60 évvel ezelőtt 200 000 magyar menekültet fogadtak be más országok: akkor közel 40 ország nyújtott segítséget a védelemre szorulóknak. Napjainkban a magyar kormány menekültpolitikája éles kontrasztban áll ezzel, hiszen biztonság és védelem helyett további szenvedéseket okoz az embereknek.
Hatvan
évvel később és egy fél világgal távolabb Judy Kepecz-Hays még
mindig emlékszik a félelemre. „Az erdőn keresztül gyalogoltunk
a határhoz. Anyám mondta, hogy maradjak csendben.” – emlékszik
vissza. „Előfordult, hogy a síró csecsemőket véletlenül
megfojtották a szüleik, miközben próbálták megakadályozni,
hogy sírásuk elárulja a katonáknak a hollétüket.”
1956
kora novembere volt, nem sokkal a magyar forradalom brutális
leverése után. Kepecz-Hays a szüleivel, 3 éves öccsével és 18
hónapos húgával menekült el. Ő akkor 6 éves volt. „Emlékszem,
kérdeztem anyámtól, hogy mi az a csatornákban folyó vörös
folyadék.”
Louis BukySusan Peterson, Rosalie Buky, Gabriel Buky, Judith Kepecz-Hays és John Buky 1963-ban a Michigan-tónál
A
család majdnem mindenét hátrahagyva jutott ki Budapestről. Alig
vittek magukkal valamit, gyanús lett volna, ha bőrönd van náluk.
Arra sem volt idő, hogy Kepecz-Hays a nagyszüleitől elköszönjön.
Soha többé nem látta őket. Vonattal mentek egy Szombathely
melletti kis faluig, onnan gyalog az erdőn keresztül a határhoz.
Ausztriában
egy nagy menekülttáborba vitték őket, ahol három és fél
hónapot maradtak. „Az emberek nagyon kedvesek voltak. Beengedtek,
és be is fogadtak minket.” – meséli Kepecz-Hays. „A tábori
gyerekek minden nap a helyi iskolába jártak. Biztonságban éreztük
magunkat. Befogadva.”
Kepecz-Hays
és családja azok közé a 200 000 magyar
menekült
közé tartozott, akik az 1956. október 23-án kirobbant
forradalom utáni hónapokban menekültek el Magyarországról. Több
százezer ember vonult
az utcákra követelve
a polgári
és politikai
szabadságjogait,
egy nappal később azonban
már
szovjet tankok voltak Budapesten.
A következő hetek során több ezer szabadságharcos halt meg a
szovjet hadsereggel
vívott összecsapásokban.
Több száz embert végeztek ki, mert
részt vett
a forradalomban.
Huffington PostMagyar menekültek 1956-ban
Az
emberek
több mint 90 százaléka
Ausztriába menekült, amely akkor még mindig nem heverte ki a
második világháború pusztításait.
Mint a legtöbb európai ország, Ausztria
sem
volt felkészülve a menekültek hirtelen beáramlására, de a
humanitárius
krízis nagyságához mérten
menedéket, ruhákat és élelmet
biztosított mindenkinek.
A gyerekeket
ellátták
és iskolába járhattak.
Az
1951-es menekültügyi egyezmény szellemében már 1956 novemberének
első napjaiban megérkeztek a segítségre irányuló kérelmek az
ENSZ-hez és a tagállamokhoz. Az országok összefogtak, így a
következő években közel 40 ország nyújtott segítséget az
Ausztriába és Jugoszláviában érkező magyar menekülteknek.
Európán
belül a magyar menekülteket az Egyesült Királyságba,
Franciaországba, Németországba, Svédországba és Svájcba
telepítették át, legnagyobb többségük később állampolgárságot
is kapott. Másokat Ausztrália, Kanada vagy ahogy a Kepecz-Hays
családot, az Egyesült Államok fogadta be.
A
magyar menekültek 60 évvel ezelőtti befogadása éles kontrasztban
áll a napjainkban háborúk és üldöztetések elől menekülő
szír, dél-szudáni, afgán és iraki menekültekkel kapcsolatban
tanúsított bánásmóddal.
A
menekültek és menedékkérők egy része a balkáni útvonalon
keresztül próbál meg eljutni európai országokba, de amikor
elérik Magyarországot a rendkívül szigorú törvények és az
egyre növekvő szögesdrót-akadály
állja
útjukat. Több mint 6000
túlzsúfolt
állomásokon
és ideiglenes táborokban
rekedt ember vár Szerbiában
arra, hogy
bejuthasson Magyarországra. A tél közeledtével is több mint 1500
ember alszik el
félelemmel a szívében
Belgrádban és a határnál a szabad ég alatt, mert nem tudják mit
tartogat számukra
a jövő.
Amnesty InternationalMenekültek a magyar-szerb határon 2016-ban
Sok
menedékkérő, köztük kísérő nélküli kiskorúak,
szenvednek el durva bántalmazásokat,
jogellenes visszaküldéseket és fogva tartásokat
a magyar hatóságoktól
és
attól
a
rendszertől,
amelynek legfontosabb célja távol tartani őket az országtól. Az
a kevés ember, aki bejut az országba szintén kegyetlen
fogadtatásban
részesül:
nagyon kevés gyerek
járhat iskolába, a férfiakat pedig gyakran zárják őrizetbe.
A
hónap eleji népszavazáson résztvevő emberek
túlnyomó többsége az EU áthelyezési kvótája ellen szavazott.
Bár kevesen vettek részt, így a népszavazás
érvénytelen lett, de maga a szavazás
puszta
léte is jól jelzi a menekültek és migránsok elleni xenofób
gyűlöletkampány
mértékét.
Minden
alkalommal, amikor
a Magyarország
által
elkövetett jogsértések
és
a menekültekkel szemben tanúsított szégyenletes bánásmód szóba
kerül,
Orbán Viktor miniszterelnök büszkén állítja
követendő példaként
a magyar
rendszert
a
többi
ország elé. Sajnos vannak
országok,
amelyek
követik is
a
példát és az erőforrásaikat arra használják fel,
hogy kívül tartsák a
menekülőket,
ahelyett,
hogy a rászorulóknak védelmet biztosítanának. Az
európai országok vezetői és az Európai Bizottság minden
egyes alkalommal csak tovább ront a menekültek és menedékkérők
helyzetén, amikor nem
tesz lépéseket a jogsértések ellen, és nem emeli fel szavát
a
gyűlöletkeltő retorika ellen.
Az
a makacs ellenállás, amivel az európai kormányok nem hajlandóak
tudomást venni a politikai vagy akár történelmi felelősségükről,
egyszerűen szégyenletes. Európában politikai válság van, de ez
nem terelheti el a figyelmet a menekültek számára nyújtandó
praktikus megoldásokról.
Hatvan
évvel a Magyarországról történő elmenekülése után is a
Floridában ingatlanügynökként dolgozó Kepecz-Hayt is nagyon
megérintik a háborúk és konfliktusok elől menekülők képei. „A
saját életemre emlékeztet, megszakad a szívem, amikor ezt látom.
A szüleim nem tudták, hogy mi fog Magyarországon történni. Egy
jobb életet akartak a gyerekeiknek. Ez ma is így van. Teljesen
mindegy, hogy ki vagy és honnan származol.”
