“A legfontosabb az, hogy ezek az emberek egy biztonságos kikötőbe jussanak, és engedjék őket kiszállni a hajóból.” – mondta Richard Gere a Proactiva Open Arms nevű civil szervezet mentőhajójának fedélzetén.
A hollywoodi sztár azért utazott Lampedusára, hogy felhívja a figyelmet annak a százhuszonegy embernek a helyzetére, akik nyolc napon keresztül hánykolódtak a tengeren. Hiába volt a fedélzeten harminc gyerek, köztük két csecsemő, az olasz és máltai hatóságok nem engedték őket kikötni.
A fedélzeten lévők közül sokan szenvedtek égési sérüléseket, sőt olyanok is voltak közöttük, akiket golyó sebesített meg líbiai fogságuk alatt. Legalább egyikük azt mondta, hogy a sérüléseit a tajouri tábor elleni támadás során szerezte a múlt hónapban. A sérüléseik és az elviselhetetlen hőség ellenére az olasz és a máltai hatóságok nem engedték őket kikötni.
A múlt héten derült ki, hogy az EU tovább növeli a jelenlétét a Földközi-tengeren, igaz nem azért, hogy kimentse a bajbajutottakat, hanem, hogy drónokkal figyelje meg a tengeren átkelőket. Ugyanezen a napon Olaszországban elfogadtak egy újabb törvényt, közismert nevén a “Salvini-rendeletet”, amely alapján lefoglalhatják a civil szervezetek mentőhajóit, és akár 1 millió euróra büntethetik azokat, akiknek a hajója olasz vizekre lép.
Ez csak a legújabb példa arra, hogy az uniós országok hogyan próbálják meg aláásni és büntetni a civil szervezetek tengeren végzett életmentő munkáját.A nemzetközi jog alapján ha valakit kimentenek a tengeren, azt egyenesen a legközelebbi biztonságos kikötőbe kell vinni, ahol segítséget kell neki nyújtani és lehetővé kell tenni számára, hogy menedéket kérjen. Ennek értelmében a Földközi-tengeren kimentett, Európa felé tartó embereket európai kikötőkbe kell vinni, mert ha visszaviszik őket Líbiába azzal önkényes fogvatartásnak, rossz bánásmódnak és kínzásnak teszik ki őket.
![](https://www.amnesty.hu/wp-content/uploads/2019/10/4617-gere1-1024x681.jpg)
Az európai kormányok abbeli igyekezetükben, hogy megakadályozzák migrációt, alkut kötöttek a líbiai hatóságokkal: segítenek nekik minél több embert elfogni a tengeren, és visszavinni őket Líbiába. A támogatásuk ellenére – hajókat és kiképzést biztosítottak – a líbiai hatóságoknak nincs kapacitásuk a mentési műveletek koordinálására. Az eredmény pedig az, hogy a kimentett embereket nem lehet jogszerűen visszavinni Líbiába, de kikötni sem tudnak Európában, mert nem nem engedik nekik.
Azért, hogy véget vessenek az emberek Földközi-tengeren keresztül Európába jutásának, számos európai ország vonta vissza mentőhajóit. Az olyan civil szervezetek, mint a Proactiva vagy a Sea-Watch igyekeznek betölteni az űrt, de az uniós kormányok igyekeznek nekik keresztbe tenni. A civil szervezetek életmentő munkáját minden lehetséges módon próbálják megakadályozni: alaptalan nyomozásokat indítanak ellenük és felesleges bürokratikus akadályokkal is korlátozzák őket.
A Dublini rendelet az oka, hogy az európai országok nem engedik kikötni a hajókat, hiszen a szabályok értelmében nekik kellene segítséget nyújtani és lefolytatni a menekülteljárásokat. Mivel továbbra sincs olyan hatékony rendszer, amely megosztaná a menedékkérőkkel kapcsolatos felelősséget az európai országok között, ezért a frontországok -Olaszország, Málta, Görögország és Spanyolország – egyedül maradtak a helyzet kezelésében. Az Európai Parlament ugyan kísérletet tett a dublini szabályok reformjára, de ez elbukott pár ország ellenállásán.
Ahelyett, hogy igyekeznének kijavítani a nem működő rendszer hibáit, amely egyszerre hagyja cserben a frontországokat és nemzetközi védelmet keresőket, Európa vezetői inkább tudomást sem vesznek a problémáról. Az így keletkezett vákuumot pedig az olyan szélsőjobboldali politikusok mint az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini használják ki a saját céljaikra.
![](https://www.amnesty.hu/wp-content/uploads/2019/10/4618-richardgere.jpg)
Salvini érdeke, hogy senki se szálljon szembe az elképzeléseivel, mert így a félelemkeltéssel és az előítéletek kihasználásával egyre több szavazót tud maga mellé állítani. A megoldás nem könnyű, de az EU-nak muszáj lenne az életmentést priorizálnia az emberek megállítása helyett. Kell egy hatékony, kiszámítható és a nemzetközi jognak megfelelő mechanizmus, amely lehetővé teszi az emberek partraszállását, illetve egy olyan rendszer, amely igazságosan osztja el a menedékkérőkkel és menekültekkel kapcsolatos felelősséget az európai országok között.
Az Open Arms megosztott egy megható videót a Twitteren, amelyen Richard Gere kérdez egy apát arról, hány éves a fia. A férfi azt válaszolja, hogy nyolc hónapos. “Az én fiam is ennyi idős” – mondja Gere, majd a telefonján megmutatja neki fia fotóját.
Ebben a pillanatban a két nagyon különböző helyzetben lévő férfi közötti határok leomlanak. Két apa, akik a Földközi-tenger közepén ülnek egy hajón, és büszkén mesélnek egymásnak a fiaikról.
Azonban közülük biztosan csak az egyik férfi léphet ismét szárazföldre, és élhet biztonságban a gyerekével. A másikuk jövője sokkal kevésbé biztos.