A nők nem várnak a jogaikra, most akarják őket!

Nemzetközi nőnap alkalmából bemutatunk 8 olyan nőt, akik nem várnak tovább a jogaikra és saját kezükbe vették a sorsukat. Ha valamit megtanulhattunk a januári történelmi jelentőségű Nők Menete kapcsán az éppen az, hogy a nőknek elege van a várakozásból.

Ezzel a hévvel vonulnak ma megint utcára, és úgy
tűnik, ismét igen jelentős tiltakozások várhatóak. Ha
visszatekintünk 2017 elejére, azt látjuk, hogy több mint 3 millió
ember tüntetett az utcákon a nők jogaiért. A motiváció ma is
aktuális, és olyan okokra vezethető vissza, mint Donald Trump
amerikai elnök nőgyűlölő megjegyzései, a diszkriminatív
utazási tilalom és más olyan rendelkezések, amelyek hosszútávon negatívan érintik a menekülteket és más kisebbségi
csoportokat. Trump intézkedései különösen
veszélyeztetik a nők egészségét és életét. Ez azonban nem
csak az Egyesült Államokra igaz, amint azt megmutatja az a több
ezer nő, akik ma világszerte tiltakoznak. Ezek a nők tudják, hogy
az esélyegyenlőtlenségről továbbra is számtalan nőt érint a
világon. A statisztikák nem hazudnak.

A Világgazdasági Fórum becslése szerint körülbelül 169 év
múlva szűnik meg a nemek közötti bérekben megmutatkozó
egyenlőtlenség. Ez az adat csak egy a sok közül, amely azt
mutatja, hogy mennyit kell még arra várnunk, hogy a nők és lányok
valóban egyenlőek legyenek. A világon ma hozzávetőleg 225 millió
nő nem döntet arról, hogy akar-e, és ha igen, mikor akar
gyermeket vállalni. Évente körülbelül 45 millió nő hal meg
kontár módon elvégzett abortusz következtében, és további 5
millió esetben okoz ez tartós fogyatékosságot. Napjainkban a nők
35%-a szenved el fizikai vagy pszichés erőszakot világszerte. A
világon több mint 32 millió lány nem jár általános iskolába;
ez a szám fiúk esetében 29 millió. 700 millió olyan nőről
beszélhetünk világszerte, akik még nem múltak el 18 évesek,
amikor férjhez mentek.

Mindezek tudatában nők és lányok világszerte mondják azt:
elég volt. A következőkben 8 olyan nőt mutatunk be, akik a
frontvonalban küzdenek az őket megillető jogokért, mert nem
hajlandóak tudomásul venni az igazságtalanságot. Ők nem várnak
tovább. Mi sem fogunk.

AFRIKA

Dr. Tlaleng Mofokeng
– nem fog várni, miközben a nőktől továbbra is megtagadják az
abortuszt

A dél-afrikai
orvos, Tlaleng olyan erő, amivel számolni kell. Nem csak szakmailag
elhivatott, de rádiós műsorvezetőként a szexuális prevenció
szószólója is, széleskörűen terjeszti az üzenetét. “Nem
állok meg addig, amíg a nők abortuszhoz való joga nincs
elismerve, és a biztonságos végrehajtás nem garantált a
számukra. Dél-Afrikában számos nő hal bele kontár módon
elvégzett abortuszba, miközben a politikusok a nők reproduktív
jogait politikai játszmákban használják. ” Tlaleng kiáll
erőszak kultúrája ellen és azért is küzd, hogy az
egészségügyben dolgozók tisztelettel és megkülönböztetés
nélkül kezeljék a betegeket. Tlaleng igazi jogvédő, csakúgy,
mint a többi itt bemutatott nő.

“Az egész világ
úgy gondolja, joguk van megmondani nekünk, mit kezdjünk a
vaginánkkal és méhünkkel. Úgy tűnik, a nők egészsége
olyasmi, amiről mindenkinek meglehet a véleménye. ”

Dr. Tlaleng Mofokeng

Hortence Lougué –
nem fogja megvárni, hogy egy újabb lányt házasítsanak ki

A burkina fasói
Hortence régóta együtt dolgozik már az Amnestyvel. A nő olyan
asszonyokkal és lányokkal dolgozik, akiket házasságba
kényszerítettek vagy genitális csonkítás túlélői. Burkina
Fasóban – a gyermekházasságot tiltó jogszabályok ellenére – 11
éves kislányokat is kiházasítanak. ADEP-en keresztül – egy
fiatal lányokat támogató és felvilágosító hálózat – Hortence
számos olyan oktatási programnak a részese, amelyek célja, hogy a
kényszerházasságokból menekülő lányok olyan készségeket
szerezzenek, amelyek révén független életet építhetnek fel
maguknak. Hortence elhivatottságának egyik másik bizonyítéka a
nők elleni erőszak tárgyában hozott burkina fasói jogszabályok.

“Haladéktalanul a
kormányhoz fordulok, hogy módosítsanak a jogi kereteken, és
komolyan fektessenek ebbe a területbe , hogy a lányok élvezhessék
jogaikat és élhessenek a képességeikkel. “

Hortence Lougué

AMERIKA

Connie Greyeyes –
nem fog várni, hogy hogy még egy lányt elraboljanak

Connie Greyeyes véletlenül vált aktivistává. A nyugat-kanadai Brit
Columbiában élő krí őslakos nő arra lett figyelmes, hogy
sokkolóan magas a száma azoknak a nőknek, akik őshonos
közösségéből eltűntek vagy meggyilkolták őket. Greyeyes az
áldozatok családját támogató tevékenységbe kezdett, és
vizsgálatot kezdeményezett az ottawai hatóságoknál. A hivatalos
adatok szerint az elmúlt három évtizedben több mint ezer őslakos
nő tűnt el vagy gyilkoltak meg Kanadában. Connie erőfeszítéseinek
meg lett az eredménye, a kanadai kormány 2016-ban bejelentette,
hogy vizsgálatot indít.

„Együtt erősek
vagyunk. Képesek vagyunk mosolyogni akkor is, amikor fény derül
arra, hogy a szerettünket megölték. Képtelenség, hogy ne
inspiráljanak azok a nők, akik a poklokat járták és tértek
onnan vissza gyermekeik miatt. A harc nem más, mint az igazság
keresése. Ezek után hogyne folytatnád a harcot?”

Connie Greyeyes

Karla Avelar – nem
fog várni, mialatt a menekültektől megtagadják a biztonságot

Karla Avelar túlélő. Támadások, gyilkossági kísérletek és
börtönök túlélője. Karla a vezetője a Concavis Trans elnevezésű szervezetnek, amely annak az LMBTI közösségnek
a tagjait támogatja, akik fenyegetésekkel és erőszakkal néznek
szembe El Salvadorban. Ezeknek az embereknek nagyon bizonytalan a
helyzete abban az országban, ahová sokan menekültként érkeznek.
A Comcavison keresztül Karla információval és egyéb módon
támogatja őket a veszélyes út során, amely legtöbbször
Mexikóba vagy az Egyesült Államokba vezet. Az USA szigorú
menekültpolitikája azonban ezeket az LMBTI menekülteket még
nagyobb veszélybe sodorja. Ez ellen küzd Karla állhatatosan.

“Trump elnök
döntései ezreket érintenek, különösen az LMBTI közösség
tagjait, akik rasszizmus, diszkrimináció és támadások áldozatai.
Ahelyett, hogy garantálnák a menekültek jogait, az Egyesült
Államok stigmatizálja és kriminalizálja őket.”

Karla Avelar

Ázsia és a
csendes-óceáni térség

Su Changlan
– nem fog várni, hogy egy újabb kiskorú menyasszony tűnjön el

A volt tanár, Su Chaglan története nem egyedülálló. Az egyik legközelebbi
barátja szerint Su története sok más kínai nőé is. Nem tudta
tétlenül nézni, ahogyan a nőket menyasszonyként eladják, és
nem tudta csendben hallgatni azoknak a szülőknek a történeteit,
akiknek gyereke eltűnt. Rengeteget tett azért, hogy segítsen
ezeken az embereken, de aktivizmusa kiterjed a földhöz való jogra
csakúgy, mint demokrácia-párti tüntetések támogatására Hong
Kongban. Mindezt úgy tette, hogy tisztában van azzal, szabadságával
fizethet a jogvédő munkájáért. Su 2015 óta a kínai hatóságok
fogságában van.

“Remélem, hogy a
szülők nem hagynak fel a reménnyel eltűnt gyermekük keresése
közben. Nekünk, a civil társadalomnak együtt kell dolgoznunk
azon, hogy segítsünk nekik abban, hogy megtalálják gyermekeiket.
A kormánynak támogatnia kellene minket, ahelyett, hogy akadályozza
a munkánkat.”

Su Changlan

Samira Hamidi –
nem fog várni, miközben nőket zárnak ki a kormányból

Samira Hamidi 2004
óta ádázan küzd az afganisztáni nőkért. Mint az Afgán Nők
Hálózatának elnökeként azon munkálkodik, hogy a nők hangja és
problémái a legmagasabb kormányzati körökben is képviselve
legyenek. Mindeközben rendíthetetlen szószólója a női jogoknak
a nemzetközi színtéren is, emlékeztetve a kormányzatokat és
potenciális adományozókat, hogy a nők jogainak előmozdítása és
védelme bármely, az országa vezetőivel folytatott párbeszédnek
a része kell hogy legyen. Samira meredek ösvényen jár, de
félelmet nem ismerve halad tovább. Síkra szállvt a más nőjogi
aktivisták mellett is, hogy az ő aggályaik is meghallgatásra
leljenek.

“A nőknek
egyenlő esélyek járnak, mindezt egy jobb Afganisztánért.“

Samira Hamidi

EURÓPA

Jeanette John
Solstad Remø – nem fog várni, hogy végre nőként ismerjék el

Nem is olyan régen
még John Jeanette volt. Neve jelezte azt a kettős identitást, amelyet
nap mint nap kénytelen volt elfogadni Norvégiában. Bár Jeanette,
korábbi tengeralattjáró parancsnok úgy érezte, az életét csak
nőként folytathatja, a norvég jogszabályok nem tették lehetővé,
hogy nemét jogilag megváltoztassa anélkül, hogy átesne a
kötelező “valós nem-átalakításon”. Ez a nemi szervének
eltávolítását és pszichiátriai diagnózist jelentette volna.
Jeanette elutasította, hogy mindezeknek alávessék. Emiatt a
jogosítványa, az útlevele, az orvosi receptjei, sőt még
könyvtári olvasójegye is férfiként utalt rá. Támogatóival,
többek között az Amnestyvel kampányolt a norvég jogszabály
ellen, és hatalmas győzelmet ért el: 2016-ban Norvégia új
jogszabályt fogadott el a a nem jogi elismeréséről, amely
lehetővé tette a transz embereknek, hogy maguk válasszák meg a
nemüket. Ezen mérföldkő elismeréseként a nevét Jeanette Johnra
változtatta.

“Mindenkinek joga
van neme megválasztásához.”

Jeanette John Solstad Remø

Közel-Kelet és
Észak-Afrika

Loujain al-Hathloul
– nem fog várni arra, hogy végre autót vezethessen

A félelmet nem
ismerő Loujain dacolt a szaúdi vezetési tilalommal, ezért
kénytelen volt szembenézni ennek a következményeivel. 2014
novemberében 73 napra zárták be azért, mert élőben tweetelte,
ahogy az Egyesült Arab Emirátusokból Szaúd-Arábiába vezet. 2015
februárjában engedték szabadon, novemberben pedig indult a azon a
választáson, ahol a nők első alkalommal lehettek jelöltek és
szavazhattak. Bár utóbb elismerték mint jelöltet, neve soha nem
jelent meg a szavazócédulán. Loujain egy olyan jobb jövő
reményében folytatja a harcot, ahol a nők teljes jogú
állampolgárként élvezhetik jogaikat.

“Győzni fogok.
Ha nem is azonnal, de elkerülhetetlenül.”

Loujain al-Hathloul

Narges Mohammadi –
nem fog várni, amíg egy újabb nőt csonkítanak meg savas
támadásban

A női jogok
szenvedélyes iráni képviselője, Narges a nők elleni savas támadások ellen szervezett tüntetést. Ez csak
egyike volt számtalan erőfeszítéseinek, amellyel az emberi jogok
védelme érdekében lépett fel: sokat kampányolt például a
halálbüntetés eltörléséért is. Narges keservesen megfizetett
az elveiért: jelenleg 22 éves börtönbüntetését tölti. Az
ellene a tárgyaláson felhozott „bizonyítékok” egyike az volt,
hogy 2014-ben, a Nemzetközi Nőnapon találkozott az EU korábbi
külkapcsolati és biztonságpolitikai képviselőjével. “Egy olyan
országban, ahol nőnek lenni, anyának lenni, jogvédőnek lenni
önmagában is nehéz, mindháromnak egyszerre lenni
megbocsáthatatlan bűn.” – írta nemrégiben a börtönből.
2016-ban Narges éhségsztrájkba kezdett, mert nem hagyták, hogy
két kisebb gyermekével – akik ma már apjukkal Franciaországban
élnek – telefonon beszéljen. Ma már heti egyszer beszélhetnek a
gyerekek édesanyjukkal, de kénytelenek szembenézni azzal, hogy
valószínűleg évekig kell még anyjuk nélkül élniük.

“Saját hazámban
ítéltek el és börtönöztek be egy olyan bűncselekményért,
amelynek az alapja, hogy jogvédő és feminista vagyok, illetve
ellenzem a halálbüntetést. De börtönbüntetésem és nemrégiben
kiszabott 16 éves ítéletem után sem bántam meg semmit, sőt,
igazából jobban megerősített meggyőződésemben és emberi jogok
iránti elköteleződésemben, mint korábban bármikor.” 

International Campaign for Human Rights in IranNarges Mohammadi