A terrorellenes intézkedéseket emberek meghurcolására használják Franciaországban

A szükségállapot egy évvel ezelőtti megszüntetése ellenére Franciaországban továbbra is rendkívüli terrorellenes intézkedéseket alkalmaznak, jogellenesen büntetnek meg embereket vádemelés illetve törvényes eljárás lefolytatása nélkül – áll az Amnesty International új jelentésében.

JELENTÉS

A törvénytelenül büntetve című jelentés feltárja,
hogy ellenőrzési rendeletek – az általános büntetőigazságszolgáltatás és azok
elveinek megkerülésével – miként korlátozzák az emberek jogait.

“A szükségállapot alatt
bevezetett intézkedéseknek kivételesnek és átmenetinek kellene lennie. Ehhez
képest ezek az intézkedések mára a békeidőben érvényes francia jogrend részévé
váltak. Ez egy káros folyamat, ezek az intézkedések kíméletlenül megfosztják az
embereket jogaiktól.” – mondta el Rym Khadhraoui, az Amnesty International Nyugat-Európával
foglalkozó kutatója. 

“Franciaország egy párhuzamos szintet kreált igazságszolgáltatási
rendszerében, amely az embereket homályosan megfogalmazott jogszabályok alapján
támadja, titkosított információkra épít, és amelyben a védelemhez való jog nem
érvényesülhet hatékony módon.”

Az ellenőrzési intézkedések
– lévén érdemi döntési jogkörrel ruházzák fel a hatóságokat, hogy az általános
büntetői igazságszolgáltatás rendszerén kívül büntessenek embereket – számtalan
visszaélésre és diszkriminatív intézkedések alkalmazására adnak alkalmat, célkeresztbe
véve többek között a muszlimokat.

Az orwelli
gondolat-bűncselekmény modern fordulatának tekinthető, hogy ezen intézkedések
alkalmazhatóak olyan cselekmények esetén, amelyeket valaki a jövőben „elkövethet”,
tehát nem a már befejezett bűncselekmény elkövetése után. Ezen „elő-bűncselekmény”
koncepció drámai következményekkel járhat az az eljárás alá vontra és annak családjára
nézve.

Többnyire homályos
kritériumrendszer és nyilvánosságra nem hozható információk alapján az
ellenőrzési intézkedések lehetővé teszik, hogy a belügyminisztérium széleskörű
megszorító intézkedéseket vezessen be. Ide tartoznak azon tilalmak például, amelyek
tiltják, hogy bizonyos magánszemélyek elhagyjanak egy meghatározott várost,
vagy naponta jelentkezniük kell a rendőrségen, esetleg megtiltják számukra,
hogy bizonyos emberekkel érintkezzenek.

Rochdit egy ilyen
intézkedés alapján egy Echirolles nevű kisvárosba száműzték másfél évre. Ez idő
alatt nem tudta máshol élő édesanyját meglátogatni és a mindössze 8 km2-es
városban munkát sem talált.

“Tönkretették az életemet.”
– mondta az Amnesty Internationalnak. “Valahol ez rosszabb mint a börtön, mert
ez egy olyan börtön, ami a szabad ég alatt van. Egy igazi börtönben legalább
nincs alternatíva.”

Ezek az intézkedések
gyakorta okoznak abszurd helyzeteket. Rochdi esetében például a munkavégzésre
vonatkozó, a bíróság által megszabott követelmények ütköztek az ellenőrzési intézkedés
által diktált korlátozásokkal. Ez az ellentét ahhoz vezetett, hogy Rochdi
elvesztette munkáját.

A Rochiéhoz hasonló
esetekben ezek az intézkedések nem csak a mozgás szabadságát korlátozzák jogellenesen,
de a magánélethez és családi élethez, valamint a munkavégzéshez fűződő jogot is,
ez pedig sérti Franciaország nemzetközi jogi kötelezettségeit.

Kamel Daoudi több mint tíz
éve ilyen intézkedés alanya. Az intézkedés alatt egy olyan faluban kényszerül
élni, amely több mint 400 km-re van családjától. Napi háromszor kell a
rendőrségen bejelentkeznie és éjszakai kijárási tilalom hatálya alatt áll. A
francia hatóságok nem újítják meg ideiglenes tartózkodási engedélyét, miközben
származási országába, Algériába sem küldhetik vissza, lévén ott kínzás
veszélyének lenne kitéve. Vagyis senki nem tudja, mennyi időre került ebbe a
csapádba. Azt mondta az Amnesty Internationalnek:

“Ez az intézkedés embertelen.
Az életem a rám szabott korlátozások köré épül. Abszurddá teszi az egész életemet.”

A jelentés feltárja, hogy a
szükségállapot ideje alatt célkeresztbe vett emberek, akik ellen nyomozás folytattak,
avagy akik ellen vádat emeltek, továbbra is szenvednek a súlyos
következményektől. Az emberek traumatizáltak, amelyet a hatóságok folytonos
pszichológiai hadviselése által kiváltott stressz okozott nekik és
családjaiknak. A jelenlegi ellenőrzési intézkedéseknek hasonló hosszútávú
hatásai lehetnek.

“A francia szükségállapot
megszüntetése csupán rávilágít az állandósult és drákói biztonsági készültség
állapotára. A kivételes intézkedések mindennapivá váltak, a bizonyítékot
felváltotta a titkosított információ, az embereket pedig inkább meghurcolják,
mint eljárás alá vonják.” – mondta el Rym Khadhraoui.

“Míg megvédeni az embereket
az erőszakos támadásoktól létfontosságú, megkerülni a büntető
igazságszolgáltatás rendszerét azért, hogy embereket támadjanak olyan vélelem
alapján, hogy a jövőben talán elkövetnek valamilyen bűncselekményt, abszurd és
igazságtalan. Ezeknek az intézkedéseknek véget kell vetni.”

Háttér

2017 októberében a francia
kormány megszüntette a szükségállapotot, amelyet a 2015-ös párizsi terrortámadások
után vezettek be. A hatszor meghosszabbított szükségállapot alatt a francia
hatóságok felfüggesztették egyes emberi jogi kötelezettségeik teljesítését, illetve
kivételes jogköröket gyakoroltak, például ellenőrzési intézkedéseket vezettek
be, amelyek többnyire titkosított információkon alapulnak és amelyeket anélkül
alkalmaznak, hogy az érintett személy ellen vádat emelnének vagy büntetőeljárás
alá vonnák.

Az új terrorellenes törvény,
“A belbiztonság és a terrorizmus elleni harc erősítése”, 2017 novemberében
lépett hatályba. A jogszabály feljogosítja a hatóságokat, hogy alapjogokat
sértő intézkedéseket alkalmazzanak.

Egy 2016-os jelentésében az
Amnesty International dokumentálta, hogy a keménykezű biztonsági intézkedések
sárba tiporják ezrek jogait Franciaországban.

Egy 2017-es Amnesty
jelentés
pedig feltárta, hogy az új jogszabályok Európát egy veszélyes és
konstans „biztonsági készültség állapotába” vezetik, valamint hogy a terrorellenes
intézkedések gyakorta diszkriminatívak.