Jólesik felidézni a nyári emlékeket, ahogy egyre hűvösödik és rövidülnek a nappalok. Mi is szívesen gondolunk vissza a Balatonakalin töltött egy hét alatt szerzett feledhetetlen élményekre. Olvassátok el beszámolónkat!
Minden
olyan nehezen indult ezzel az idei táborral kapcsolatban.
Adminisztrációs nehézségek miatt nem sikerült időben elkezdeni
a szervezést, aminek több aggasztó következménye lett. A szállás
foglalásakor például nem válogathattunk az időpontok között,
ezért a tábor végül csak egy héttel indult később, mint a
legújabb önkénteseinknek rendezett Képzők képzése 8.0,
ráadásul részben átfedésben volt a Szigettel, a másik
nagyszabású nyári programunkkal, amelyen nap mint nap feladat vár
képzői csapatunkra is.
A
tanév legvége volt, amikor megkezdtük a tényleges szervezést,
ezért nehezen érhettük el azokat a gyerekeket, akikkel eredetileg
táborozni szerettünk volna: az Összpont 4.0 versenyben részt vett
csapatok tagjait, illetve Emberi Jogi Barát Iskoláink tanulóit.
Ráadásul azok közül is sokaknak megvolt már a nyári programjuk,
akikkel kapcsolatba tudtunk lépni.
Vagyis
csak két aprócska gondunk volt: kiket fogunk táboroztatni idén
és kikkel? De ebben a helyzetben igazán szép feladat megszervezni
életünk egyik legemlékezetesebb nyári élményét, nem igaz?
Néhány
régi motoros képzőnk ugyan sajnos nem ért rá, de a
„kikkel?” kérdés végül szerencsére elég gyorsan megoldódott,
hiszen tavaly óta többen is alig várták a Balatonakalin töltendő
hetet és legújabb képzőink közül is boldogan csatlakoztak
többen, köztük olyanok is, akik néhány éve még táborozóként
tartottak velünk.
Aztán
egy kreatív ötletnek köszönhetően végül időben
megnyugodhattunk a „kiket?” kérdést illetően is. A szabad
helyeket ugyanis úgy töltöttük fel, hogy nyilvánosan
meghirdettük a tábort. Facebook eseményünket napokon belül több
tucatnyian megosztották és így sokakhoz eljutott a felhívás. Így
táborozott velünk egyesületünk régi tagjainak gyerekei,
testvéreivel együtt az idei egyik órán részt vett pesti diáklány
és számos olyan fiatal, akit véletlenül ért csak el a
hirdetésünk.
A
csapat tehát összeállt, a képzőkkel nagy vonalakban megterveztük
az előttünk álló öt napot, az egyes csoportok vezetői
kialakították a napi foglalkozások tervét, és beszereztük a
szükséges kellékeket is. Az indulás előtti hétvégén úgy
tűnt, minden teljesen rendben lesz, felkészültünk, minden és
mindenki készen állt. És ekkor szólt közbe egy könnyednek
egyáltalán nem nevezhető nyári vírus, ami sajnos több gyereket
is úgy megbetegített, hogy végül nem tudtak velünk tartani,
ráadásul a felnőttek között is volt, akinek haza kellett utaznia
fél nap után,és bizony az én arcomra sem mindig csak az
egészséges fáradtság ült ki a hét közepén.
De
ekkorra már semmi sem állhatott az utunkba, sőt a nehézségek
miatt még inkább beleadtunk mindent, hogy a Balatonnál töltött
néhány nap feledhetetlen élmény legyen minden résztvevő
számára, és a visszajelzések alapján állíthatom, ez sikerült
is.
Az
idei tábor témája legújabb globális kampányunkhoz, a
Bátorsághoz kapcsolódott. A résztvevő gyerekek három csoportban
foglalkoztak az emberi jogokkal, azok védelmezőivel és az egymás
melletti kiállás fontosságával.
A
DRÁMÁS-DISPUTÁS csoportban fergeteges helyzetgyakorlatok és
komoly kérdésekről szóló érvelések váltották egymást. A
csapat tagjai megismerkedtek a disputa szabályaival, és olyan jól
begyakorolták a vitapartnert mindvégig tiszteletben tartó érvelés
művészetét, hogy az utolsó este minden táborozó feszült
figyelemmel követte egy elképzelt, az ember jogokat is közelről
érintő törvényjavaslat megvitatását bemutató előadásukat.
A
DOKUSOK a „szerkesztőségi megbeszélések” mellett egész nap
fotóztak, videóztak, interjúkat készítettek és cikkeket írtak.
Elkötelezett munkájuk eredményeként a reggeli mellé mindannyian
kezünkbe vehettük az Amnapsty legfrissebb számát. Azaz
csütörtökön csak vehettük volna, de erről majd később.
Az
AKTIVISTA csapat az emberi jogi aktivizmussal és a mobilizációval
ismerkedett, részben egy elképzelt ország, Menderia egyik bátor
jogvédője, Mikael melletti szolidaritási akciókon keresztül.
Kitűzőt és transzparenseket gyártottak, megmozdulást szerveztek
az utolsó estére, sőt titkos üzenetet csempésztek a csütörtöki
napilapba, hogy biztosan mindenki időben értesüljön az
eseményről.
A
napközbeni 240 percnyi csoportmunka után minden nap strandolás
volt a program, este pedig különböző játékokkal, Barna Ádám
nagy tapasztalatokkal rendelkező önkéntes és aktivista
előadásával, emberi jogi órával és batikolással múlattuk az
időt. Első este mindenkit megmozgatott Flóra (Bauer Flóra,
szakmai önkéntes) csapatépítő játéka. A résztvevőknek szoros
határidővel kellett megoldaniuk többféle feladatot, és ez csak
akkor sikerülhetett, ha jól kommunikáltak és maximálisan
együttműködtek egymással.
Hatalmas
siker volt a második este „konspirációs” játéka is. A
gyerekek véletlenszerűen sorsolt csapatokban azon dolgoztak, hogy
különböző feladványokat megoldva kiszabadítsanak egy
bebörtönzött jogvédőt. Ehhez ki kellett deríteniük, hogy
melyik állomáson kivel is találkoznak, és rájönni, hogy minek
hatására tesz eleget a kérésüknek. A nyolc állomás logikai
sorrendjének visszafejtése, majd a feladatok megoldása közben
ránk is sötétedett, de ezt persze senki sem bánta.
A
DOKUS csapat a minden esti lapzártára készen állt a nyomdakész
újsággal, és ahogy a nyomdák már csak működni szoktak, este
neki is láttunk a másnap reggeli napilap kinyomtatásának.
Csakhogy a szerda éjjel a harmadik példány felénél kifogyott a
patronunk, és délelőttig esélyünk sem volt pótolni. Reggel
összeült a „válságstáb” és a csoportok vezetői úgy
döntöttek, hogy a fordulatot beépítik a napi foglalkozásokba,
szinte előnyt kovácsolva a történtekből. Így tehát a reggeli
mellé a napilap helyett mindenkit egy lesújtó hír várt: az újság
utolsó oldalára becsempészett titkos üzenet, miszerint mindenkit
várnak az esti demonstráción, felkeltette a menderiai hatóságok
figyelmét, és lecsapott a cenzúra. A váratlan fordulat feltüzelte
a táborozókat, és így a napi első másfél óra során a maga
módján szinte mindenki a probléma megoldásán fáradozott: míg a
DOKUSOK egy mocsáron átkelve próbáltak eljutni egy másik
nyomdáig, az aktivisták közös erővel próbáltak túljutni a
cenzúra által eléjük állított akadályokon, mi pedig az SOS
megszerzett patronnal próbáltunk annyi példányt nyomtatni
tízóraiidőre, hogy minden asztalra jusson olvasnivaló.
Mindannyiunk
legkedvesebb közös programja vitathatatlanul a rapidrandi volt.
Véletlenszerűen kialakult párokban beszélgettünk 1-2 percben
könnyedebb és komolyabb kérdésekről, például a
legemlékezetesebb karácsonyunkról, a szerelemről és jövőbeli
terveinkről. Személyesen az öt nap legmaradandóbb emléke az
volt, amikor a táborból való elindulás előtt az utolsó kör
rapidrandira sor került. A gyerekek és a képzők már régen
összepakoltak, és a délelőttöt játékkal töltötték. Az
utolsó játék természetesen mindenki kedvence volt, utolsó köre
pedig mi más lehetett volna, mint hogy mindenki megosztotta a
párjával legkedvesebb tábori élményét. Én az utolsó egy-két
óránkat a „főhadiszállás” felszámolásával és az
eszközöket Pestig szállító autóba való bepakolással, valamint
a házak átadásával, egyszóval szaladgálással töltöttem.
Akkor érkeztem, amikor elhangzott az utolsó kérdés és mindenki
lelkesen belevágott a mesélésbe. Besétáltam középre, becsuktam
a szemem, és csak hallgattam a hozzám eljutó mondatfoszlányokat.
Elillant minden fáradtság és feledésbe merült az előző éjjeli
hasfájás is. Azt az érzést, amit az ott kavargó élmények
keltettek, befőttben kéne eltenni hosszú, hideg estékre!
Biztos
vagyok benne, hogy mindannyiunk nevében mondhatom: gyerekek,
fiatalok és mi felnőttek, a nyár egyik legjobb hetét töltöttük
Balatonakalin. És alig várjuk a folytatást!
Az
Amnesty nyári tábora a Belga Nagykövetség Flamand Képviseletének
támogatásával valósulhatott meg, amiért nagyon hálásak
vagyunk.
Ha
te is szeretnéd, hogy az Amnesty International Emberi Jogi Oktatási
Programja még több iskolába jusson el, vagy szívesen segítenél
abban, hogy jövőre is rendezhessünk hasonlóan fantasztikus nyári
tábort, támogasd a munkánkat.
