- A hadsereg újabb jogsértéseket követett el, mióta a kormány
parancsot adott a helyi fegyveres csoport leverésére - A háborús bűncselekményekért olyan katonai egységek felelősök,
amelyek korábban is követtek el hasonló atrocitásokat, a további csapatok
kiküldése pedig a magas rangú tisztek bűnrészességére utal - A nemzetközi közösség tétlen – az ügyet sürgősen a
Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalni
A jelentés azt részletezi, a Tatmadaw néven is ismert mianmari hadsereg hogyan ölt és
sebesített meg civileket is a válogatás nélküli támadásai során 2019. január
óta. A Tatmadaw emellett tárgyalás nélküli kivégzésekért, önkényes
letartóztatásokért, kínzásért és embertelen bánásmódért illetve erőszakos
eltüntetésekért is felelős.
A jelentés az intenzív katonai műveletek időszakát
vizsgálja, amely arra volt válasz, hogy az Arakán Hadsereg (AA), egy rakhin nemzetiségi
fegyveres csoport összehangolt támadást hajtott végre több rendőrállomás ellen
2019. január 4-én. A támadásra azután került sor, hogy a mianmari kormány parancsba
adta az AA leverését.
„Két év sem telt el azóta, hogy a rohingya népesség ellen
elkövetett tömeges atrocitásaik világszerte felháborodást váltottak ki, a
mianmari sereg ismét borzalmas visszaéléseket követ el Arakán állam etnikai
csoportjai ellen.” – jelentette ki Nicholas Bequelin, az Amnesty International
kelet- és délkelet-ázsiai regionális igazgatója.
„A mostani hadművelet azt bizonyítja, hogy ez a hadsereg,
amely nem bánt meg semmit, nem ment keresztül semmilyen reformon, nem vonható
felelősségre, szándékos taktikaként alkalmazza a civilek rettegésben tartását
és a széleskörű kihágásokat.”
Az Amnesty International 81 interjút készített: 54 helyi
interjút Arakán államban 2019. március végén, illetve 27 távinterjút a
konfliktus sújtotta területek lakóival. A meginterjúvolt falusiak között voltak
rakhin, mro, rohingya és khami nemzetiségűek, akik a buddhista, keresztény vagy
muszlim valláshoz tartoztak. A szervezet fényképeket, videókat és
műholdfelvételeket is megvizsgált, valamint humanitárius tisztviselőkkel,
emberi jogi aktivistákkal és más szakértőkkel is beszélt.
Ugyan a rakhin etnikai közösségnek régóta vannak sérelmei a
központi kormánnyal szemben, az Arakán Hadsereget a rakhin nacionalisták
fiatalabb generációja vezeti. Az AA-t, amelynek katonai erejét ma 7000 főre
becsülik, 2009-ben alapították. Korábban is részt vett harcokban más etnikai
fegyveres csoportokkal egyetemben Mianmar északi részén, és az utóbbi években
szórványos összecsapásai voltak a mianmari hadsereggel Arakán és a szomszédos
Chin államban. A harc 2018 végén élesedett ki.
Újonnan kirendelt egységek, ugyanazok az atrocitások
Az Amnesty International új jelentése bizonyítékokat tár fel
bizonyos korábbi atrocitásokért felelős csapatok újabb visszaéléseiről, ezen
egységek közé tartoznak például a nyugati parancsnokság egyes hadosztályai és
zászlóaljai. Az Amnesty International azt is megerősíti, hogy az új atrocitások
számottevő részének hátterében az újonnan kirendelt 22. és 55. könnyű gyalogos
hadosztályok (LID) állnak.
Az Amnesty International az elkészült interjúk, illetve
egyéb bizonyítékok, például műholdfelvételek segítségével, hét jogellenes
támadást dokumentált, amelyekben 14 civil vesztette életét és legalább 29
másik sebesült meg. A legtöbb támadás válogatás nélküli volt, azonban nem
kizárt, hogy néhányuk kifejezetten civilek ellen irányult. Január végén egy
robbanás – amiért szinte teljes bizonyossággal a mianmari hadsereg aknavetői
voltak a felelősök – egy hétéves rakhin nemzetiségű fiú életét követelte a
Rathedaung községi Tha Mee Hla faluban a sereg és az AA közti összecsapás során.
A gyermek súlyos sérülései ellenére a mianmari katonák csak órák múlva adták
meg az engedélyt, hogy családja kórházba vigye. A fiú másnap belehalt
sérüléseibe.
Március közepén a Mrauk-U községi Ywar Haung Taw faluban
robbant fel a mianmari sereg egy aknája, legalább négy embert megsebezve, és
elpusztítva a 37 éves rakhin nemzetiségű Hla Shwe Maung házát. A férfi így
emlékezett vissza az esetre: – „Robbanást hallottam. Nagyon hangos volt, és egy
hatalmas tűzgolyó lángolt fel körülöttünk. Felkaptam a lányomat… Mire
visszanéztünk a házunkra, a tető fele hiányzott.”
Műholdfelvételek is bizonyítják egy épület pusztulását
YwarHaung Taw faluban, valamint új tüzérségi fegyverek jelenlétét a közeli
rendőrállomáson.
Bár a jelenlegi hadjárat folyamán a rakhin közösségek
szenvedték el a mianmari sereg legtöbb atrocitását, más etnikai csoportok is
voltak az áldozatok között, beleértve a rohingyákat. 2019. április 3-án a
mianmari hadsereg egy helikoptere nádat vágó rohingya munkásokra nyitott tüzet;
a támadásban legalább hat férfi és fiú életét vesztette, és legalább 13 másik
megsebesült. – „A helikopter a hegy mögül bukkant fel – mesélte az egyik túlélő
az Amnesty Internationalnek. – „Perceken belül rakétákat kezdett lőni ránk. Az
életemért futottam; a családomra gondoltam, és arra, hogyan élhetném túl.”
Háborús bűncselekménynek számítanak mind a civilek ellen irányuló támadások,
mind a válogatás nélküli támadások, amelyek civileket sebeznek vagy ölnek meg.
Az Amnesty International azt is dokumentálta, hogy a
mianmari sereg Mrauk-U község ősi templomkomplexumában foglalt hadállást, és válogatás
nélkül lövöldözött a területen. Műholdfelvételek bizonyítják tüzérségi
fegyverek jelentétét a templomok közelében, és fényképek is készültek
elpusztult templomokról. Bár azt nem sikerült megállapítani, ki okozta a károkat,
a mianmari sereg történelmi és kulturális örökséget tett ki a megsemmisülés és
megrongálódás veszélyének azzal, hogy a műemlékek közelében foglalt hadállást –
ami ellentétes a nemzetközi humanitárius joggal.
Az Amnesty International hét önkényes letartóztatást is
dokumentált Arakán államban 2019. január óta. A letartóztatottak kizárólag
férfiak voltak, általában rakhin nemzetiségűek és harcképes korúak, és a hadsereg
gyakran kínzásnak és embertelen bánásmódnak vetette alá őket, hogy az AA-ról
információt szerezzenek.
Egy 33 éves rakhin nemzetiségű férfi így emlékezett vissza: –
[A katona] azt kérdezte: „Hol tartja az AA a fegyvereit?” Azt válaszoltam: „Nem
tudom, nem vagyok az AA tagja.” … Emlékszem, hogy megütöttek és megrúgtak,
aztán megütötték a fejemet egy puskával… Próbáltam a kezemmel védeni a
fejemet, de rugdosni és ütögetni kezdtek. Véres volt a kezem, az arcom és a
fejem.”
Az Amnesty International emellett hat férfi – egy mro és öt
rakhin nemzetiségű – erőszakos eltüntetését dokumentálta február közepén. Egy
tanú katonai őrizetben látta az egyiküket. A férfiak családjainak azóta sincs
tudomása a szeretteik sorsáról és hollétéről.
Több mint 30 000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét a harcok
miatt, a mianmari hatóságok azonban nem engedik be a humanitárius segélyt az
érintett területekre.
„A hatóságok csak fokozzák a civilek szenvedését azáltal,
hogy nem hagyják, hogy a gyógyszerek, étel és humanitárius segély eljussanak a
rászorulókhoz, beleértve a gyermekeket.” – jelentette ki Nicholas Bequelin.
„Arakán állam civil lakosai szenvedik meg leginkább a hadsereg
támadásait és azok következményeit, ám a kormány egyre csak hallgat az egyre
súlyosbodó krízisről.”
Az Arakán Hadsereg visszaélési
Bár az Amnesty International által dokumentált jogsértések
túlnyomó többségéért a mianmari hadsereg volt a felelős, a jelentés szerint az
Arakán Hadsereg is követett el visszaéléseket a civilekkel szemben, például emberrablásokat.
Május 3-án AA-s katonák négy rohingya nemzetiségű férfit raboltak el Rathedaung
község Sin Khone Taing falujából. Egy az esetről közvetlen ismeretekkel bíró
forrás szerint a négy férfit az erdő egy távoli pontjára hurcolták. Kettőnek
sikerült megszöknie, azonban a másik kettő sorsa és holléte továbbra sem
ismert.
Az AA katonái továbbá olyan akciókat is hajtottak végre,
amelyet falusi civileket tettek ki veszélynek. Fenyegetéssel és megfélemlítéssel
éltek a falvak vezetőségével és a helyi üzletemberekkel szemben: leveleket
küldtek nekik, amelyekben arra intették őket, hogy ne avatkozzanak bele az AA tevékenységeibe. Az AA pecsétjét viselők levelekhez egy-egy töltényt is
mellékeltek.
Veszélyben a véleménynyilvánítás szabadsága
Ahogy egyre több hír lát napvilágot a mianmari hadsereg
visszaéléseiről, a biztonsági erők kipróbált taktikákhoz folyamodtak, hogy
elhallgattassák a kritikai hangvételű tudósításokat: az utóbbi hónapokban három
mianmari újság szerkesztője ellen tettek feljelentést.
„Bár májusban a Reuters két újságírója, Wa Lone és Kyaw Soe Oo
végre szabadon távozhatott, miután a mianmari hatóságok több, mint 500 napig
önkényesen fogva tartották őket, az esetet övező világszintű felháborodás nem
tartja vissza a hatóságokat attól, hogy másokkal statuáljanak példát.” – mondta
Nicholas Bequelin.
„A Nemzeti Szövetség a Demokráciáért párt vezetésével a
kormány képes lenne változtatni ezen. A pártnak arra kell használnia a
parlamenti többségét, hogy hatályon kívül helyezze vagy megváltoztassa az
újságírók ellen felhasznált elnyomó törvényeket.” – tette hozzá.
Wa Lone (bal) and Kyaw Soe Oo, a Reuters két újságírója
Növelni kell a nemzetközi nyomást
A legutóbbi hadjáratát Arakán államban kevesebb, mint 18
hónappal azután indította a mianmari sereg, hogy a rohingya népesség ellen
emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el. Több, mint 900 000 rohingya
menekült él a szomszédos Banglades menekülttáboraiban, és az Amnesty
International új jelentése további bizonyítékokkal szolgál arról, hogy nem
lenne biztonságos visszatérniük Mianmarba.
Ezek az új bizonyítékok még sürgetőbbé teszik, hogy az ENSZ
fellépjen a mianmari sereg Arakán államban, illetve az északi Kachin és Shan
államokban elkövetett széleskörű atrocitásai ellen. Az ENSZ egy tényfeltáró
missziója szerint vizsgálat alá kell vetni és bíróság elé kell állítani a
katonaság magas rangú tisztviselőit emberiesség elleni bűncselekményekért, háborús
bűnökért és népirtásért.
Miután az országon belül nem vonhatók felelősségre, az
Amnesty International az ENSZ Biztonsági Tanácsát szólítja fel, hogy utalja Mianmar
ügyét a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és léptessen életbe átfogó
fegyverembargót az ország ellen. Mianmar nemzetközi kereskedelmi partnereinek
felül kell vizsgálniuk a mianmari katonai vezetéssel való kapcsolataikat, és
célzott szankcióknak vetni alá a magas rangú tisztviselőket olyan nemzetközi
szervezeteken keresztül, mint az Európai Unió és a Délkelet-ázsiai Nemzetek
Szövetsége.
„A mianmari hadsereg folyamatos, gátlástalan jogsértései
egyértelművé teszik, hogy fokoznunk kell a nemzetközi nyomást.” – jelentette ki
Nicholas Bequelin.
„A nemzetközi közösség újra és újra kudarcot vallott abban,
hogy véget vessen a mianmari hadsereg által elkövetett atrocitásoknak, és
megvédje a civil lakosságot. A Biztonsági Tanácsot pontosan azért hozták létre,
hogy ilyen helyzetekben cselekedjen; itt az idő, hogy komolyan vegye ezt a
feladatát.”
