(London) Az Amnesty International (AI) szerint nagy hatalmú kormányok és fegyveres csapatok szándékosan törekednek félelem keltésre az emberi jogok letörése és egy polarizáltabb, veszélyesebb világ létrehozása érdekében – nyilatkozta a nemzetközi jogvédő szervezet “Amnesty International – Éves Jelentés 2007” című éves emberi jogi értékelésének bemutatásán.
“Rövidlátó, félelemkeltő és megosztó politikájukon keresztül a kormányok aláássák a jogállam és az emberi jogok intézményeit, ezzel táplálják a rasszizmust és a xenofóbiát, megosztják a közösségeket, erősítik az egyenlőtlenségeket és elvetik a további erőszak és konfliktusok magjait” – mondta Irene Khan, az AI főtitkára.
“A félelem politikája az emberi jogokkal való visszaélés szüntelen növekedéséhez vezet, és egy olyan világba visz bennünket, ahol semmilyen jog sem sérthetetlen és egyetlen egy ember sincs biztonságban.”
“A terrorizmus elleni harc és az iraki háború, a maguk hosszú, az emberi jogok elleni visszaélések listájával mély megosztottságot teremtettek, amelyek beárnyékolják a nemzetközi kapcsolatokat, nehezítve a konfliktusok megoldását és veszélyeztetve a polgári lakosság biztonságát.”
A bizalmatlanság és a megosztottság gyakran tehetetlenné tette vagy elbizonytalanította a nemzetközi közösséget jelentős emberi jogi krízisekkel szemben 2006 során, akár feledésbe merült konfliktusokról, mint Csecsenföld, Kolumbia vagy Sri Lanka, akár közel-keleti nagy visszhangú konfliktusokról volt szó.
Az ENSZ-nek hetekbe tellett az, hogy végre erőt gyűjtsön és fegyverszünetre szólítsa fel a feleket a libanoni konfliktusban – a késedelem körülbelül 1200 polgári áldozatot követelt. A nemzetközi közösségnek nem volt gyomra ahhoz, hogy szembeszálljon az emberi jogi katasztrófával, amely egyaránt volt köszönhető a palesztinok mozgásának súlyos korlátozásának a megszállt területeken, az izraeli hadsereg meggondolatlan támadásainak és a palesztin csoportok közötti belső villongásoknak.
“Darfur vérző seb a világ lelkiismeretén. Az ENSZ Biztonsági Tanácsát akadályozza a bizalmatlanság és legnagyobb hatalmú tagjainak kettős játéka. A szudáni kormányzat egyszerűen köröket fut az ENSZ körül, miközben több, mint 200.000 ember vesztette életét és több, mint tízszer ennyinek kellett elhagynia otthonát, továbbá a milíciák támadásai már átterjedtek Csád és a Közép-Afrikai Köztársaság területére” – mondta Khan.
A pakisztáni határtól Afrika szarváig terjedő instabilitás árnyékában prosperáló fegyveres csoportok kimutatták a foguk fehérjét és súlyos visszaéléseket követtek el az emberi jogokkal és a nemzetközi humanitárius joggal szemben.
“Ha a kormányok nem foglalkoznak azokkal a sérelmekkel, amelyek ezeket a csoportokat táplálják, ha nem lépnek fel hatékony vezetőként és nem vonják felelősségre ezeket a csoportokat az elkövetett visszaélésekért és ha nem viselkednek felelősen, akkor az emberi jogok jövője felett borús az ég” – mondta Khan.
Afganisztánban a nemzetközi közösség és az afgán kormány elherdálta lehetőségét egy hatékony, emberi jogi alapokon és jogállamiságon nyugvó állam létrehozására és ezáltal a lakosság krónikus biztonsághiány, korrupció és az újjáéledő Tálibok állandó fenyegetésében él. Irakban a biztonsági erők inkább tovább táplálták a csoportok közötti erőszakot, mint sem visszafogták volna azt, az igazságügyi rendszer siralmasan alkalmatlannak bizonyult, és a szaddámi rezsim legrosszabb vonásai – kínzás, igazságtalan perek, halálbüntetés és büntetlen erőszak – még nagyon is továbbélnek.
“Sok országban félelem-ösztönözte politikai napirend táplálja a diszkriminációt, növelve a nélkülözők és nem nélkülözők, az “ők” és “mi” közötti szakadékot, a legmarginalizáltabb embereket teljesen védtelenül hagyva,” mondta Khan.
Csak Afrikában több százezer embert lakoltattak ki erőszakkal, rendes eljárás, kompenzáció vagy alternatív szállás nélkül, gyakran a haladás és a gazdasági fejlődés nevében.
A politikusok kihasználták a szabályozatlan migrációtól való rettegést, hogy szigorúbb intézkedéseket hozzanak a menekültjogért folyamodók és a menekültek ellen Nyugat- Európában, miközben a vendégmunkások továbbra is védtelenek és világszerte, Dél- Koreától a Dominikai Köztársaságig kihasználják őket.
A muszlimok és nem muszlimok közötti szakadék tovább nőtt a nyugati országok diszkriminatív, terrorizmus elleni stratégiáinak köszönhetően. Az iszlamofóbia, antiszemitizmus, intolerancia esetei és a vallási kisebbségek elleni támadások száma világszerte nőtt.
Eközben a külföldiek elleni gyűlöletből elkövetett bűnök gyakoriak voltak Oroszországban, míg a roma közösség szegregációja és a kirekesztése jól érezhető egész Európában, ezzel is alátámasztva a vezetés szembeszökő kudarcát a rasszizmus és a xenofóbia elleni harcban.
“A polarizáltság növekedése és a nemzeti biztonság iránti aggodalmak megsokasodása csökkenti a toleranciát és véleménynyilvánítás lehetőségeit. Világszerte, Irántól Zimbabwéig az emberi jogok több független szószólóját hallgattatták el 2006-ban” – mondta Khan.
A vélemény nyilvánítás szabadságát több módon is korlátozták világszerte: Törökországban írók és emberi jogi aktivisták ellen emeltek vádakat, a Fülöp szigeteken több politikai aktivistát megöltek, Kínában az emberi jogi aktivistákat állandóan zaklatták, megfigyelték és gyakran bebörtönözték, Oroszországban pedig meggyilkolták Anna Politkovszkaja újságírónőt és új törvényeket fogadtak el a nem kormányzati szervezetek (NGOk) működésének szabályozására. Az internet vált a véleménynyilvánítás új hadszínterévé: több aktivistát letartóztattak, és a kormányokkal összejátszott több vállalat az online információ korlátozására olyan országokban, mint Kína, Irán, Szíria, Vietnam és Belarusz. A tradicionális elnyomás is új életre kapott a terrorizmus elleni harc takarásában, például Egyiptomban, míg a pontatlanul megfogalmazott terrorizmus elleni törvények potenciálisan veszélyeztették a véleménynyilvánítás szabadságát az Egyesült Királyságban. Öt évvel “szeptember 11.” után, 2006-ban újabb bizonyítékok kerültek felszínre, amelyek rámutatnak arra, hogy az amerikai kormányzat a világot egyféle hatalmas csatamezőként kezelte a terrorizmus elleni háborújában: gyanúsítottakat rabolt el, tartóztatott le, tartott önkényesen fogva, kínzott meg és szállított a világ különböző pontjain található titkos börtönök között, büntetlenül, mindezt az Egyesült Államok ún. “rendkívüli kiadatások” programjának keretében.
“Semmi sem ábrázolja jobban az emberi jogokkal való visszaélések globális elterjedését, mint az Egyesült Államok által folytatott terrorizmus elleni háború és “rendkívüli kiadatások” programja, amely több ország, például Olaszország, Pakisztán, Németország és Kenya kormányát is érintette” – mondta Khan. “A rosszul megtervezett, terrorizmus elleni stratégiák keveset tettek az erőszak fenyegetésének csökkentése érdekében vagy a terrorizmus áldozataiért, viszont globálisan sok kárt okoztak az emberi jogoknak és a jogállam intézményének.”
Az AI felszólította a kormányokat, hogy utasítsák el a félelem politikáját és fektessenek erőforrásokat az emberi jogi intézményekbe és a jogállamiságba a nemzeti és nemzetközi szinteken.
“Van remény. Európai intézmények létrehoztak egy kezdeményezést a kiadatások átláthatósága és elszámoltathatósága érdekében. A civil társadalom által kifejtett nyomásnak köszönhetően az ENSZ áldását adta egy konvencionális fegyver szabályozási szerződés kidolgozására. Több országban az új vezetőknek és hatalomra kerülő törvényhozó szerveknek lehetősége van, hogy orvosolják a kudarcot vallott vezetések hibáit, amelyek az elmúlt években az emberi jogok területét beárnyékolták. Egy új amerikai kongresszus átvehetné a vezető szerepet a gyakorlat megteremtésében, visszaállítva az emberi jogok tiszteletét belföldön és külföldön” – mondta Irene Khan.
“Éppen úgy, ahogy a globális felmelegedés megköveteli a nemzetközi együttműködésen alapuló globális lépéseket, az emberi jogok összeomlását csak globális szolidaritással és a nemzetközi jog tiszteletén keresztül akadályozhatjuk meg.”
Magyar Köztársaság
Államfő: Sólyom LászlóKormányfő: Gyurcsány FerencHalálbüntetés: eltörölve – minden bűncselekmény vonatozásábanNemzetközi Büntetőbíróság: ratifikálva
A jelentések szerint a rendőrség túlzott mértékű erőszakot és durva bánásmódot alkalmaz a tüntetőkkel és őrizetbe vett személyekkel szemben. A roma közösségek tagjai továbbra is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve az emberi jogok többsége tekintetében, beleértve az oktatáshoz való jogot is. A magyar jogi szabályozás a távoltartás jogintézményének bevezetésével szembeszállt a családon belüli és nők elleni erőszakot elkövetőkkel szemben; a jogintézmény alkalmazására azonban csak a büntetőeljárás megindítását követően van lehetőség.
Háttér
Az áprilisi országgyűlési választások eredményeként Magyarországon a Magyar Szocialista párt – Szabad Demokraták Szövetsége koalíció jutott kormánypozícióba. A rendőrség és a tüntetők összecsaptak a 2006. szeptember 17. és 20. közötti időszakban, miután napvilágra került a miniszterelnök májusi nyilatkozata, miszerint bevallotta, hogy hazudott a választási kampány során. További összetűzések voltak október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján is.
Túlzott mértékű erőszak és durva bánásmód
A jelentés szerint a rendőrség eljáró tagjai túlzott karhatalommal léptek fel a békésnek induló, majd erőszakos cselekményekbe torkolló tüntetés résztvevőivel szemben az ország fővárosában, Budapesten 2006. szeptember 20-áról 21-ére virradó éjszaka és október 23-án is. A jelentés alapján gumilövedéket, vízágyút és könnygázt vetettek be minden előzetes figyelmeztetés és megkülönböztetés nélkül az erőszakos, randalírozó és a békés tüntetőkkel szemben is. A jelentés szerint a rendőrök álcázták magukat, azonosító jelvényt és azonosító számot nem viseltek. Olyan állítások is elhangzottak, miszerint a rendőrök az őrizetbe vett személyeket bántalmazták, a fiatalkorú és felnőtt korú gyanúsítottakat a fogvatartás során nem különítették el, illetve több esetben alaptalanul gyanúsítottak embereket bűncselekmény elkövetésével. Néhány őrizetbe vett gyanúsítottnak nem engedélyezték, hogy ügyvédet hívjon a kihallgatások során.2006. október 24-én Gergényi Péter, Budapest rendőr-főkapitánya úgy nyilatkozott, hogy “a rendőrség jogszerűen, szakszerűen és arányosan járt el”. Október 27-én az Európai Bizottság felvilágosítást és magyarázatot kért a magyar hatóságoktól az állítólagos túlzott mértékű erőszak alkalmazásával kapcsolatban. Novemberben a miniszterelnök egy bizottságot hozott létre a zavargásokhoz vezető társadalmi, gazdasági és politikai okok feltárására. A bizottság az állampolgárok egyéni panaszaival és ügyeivel nem foglalkozott.2004. évi látogatását követő júniusi beszámolójában a Kínzás Megelőzésének Európai Bizottsága aggodalmát fejezte ki a fogvatartottak védelemhez való jogának érvényesülésével kapcsolatban. A bizottság egy olyan jogi szempontból gondosan megalapozott és alátámasztott segélyrendszer létrehozását követelte, amely azoknak a fogvatartott személyeknek nyújt segítséget, akik képtelenek a védői költségek megfizetésére, illetve garanciát nyújt arra, hogy amennyiben a beteg fogvatartottak úgy kívánják, őket ne rendőrségi szolgálati jogviszonyban álló, hanem civil orvosok vizsgálják és kezeljék.
Romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés
A roma közösség tagjainak életét továbbra is megkeseríti az oktatás, lakhatás és munkavállalás terén fennálló diszkrimináció.Márciusban az Emberi Jogok Biztosainak Európai Tanácsa olyan lépések megtételét és jogi szabályozás kialakítását követelte, amely elősegítené a romák megfelelő lakáshoz jutását, határozottan lépne fel a romákat hátrányosan megkülönböztető és romaellenes megnyilvánulásokkal szemben, továbbá segítené a roma gyermekek normál osztályokban történő oktatását a speciális osztályokban történő elhelyezés és a magánúton való tanulás helyett.Márciusban a Gyermekek Jogainak ENSZ Bizottsága közzétette Magyarországnak az ENSZ Gyermekügyi Egyezménye végrehajtásáról szóló beszámolójára tett észrevételeit. A Bizottság aggodalmát fejezte ki a különösen a roma népességet sújtó diszkrimináció és fajgyűlölő megnyilvánulások gyakorivá válása miatt. A Bizottság a roma gyermekek megbélyegzettségére hívta fel a figyelmet, amely az etnikai hovatartozásuk miatti társadalmi kirekesztettségben nyilvánul meg. Az ilyen jellegű hátrányos megkülönböztetés a lakhatás, álláskeresés, az egészséges élet, az örökbefogadás és az oktatási intézményekhez való hozzáférés terén volt a legszembetűnőbb. A Bizottság felhívta a figyelmet a roma gyermekek speciális osztályokban és intézményekben történő önhatalmú elkülönítésére is. A jelentés szerint az óvodákhoz való hozzáférés is korlátozott a nagyrészt romák lakta és nagyon szegény területeken, régiókban.Júniusban a Debreceni Fellebbviteli Bíróság megállapította, hogy Miskolc városa azzal, hogy úgy integrált hét iskolát, hogy egyidejűleg elmulasztotta újra meghatározni az iskolák beiratkozási körzeteit, állandósította a roma gyermekek szegregációját, és súlyosan megsértette a gyermekek egyenlő bánásmódhoz való jogát. A bírósági döntés az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány nevű civil szervezet fellebbezése folytán született, melynek előzménye az volt, hogy a megyei bíróság 2005. novemberében elutasította a civil szervezet keresetét, amelyben foglaltak szerint a miskolci helyi önkormányzat tevékenysége és politikája a roma iskolás gyermekek teljes elkülönítését és elszigetelődését okozta.
Nők elleni erőszak
Júniusban a Nők Hátrányos Megkülönböztetésének Megszüntetésére létrehozott ENSZ Bizottság közzétette Magyarországnak az ENSZ Nőügyi Egyezményének végrehajtása érdekében tett intézkedéseiről szóló jelentését. Két új jogi megoldás született e tárgykörben: az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség elősegítéséről szóló törvény, amely 2003. év óta hatályos, továbbá a 2006. júliusi hatállyal a büntetőeljárási törvényben biztosított új jogkör, jogintézmény (ld. Be. 138/A. § – távoltartás jogintézménye), amely a családon belüli erőszak elkövetőivel szemben alkalmazható. Azonban az új jogintézmény bevezetése ellenére a nőügyi és emberi jogi szervezetek továbbra is kritikával illetik a törvényhozást, mivel a távoltartás elrendelésére és alkalmazására csak abban az esetben van lehetőség, ha az ügyben már büntetőeljárás indult.
Erőszakos mûvi meddővé tétel:Augusztusban a Bizottság az ENSZ Nőügyi Egyezményének súlyos megsértését tárta fel Magyarország részéről, mivel hazánk elmulasztott jogi lépéseket tenni a 2001-ben beleegyezésük nélkül művi úton meddővé tett roma nők reprodukcióhoz való jogainak megóvása érdekében. A Bizottság ajánlása szerint a hazai jogi szabályozást összhangba kell hozni a nemzetközi emberi jogi és orvostudományi szabványokkal, valamint azon alapelvvel, amely a művi meddővé tétel elvégzéséhez minden esetben a nők ún. tudatos beleegyezését követeli meg. A magyar törvény azon cikkelyét pedig, amely lehetőséget nyújt az orvosoknak a sterilizáció elvégzésére “amikor ez bizonyos körülmények fennállása esetén megfelelőnek tűnik”, hatályon kívül kell helyezni.
Amnesty International jelentések és ország-látogatások (források)
Jelentések:
- Magyarország: Jelentés a rendőrök által alkalmazott túlzott mértékű erőszakról (AI Idex: EUR 27/001/2006)
- Európa és Közép-Ázsia: Az Amnesty International ezen területekre, 2006 január-júniusi időszakra vonatkozó megállapításainak kivonata (AI Index: EUR 01/017/2006)
Országlátogatás:Az AI küldöttség 2006. áprilisában és szeptemberében járt Magyarországon.
Tények és számokAz alábbi tények és számok képet adnak az Amnesty International 2006. évi tevékenységének legfontosabb területeiről:
- Nők elleni erőszak
- Fegyverkorlátozás
- Halálbüntetés
- Kínzás és terror
- Nemzetközi igazságszolgáltatás
Lehetetlenség az emberi jogok ellen a világban elkövetett összes bűntettet felsorolni. Adataink az Amnesty International tudomására jutott esetekre vonatkoznak, a lista tehát nem teljes. Amint a halálbüntetésről készített statisztika is mutatja, a visszaélések és jogtalanságok tényleges száma sokkal nagyobb, mint amit egy ilyen “pillanatfelvétel” visszaadhat.Ha részletesebb esettanulmányokra, egyes országokkal kapcsolatos információkra vagy valamely téma elemzésére kíváncsi, látogasson el a http://thereport.amnesty.org honlapra, ott válassza ki a kívánt országot, vagy a keresőbe írja be a keresett szót (például: Belarus, Forced Evictions, Migration, Zimbabwe).
Amnesty International 2006
- 2,2 millió tag, illetve támogató több mint 150 országban, illetve területen
- 5000 emberrel, közösséggel, emberjogi szervezettel és családdal működünk együtt világszerte
- 700 jogvédőt és emberjogi szervezetet részesítettünk képzésben
- 473 beszámolót és jelentést készítettünk
- 330 akciót indítottunk veszélyben forgó személyek érdekében
- 153 országra terjed ki az Amnesty International 2007. évi jelentése
- 121 kampányt indítottunk
- 120 látogatást tettünk 77 országba, illetve területre
- 57 országról bizonyítottuk vagy valószínűsítettük, hogy ún. lelkiismereti foglyokat tartanak börtönben
Forrás: Amnesty International Nők elleni erőszak
- 185 ország ratifikálta a nők elleni diszkrimináció minden formájának megszüntetését célzó egyezményt
- 62 ország fűzött fenntartásokat az egyezményhez
- 9 ország nem írta alá
- Egy ország (az USA) aláírta, de még nem ratifikálta
Családon belüli erőszak
- Minden harmadik nőt élete során partnere inzultált
- A meggyilkolt nők 50 %-át akkori vagy korábbi partnere ölte meg
Emberkereskedelem
- Évente kétmillió ember kerül emberkereskedők karmaiba, többségükben nők és gyermekek
- 137 országban “adják el” őket, elsősorban Nyugat-Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában
- 127 országban “vásárolják fel” őket, főleg Közép- és Kelet-Európában, Ázsiában, Nyugat-Afrikában, Latin-Amerikában és a karibi térségben
Nők a válságövezetekben
- A közelmúlt fegyveres konfliktusai áldozatainak 70 %-a civil, többnyire nő és gyermek
- Nők és leányok tízezreit erőszakolták meg a 2003 óta tartó darfúri válság során
- Az Amnesty International egyetlen olyan esetről sem tud, ahol a tetteseket elítélték volna
Forrás: Amnesty International, UNICEF, UNIFEM, ENSz, WHO, Orvosok Határok Nélkül
Fegyverkorlátozás
- 1 250000-en csatlakoztak a fegyverkereskedelem szigorúbb szabályozását követelő Millió Arc felhíváshoz
- 153 kormány határozott úgy 2006 decemberében, hogy megkezdi egy nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezmény kidolgozását
- 24 ország tartózkodott
- Egy ország, az USA szavazott az egyezmény ellen
Kereskedelem
- Ázsiai, közel-keleti, latin-amerikai és afrikai országok évente átlagosan 22 milliárd dollárt költenek fegyverekre
- Ez a 22 milliárd dollár elegendő lenne arra, hogy a szóban forgó országokban 2015-re minden gyermek iskolába járhasson és a gyermekhalandóság harmadára csökkenjen
- Az Amnesty International által regisztrált gyilkosságok 85 %-át kézi és könnyű fegyverekkel követték el
- A világ tűzfegyvereinek 60 %-a magánszemélyek kezében van
- A világban évente kétszer annyi töltényt gyártanak, mint ahány ember él a földön
Forrás: Amnesty International, 2002., 2003., 2004. és 2005. évi jelentés a kézifegyverekről, az ENSZ 2005. évi jelentése az emberi fejlődésről, ENSZ Comtrade statisztika, International Finance Facility javaslat, 2003 január, az UNAIDS 2004. évi jelentése, amerikai kongresszusA fegyverkorlátozási kampány az Amnesty International, az IANSA és az Oxfam közös akciója, lásd www.controlarms.org
Halálbüntetés, 2006*
- Világszerte hozzávetőlegesen 20 000 ember ül siralomházban
- 55 országban 3 861 embert ítéltek halálra
- 25 országban 1 591** foglyot végeztek ki, míg 2005-ben 22 országban 2 148-at
- 128 országban nincs kivégzés (törvényileg vagy a gyakorlatban megszüntették a halálbüntetést)
- Ezek közül 99-ben minden közbűntényes cselekedetre törvényileg eltörölték a halálbüntetést; a 99. a Fülöp-szigetek volt 2006-ban
- Az ismertté vált kivégzések 91 %-át hat országban, Kínában, Irakban, Szudánban, Pakisztánban és az USA-ban hajtották végre
- 69 országban még mindig van halálbüntetés
- Irakban 2005-ben három, 2006-ban már 65 embert végeztek ki* A kivégzésekről és halálos ítéletekről szóló számok csak az Amnesty International tudomására jutott eseteket tartalmazzák; a valós szám ennél magasabb.** A szám magasabb, mint az Amnesty International 2007. évi jelentésében szereplő, mivel már az elmúlt hetekben kapott információkat is tartalmazza.Forrás: Amnesty International
Kínzás és terror 2006-ban
- 144 ország ratifikálta a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó elbánás vagy büntetés elleni egyezményt
- Az Amnesty International 2007. évi jelentése 102 országból sorolja fel biztonsági erők, rendőrség és más kormányszervek által elkövetett kínzások és visszaélések eseteit
Harc a terror ellen
- Az európai légteret vagy európai repülőtereket 1 245 esetben használták fel illegális fogolyszállításra
- 2006 végén még mindig 400, 30-nál több országból származó foglyot őriztek Guantánamón, a “terrorizmus elleni harc” címén elkövetett jogtalanság jelképén
- A tábor létrehozása óta 200-an léptek éhségsztrájkba, 40-en kíséreltek meg öngyilkosságot, és 2006 júniusában hárman haltak meg
- Ismeretlen számban tartanak fogva embereket titkos helyeken szerte a világban
Forrás: Amnesty International
Nemzetközi törvénykezés*Nemzetközi Bűnügyi Bíróság (ICC)104 ország ratifikálta az ICC-ről szóló Római Szerződést100 ország kötött “büntetlenségi egyezményt” az USA-val; eszerint amerikai állampolgárok büntetlenséget élveznekHat elfogatóparancsot adtak kiHárom helyszínen folytatnak vizsgálatot: Észak-Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Darfúrban
ICTY (a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék)161 személyt ítéltek el a nemzetközi emberi jogok súlyos megsértése miatt
Különleges bíróság Sierra Leonéban10 ember áll a bíróság előtt, köztük Charles Taylor, akit 2006 márciusában adtak át a különleges bíróságnakEgyikük sem vallotta magát bűnösnek; háborús bűnökkel, emberiesség elleni bűntettekkel és a nemzetközi emberjogi törvények elleni egyéb cselekményekkel vádolják őket
Nemzetközi Büntetőbíróság Ruandában33 emberre 27 ítéletet mondtak ki*már a 2007. január 1-május 1. közötti adatokat is tartalmazza
