A koronavírus (2019-nCov) járvány miatt, amely a kínai Vuhan városból (Hupej tartomány) indult ki 2019 végén, az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) nemzetközi vészhelyzetet hirdetett.
A február eleji adatok szerint a járványban eddig több mint 24 500 ember fertőződött meg világszerte. A kínai hatóságok 490 halottat jelentettek, elsősorban Hupej tartományból, és több mint 24 300 fertőzöttről számoltak be országszerte. Kínán kívül 25 másik országban regisztráltak fertőzött embereket.
Egy világméretű járványra adott válasz komoly hatást gyakorolhat akár több millió ember jogainak érvényesülésére is. Elsősorban az Emberi Jogok Egyetes Nyilatkozatában is szereplő egészséghez való jog, amely magában foglalja az egészségügyi ellátáshoz és az információszerzéshez való jogot, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a tájékozott beleegyezésen alapuló kezelést és más fontos garanciákat.
“Cenzúra, diszkrimináció, önkényes fogvatartás és más jogsértések – ezeknek nincs keresnivalójuk a járvány elleni küzdelemben.” – mondta Nicholas Bequelin, az Amnesty International regionális igazgatója.
“A jogsértések sokkal inkább akadályozzák, mint elősegítik az egészségügyi válsághelyzetekre való hatékony reagálást.”
De más emberi jogok is áldozatul eshetnek a járványnak: az önkényes fogvatartás tilalma, a szabad mozgáshoz és véleménynyilvánításhoz való jog illetve egy sor gazdasági-szociális jog érvényesülése is veszélybe kerülhet. Ezek a jogok korlátozhatóak ugyan, de csak akkor, ha az szükséges, arányos és jogszerű.
A kezdeti cenzúra
A kínai hatóságok a kezdetektől komoly erőfeszítéseket tettek, hogy minél kevesebb információ kerüljön nyilvánosságra a koronavírusról és annak veszélyeiről. December végén a vuhani orvosok már arról beszéltek kollégáiknak, hogy attól félnek, hogy a 2002-es dél-kínai SARS (súlyos akut légzőszervi szindróma) járványhoz hasonló esettel állhatnak szemben. A hatóságok azonnal elhallgattatták őket, és megbüntették őket, amiért „pletykákat terjesztenek”.
“Kínai orvosok igyekeztek figyelmeztetni a vírusra. Ha a kínai kormány nem a tagadást választotta volna stratégiájául, a nemzetközi közösség valószínűleg korábban kezdhetett volna neki a járvány elleni védekezésnek.” – mondta Nicholas Bequelin.
Egy hónappal később, a Legfelsőbb Népi Bíróság egy online posztban kritizálta a vuhani hatóságok döntését. Egybehangzó vélemények szerint ez az orvosok felmentését jelenti.
Bár a kínai kormány vezetői is pontosan tudták, mivel állnak szembe, agresszív lobbizásba kezdtek a WHO-nál, hogy ne az ne hirdessen nemzetközi vészhelyzetet. Amit végül a WHO ennek ellenére megtett.
Az egészséghez való jog
A vuhani egészségügyi rendszer túlterhelt, az intézményeknek és az ott dolgozóknak komoly küzdelmébe kerül, hogy valahogy lépést tudjanak tartani a járvány terjedésével.
Előfordult, hogy órákig sorban álló betegeket küldtek haza a kórházakból, sok kórház pedig nem fér hozzá a szükséges diagnosztikai eljárásokhoz.
“Kínának kötelessége biztosítani, hogy minden koronavírussal fertőzöttet ellásson. A vírus megfékezése fontos, de a megelőzés és a kezelés is az – emiatt kellene az egészséghez való jog érvényesülését kiemelten kezelniük a hatóságoknak.” – mondta Nicholas Bequelin.
“Miközben a WHO nagyvonalúan méltatja Kínát, a valóság az, hogy a kínai kormány reakciója nagyon is problémás.”
A helyi sajtó arról is beszámolt, hogy az emberek nem jutnak el időben a kórházakba a tömegközlekedés leállítása miatt, és olyan esetek is voltak, amikor a halottakat sem tudták elszállíttatni az otthonaikból.
A cenzúra folytatódik
A kínai kormány nem adja fel, hogy maga határozza meg a járvánnyal kapcsolatos narratívát, és a kritikus hangokat elfojtsa. A cenzúra egyenes következménye, hogy néha még a fontos információk sem kerülnek nyilvánosságra.
Számos cikket cenzúráztak a járvány kitörése óta, köztük a Beijing Youth Daily és a Caijing cikkeit is.
“Azzal, hogy visszatartanak információkat, a kínai kormány korlátozza az orvosok esélyét, hogy hatékonyabban küzdjenek a járvány ellen, és akadályozza, hogy az emberek hatékonyabban védekezhessenek.” – mondta Nicholas Bequelin.
“A cenzúra növeli annak az esélyét, hogy a vírus még több embert fertőz meg, és hátráltatja a járvány elleni küzdelmet.”
Megfélemlített aktivisták
Azok, aki megpróbáltak információkat megosztani a koronavírusról a közösségi médiában, a kínai hatóságok támadásainak kereszttűzében találták magukat. Az ismert ügyvéd és újságíró, Chen Qiushi beszámolt arról, hogyan zaklatták a hatóságok miután a vuhani kórházakban készült videófelvételt tett közzé.
A vuhani lakos, Fang Bint rövid időre letartóztatták, miután egy videót tett közzé, amelyen a koronavírus halálos áldozatainak holtteste volt látható.
“Miközben nagyon fontos, hogy a hatóságok ne engedjenek teret a hamis és félrevezető hírek terjedésének, és csak ellenőrzött információk jussanak el a nyilvánossághoz, ez nem jelent felhatalmazást arra, hogy legitim cikkeket és posztokat cenzúrázzanak.” – mondta Nicholas Bequelin.
A “fake news” elleni regionális hadjárat
A járvánnyal együtt a kínai hatóságok “kommunikációs eszközei” is megjelentek a szomszédos országokban.
Emberek kerültek rács mögé vagy kaptak pénzbüntetést Malajziában, Thaiföldön és Vietnamban, amiért “fake newst” terjesztettek a járvány kapcsán.
“A kormányoknak küzdeniük kell a hamis hírek terjedése ellen, és rendszeresen, megbízható egészségügyi tanácsokat kell közzé tenniük. A szabad véleménynyilvánítás korlátozásának mindig arányosnak, szükségesnek és jogszerűnek kell lenni.” – mondta Nicholas Bequelin.
“Ha bármit tanulhatnak a szomszédos országok a kínai hatóságoktól, az éppen az, hogy a cenzúra és a nyilvánosság korlátozása elképesztően kontraproduktív és veszélyes.”
Diszkrimináció és xenofóbia
Sajtóbeszámolók szerint még a nem fertőzött vuhaniakat sem engedték be szállodákba, elbarikádozták saját lakásaikban őket a szomszédaik, és személyes adataikat kirakták az internetre.
Több országban pedig szélsebesen terjedni kezdett a kínai és ázsiai-ellenes xenofóbia. Dél-koreai, japán és vietnami éttermek nem engedték be a kínai vendégeket, egy indonéz hotelben pedig tüntetők szólították fel a kínaiakat, hogy távozzanak. Francia és ausztrál újságok beszámolóiban is felütötte a fejét a rasszista nyelvezet.
Világszerte ázsiaiak kezdték használni a Franciaországban elterjedt a #JeNeSuisPasUnVirus (Nem vagyok virus) hashtaget, hogy felhívják a figyelmet az őket érintő kirekesztésre.
“A kínai hatóságoknak fel kell lépniük a hátrányos megkülönböztetéssel szemben, a többi kormánynak pedig zéró toleranciát kell mutatniuk a kínaiakat és más ázsiai származásúkat sújtó rasszizmussal szemben. A járvány ellen csak szolidaritással és határokon átívelő együttműködéssel lehet küzdeni.” – mondta Nicholas Bequelin.
Határőrizet és karanténok
A járvány elleni védekezés kapcsán számos ország zárta le határát a Kínából vagy más ázsiai országokból beutazók előtt, mások karanténba zárták az innen érkezőket.
Az ausztrál kormány több száz ausztrált küldött a Karácsony-szigeteken lévő idegenrendészeti őrizetbe, ahol az Ausztrál Egészségügyi Szervezet korábbi megállapítása szerint “embertelenek” a körülmények. Véleményüket az itt fogvatartott, komoly fizikai és mentális traumákon keresztülment menekültek esetei igazolják.
Pápua Új-Guinea lezárta határait minden ázsiai országból érkező előtt, azok előtt is, akiket nem fertőzött meg a koronavírus. Pár pápua új-guineai diák a Fülöp-szigeteken rekedt a tilalom miatt, miután nem engedték meg nekik, hogy a hazafelé tartó repülőjükre felszálljanak.
A szabad mozgást korlátozó karanténok csak akkor minősülnek jogszerűnek a nemzetközi jog alapján, ha azok alkalmazása arányos, meghatározott ideig tart, legitim célok miatt rendelik el, szükségszerűek, amennyiben lehetséges, önkéntes alapon működnek, és nem járnak senki hátrányos megkülönböztetésével.
Karantént alkalmazni csak biztonságos módon, az emberi méltóságot tiszteletben tartva lehet. A karanténba zárt emberek jogai nem sérülhetnek, és biztosítani kell számukra, hogy hozzáférjenek az egészségügyi és más szolgáltatásokhoz illetve ellátást kapjanak.
“A kormányok nehéz helyzettel néznek szembe: mindent meg kell tenniük, hogy megakadályozzák a járvány terjedését, miközben biztosítják az egészségügyi ellátást is azoknak, akik rászorulnak.” – mondta Nicholas Bequelin.
