, és nem védik meg sokszor halálos fenyegetésenek és támadásoknak kitett jogvédőket – áll az Amnesty International legújabb jelentésében.
A jelentés bemutatja, hogy az EU létfontosságú támogatást és védelmet nyújt jogvédőknek világszerte, de nagyon gyakran elfordítja a fejét bizonyos országokban történő jogsértések láttán, ezzel pedig komoly veszélyeknek teszi ki a jogvédőket.
“Ha az EU és a tagállamok kiállnak a jogvédőkért, az a szabadság és a börtön, az élet és halál közti különbséget is jelentheti. De ha elfordítja a fejét, a jogvédők magukra maradnak, és egyedül kell a veszélyekkel szembe nézniük.” – mondta Eve Geddie, az Amnesty International európai irodájának igazgatója.
“Jelentésünk bemutatja, hogy komoly hiányosságok vannak az uniós iránymutatás alkalmazása területén. Az EU például gyakran emeli fel szavát a kínai jogvédőkért, ugyanakkor a szaúd-arábiai jogvédők üldözése kapcsán néma marad, mert fontosabb számára a partnerség, mint az emberi jogok védelme.”
HIÁNYZIK A STRATÉGIA
Az Amnesty öt ország – Burundi, Kína, Honduras, Oroszország és Szaúd-Arábia – kapcsán vizsgálta a jogvédők védelméről szóló uniós iránymutatás érvényesülését. A kutatás során jogvédőkkel, uniós szakértőkkel és diplomatákkal is beszéltünk.
Mind az öt ország jogvédői kiemelték, hogy mennyire fontos az EU támogatása számukra. De arról is beszámoltak, hogy az átfogó stratégia hiánya gyakran ássa alá az EU cselekvőképességét.
A kutatás arra is rávilágít, hogy drasztikus különbségek vannak az EU és a tagországok hozzáállásában az öt ország esetében.Az EU egyelőre nem tett érdemi lépéseket a szaúd-arábiai jogvédők egyre durvuló elnyomása ellen, szinte alig emeli fel a szavát az érdekükben. Eközben, bár bonyolult kapcsolata van Kínával, az EU sokkal többször áll ki nyilvánosan a zaklatott, megkínzott és önkényesen börtönbe zárt kínai jogvédőkért.
“Az EU támogatás szelektív alkalmazása aláássa a közösség fellépését világszerte. Egy olyan korszakban, amikor a nők, LMBTI és őslakos emberek jogaiért illetve a földekért és környezetvédelméért küzdők különösen komoly veszélyekkel néznek szembe, kiemelten fontos lenne, hogy az EU kiálljon az emberi jogokért.” – mondta Eve Geddie.
“Olyan újságírókról, ügyvédekről, orvosokról, tanárokról és aktivistákról beszélünk, akik mindannyink jogait védik. De gyakran az EU nem tesz annyit, amennyi a nemzetközi közösségben elfoglalt poziciója miatt elvárható lenne tőle.”
Az EU sokszor elmarad a nyilvános állásfoglalásokkal, olykor pedig ezek a kiállások nem veszik elég komolyan a helyzet súlyosságát. Még ha nyilvánosan el is ítéli a jogsértéseket, ezeket gyakran nem fordítja le a helyi nyelvre vagy nem teszi közzé a közösségi médiában.
Pedig, amikor az EU lép, annak komoly hatása van.
Erre jó példa, hogy amikor az EU következetesen, magas szinten és a tagországokkal egyeztetve emelte fel a szavát a koholt vádak alapján eljárás alá vont Ojub Tityiev és Valentina Cserevatenkó ügyében, az orosz hatóságok csökkentették, sőt ejtették is a vádakat.
Az EU passzivitása magára hagyja a jogvédőket a bajban. Amikor Mohamed al-Otaibi szaúdi jogvédőt erőszakkal toloncolták ki Katarból dacára, hogy Norvégia humanitárius vízumot adott neki, az EU tagállamok némák maradtak, és nem tettek semmit az igazságtalanság ellen.
AZ EU TÁMOGATÁS POZITÍV KÖVETKEZMÉNYEI
2019. augusztus 30-án több nőjogi jogvédő osztotta meg az aggályait Federica Mogherinivel, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével illetve a tagországok külügyminisztereivel Helsinkiben.
Egyikük, az ugandai Memory Bandera Rwampwanyi ezt mondta: “A szervezet, aminek dolgozom közvetlen kapcsolatban van az EU-val, és hálásak vagyunk a létfontosságú technikai és anyagi támogatásért, és mindazért, amit az EU a régiónkban dolgozó jogvédőkért tesz. De azt is látom, hogy az Unió nem emeli fel a szavát, amikor vállalati és gazdasági érdekek forognak kockán. Fontos, hogy az EU továbbra is támogassa a jogvédőket, de jobban kellene hallgatnia azokra, akik ezen a területen dolgoznak.”
Az Amnesty jelentése kitér a hondurasi és burundi jogvédők összetett problémáira is. Azok, akik az őslakos emberek földhöz való jogát és a környezetet védik súlyos veszélyeknek vannak kitéve Hondurasban, míg a burundi aktivisták nagy része börtönben van, vagy el kellett menekülniük az országból.A jelentés kitér egy sor fontos és innovatív uniós gyakorlatra is, azonban jellemzően ezeket inkább ötletszerűen, és nem átfogóan alkalmazzák.
“Az EU-nak és a tagállamoknak átgondoltabban és láthatóbban kell támogatniuk a veszélyben lévő jogvédőket.” – mondta Eve Geddie.
“Jó kezdet lenne, ha az uniós országok külügyminiszterei a Külügyek Tanácsának nyilatkozatában újra megerősítenék elkötelezettségüket a jogvédők védelme tekintetében.”
