Az Obama elnök vezetésével megtartott csúcstalálkozón apró előrelépés ugyan történt, de a menekültválság valódi nagyságához képest ez csak minimális elmozdulás a jó irányba.
A világ vezetői nagyobb elkötelezettséget vállaltak az
áttelepítésekben, a humanitárius támogatások folyósításában,
a menekültek oktatásában és munkához való juttatásában. Ezek
a felajánlásokat – amelyek nagyban elmaradnak a valódi
szükségletektől – az ENSZ hétfői kudarcba fulladt
csúcstalálkozója után tették az országok.
„Az eheti csúcstalálkozók egy dologra voltak jók:
megmutatták, hogy ez még mindig egy politikai válság. Kevés
kivételtől eltekintve a világ vezető országai képtelenek voltak
felnőni a feladathoz, elégtelen vállalásaik miatt továbbra is
több millió menekült élete marad teljesen kilátástalan –
mondta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára.
„A gazdag országok nem tehetnek csak annyit, hogy felajánlanak
némi pénzt, és odébb sétálnak. Az áttelepítésekre globálisan
felajánlott 360 000 helyet a több mint 20 millió menekült
nagyságában kell értelmezni, akiknek a fele jelenleg alig 10
országban van. Azoknak az országoknak pedig, akik rendszeresen és
durván megsértik a menekültek emberi jogait – például
Ausztrália vagy egyes EU-s országok – nem szabad engedni, hogy
úgy tegyenek, mintha minimális vállalásaik valami elképesztően
nagy segítséget jelentenének.”
A csúcson résztvevő
országok ígéretet tettek arra, hogy 4,5 milliárd amerikai
dollárral növelik meg a tavalyi támogatások mértékét. A
találkozó előtt a Fehér Ház bejelentette, hogy 51 amerikai cég
több mint 650 millió dollárt ajánlott fel a válság megoldására.
Az összegből egymaga Soros György üzletember 500 millió dollárt
vállalt magára.
„Jól mutatja a vállalások komolyságát, hogy egy
magánszemély egymaga több pénzt ajánlott fel, mint a 300 millió
dollárt felajánló Kína, amely a világ legnépesebb és második
leggazdagabb országa – mondta Salil Shetty.”
„A néhány menekült befogadására vonatkozó vállalások egy
kis lépés előre, de a mindennél fontosabb közös globális
felelősségvállalás és megosztás hiányában két csúcs után
is ugyanott tartunk. Az országok ezen a héten egy ritka lehetőséget
szalasztottak el a krízis megoldására.
„Bár a politikusok a kameráknak mosolyognak, a valóságban
nincs okuk az örömre. Amíg több ország, különösen a
fejlettebbek, nem vállalja a rá arányosan jutó részt a válság
megoldásából, addig a történelem rossz oldalán maradnak.
