Mindössze két héttel a Dadaab menekülttábor bezárásának határideje előtt a kenyai kormányhivatalnokok szándékosan arra kényszerítik a menekülteket, hogy térjenek vissza Szomáliába, ahol megsérülhetnek vagy meggyilkolhatják őket a folyamatos fegyveres konfliktusban.
A kormány májusban
bejelentette, hogy bezárná a világ legnagyobb menekülttáborát,
amely több mint 280 000 főként szomáliai menekültnek ad otthont.
Az elhatározást biztonsági, gazdasági és környezeti gondokkal,
illetve a nemzetközi közösség támogatásának hiányával
indokolták. Azóta kormánytisztviselők nyilatkoztak a sajtóban,
meglátogatták a tábort, és megfenyegették az embereket, hogy
menjenek el a 2016. november 30-i bezárás előtt.
“A menekültek
csapdába estek. A kenyai kormánytisztviselők azt mondják nekik,
el kell menniük a hónap végéig vagy erősszakkal fogják őket
kitenni.” – mondta Michelle Kagari, az Amnesty International
kelet-afrikai, északkelet-afrikai és a Nagy-tavak környékének
programjáért felelős igazgatóhelyettese.
“Ezek a lépések
ellentmondanak a kenyai kormány által a nemzetközi közösségnek
tett ígéreteknek, amelyek szerint biztosítják, hogy minden
repatriálásra csak önkéntes alapon, biztonságban és
tisztességes eljárás keretében kerül sor.”
Az Amnesty
International kutatói augusztusban Dadaabba látogattak, ahol 56
menekülttel készítettek interjút, további 35 fővel pedig
fókuszcsoportos megbeszélést tartottak.
A meghallgatottak
között volt egy 15 és 18 éves testvérpár, akik 2016 januárjában
visszamentek Szomáliába, majd négy hónappal visszatértek
Daadabba. Emondták, hogy amikor Szomáliába értek, az édesapjukat
a szemük láttára ölték meg, az al-Shabaab pedig erőszakkal
betoborozta őket. Végül megszöktek és sikerült visszatérniük
Dadaabba.
A szomáliai
fegyveres konfliktussal járó veszélyek nagy részét az ENSZ és a
a Dadaabból Szomáliába visszatérést elősegítő civil
szervezetek nem hozzák a menekültek tudomására. Augusztusban
például, amikor emberek ezrei mentek keresztül a visszatelepítési
folyamaton, a UNHCR Szomália biztonsági helyzetére vonatkozó
információit 2015 decembere óta nem frissítette a több területen
növekvő bizonytalanság ellenére. Az ENSZ és a civil szervezetek
jelenleg az információk frissítésén dolgoznak, bár az nem
egyértelmű, hogy mikor fejezik be és milyen részleteket foglalnak
bele.
Szomáliában –
amely jelenleg több mint 1.1 millió belső menekülttel küzd –
hiányoznak a menekültek Dadabból való nagy számban történő
visszatérését lehetővé tevő körülmények. A szolgáltatások,
ideértve a szállást, egészségügyi ellátást és oktatási
lehetőségeket, kétségbeejtően hiányoznak.
A legtöbb az
Amnesty International által meghallgatott menekült elmondta, hogy
csak a kenyai kormányhivatalnokok fenyegetése miatt döntöttek a
távozás mellett.
Egy, a kenyai
kormány és az UNHCR által júliusban és augusztusban készített
felmérés szerint a menekülteknek csak a 25%-a állította, hogy
vissza szeretne menni. A menekültek a kenyai hatóságok
fenyegetéseit említették távozásuk okaként: azt mondták nekik,
ha nem mennek el maguktól, erőszakkal rakják ki őket, és a
UNHCR által nyújtott támogatást sem kapják meg.
Hadi, aki az utóbbi
24 évet Dadaabban töltötte, ezt mesélte az Amnesty
Internationalnek: Ők [a kenyai hatóságok] kényszerítenek vissza
Szomáliába. Odajöttek a sátrainkhoz mikrofonokkal és ezt
mondták:” Regisztrálnotok kell magatokat, hogy Szomáliába
menjetek… Ha nem mentek most regisztrálni, akkor gyalog kell majd
mennetek a gyermekeitekkel a hátatokon.”
Vallomását a 8 éve a táborban élő Samira is megerősítette:
“Az emberek azt hiszik, hogy november után nem kapják meg a
kis útravaló csomagjukat és nem fognak a szállításukról sem
gondoskodni. Az emberek elindulnak, mielőtt elveszítik ezeket.”
Kenya és a
nemzetközi közösség a menekültek nagy része számára, akik nem
akartak hazatérni Szomáliába, nem biztosított más választási
lehetőséget. Sokan a veszélyek mellett az alapvető szolgáltatások
hiányát és a diszkriminációtól való félelmet is felsorolták,
amikor arról kérdeztük őket, hogy miért nem akarnak visszamenni.
Azok között, akik
aggodalmukat fejezték ki a visszatéréssel kapcsolatban, vannak
fogyatékkal élő emberek és kisebbségi csoportok tagjai. A
Szomáliába való visszatérés nem szabad választás számukra,
mivel további védelmük nem biztosított.
Mouna, egy
fogyatékkal élő gyermek anyja elmondta: “Nincsenek
lehetőségek a fogyatékkal élő emberek számára Szomáliában.
Menekültekként már így is mindenben az utolsók vagyunk.
Fogyatékkal élő gyerekekkel a sor legvégén leszünk, ha
segítségnyújtásra kerül sor.”
Amina, akinek 6 éves
fia albinizmussal él ezt mesélte: “Egy másik nagyon fontos
ok, amiért nem akarok visszamenni, mert az emberek nem értik az
albinizmust.” Már itt is néhányan azt mondják, hogy ő
törvénytelen, idegen. A többi gyerek kinézi maguk közül, mert
másmilyen. Szomáliában ezt sokkal rosszabbnak látom. Ahhoz a
krémhez sem fog hozzájutni, amelyet a bőrére kap.”
A Kenyának nyújtott
nemzetközi támogatás hiánya, beleértve a következetesen
alulfinanszírozott támogatási formákat és a rendkívül
korlátozott számú áttelepítési helyet a sérülékeny
menekültek számára, hozzájárult a szörnyű helyzethez, amelyben
Dadaab lakói jelenleg élnek. Mindössze 10 ország fogadja be a
világ több mint 21 millió menekültjét – Kenya az egyik.
“A szomáliai
menekültekkel szemben Kenyában bevezetett korlátozások a gazdag
országok sikertelenségéből is fakad, hogy eleget tegyenek a
globális felelősségvállalásból arányosan rájuk eső
feladatoknak.” A Szomáliába való visszaküldés helyett, ahol
a menekültek jogsértések veszélyeinek vannak kitéve, a
nemzetközi közösségnek inkább együtt kellene dolgoznia
Kenyával, hogy hosszútávon fenntartható megoldásokat
biztosítson.” – tette hozzá Michelle Kagari.
“Ezt azt
jelenti, hogy még több áttelepítési hely kell a
legkiszolgáltatottabb menekültek számára, de ideértendő az is,
hogy Kenyának garantálnia kell a menekültek jogainak
érvényesülését, és meg kell találnia, hogyan tudja a
nemzetközi közösség teljes támogatásával integrálni őket a
befogadó közösségbe távol a táboroktól.”
Háttér
A menekültektől
származó információkat összevetettük a Dadaabban dolgozó
kormányzati és civil szervezetek, illetve a Kenyában menekült
ügyekben járatos források információival. Kutatóink
tanulmányozták a kenyai menekültek helyzetével foglalkozó
kutatások anyagait, illetve a releváns belföldi jogi és
szakpolitikai dokumentumokat.
Kenya több mint 500
000 menekültet fogadott be.Legalább 330 000 közülük szomáliaiak,
akik közül körülbelül 260 000 a dadaabi menekülttáborban él.
Kenya igen korlátozott támogatást kapott a nemzetközi
közösségtől. A 2016. október 31-i állapot szerint a UNHCR 272
millió amerikai dollárról szóló finanszírozási felhívásának
csak 38%-a áll rendelkezésre. 2015-ben 5001 embert telepítettek át
Kenyából, közülük több mint 3500-an az Egyesült Államokba
mentek. Csak 671 menekültet telepítettek át az európai országok.
2016-ban eddig 1648-an mentek az Egyesült Államokba, 118-an pedig
az Európai Unióba.
Az utóbbi években
az al-Shabaab támadásai – többek között a 2013-as a Nairobi
Westgate bevásárlóközpont elleni és a 2015 -ös Garissa egyetemi
kollégium elleni támadások – és a Szomália biztonsági
helyzetében megfigyelt javulás egyre nagyobb nyomást gyakorol a
kenyai hatóságokra, hogy hazatelepítse a szomáliai menekülteket.
Szomáliát több
évtizedes konfliktus sújtja. Az Afrikai Unió csapatai által
támogatott kormányerők és az al-Shabaab harcosok közötti
harcokban a civilek emberi jogai súlyosan sérülnek, a konfliktus
pedig tönkretette az alapvető szolgáltatásokat és az
infrastruktúrát.
