Leírás
Mikor adománygyűjtőnek felkért az Amnesty, azonnal igent mondtam. Miért? Mert elfogott az érzés, hogy végre tehetek valamit én is az ellen, amit már elmondani is unok…
Már nem vitatkozunk baráti körben sem politikai meggyőződésekről, mert unjuk. A családban már rég nem téma, mert kettészakadtunk és nem akarjuk egymást bántani. Hasonló meggyőződésű emberekkel találkozva, már csak legyintünk: hagyjuk, ne legyen rossz kedvünk…
Nem szeretem, ahogyan a dolgok mostanában alakulnak. Nem akarok gyűlölni, kirekeszteni – elfogadni és szeretni akarok. Nem akarom gyűlöletkeltő hecckampányok óriásplakátjait látni az utcákon, tereken – de ehhez az én egyedüli akaratom és szavazatom kevés.
Szeretném, ha tudatosulna az emberekben, hogy egy jól működő demokráciában nem mi vagyunk a hatalmon levő kormányért, hanem a hatalmon lévő kormány kell szolgáljon minket! Jobb egészségügyet, jobb oktatást, jobb lehetőségeket, jobb és hitelesebb tájékoztatást érdemlünk!
Sok nagyszerű civil szervezet tud ebben segíteni, de az Amnesty célkitűzéseivel egy betű változtatása nélkül, szó szerint tudok azonosulni: “Egy olyan világért és benne egy olyan Magyarországért dolgozunk, ahol mindenki bátran kiáll a saját és mások jogaiért. Ebben a társadalomban a párbeszéd alapja a nyitottság és az együttérzés. Az emberek ismerik és szabadon gyakorolják jogaikat, és mindenki boldogulása egyformán fontos.”
Drága Mindenki! Akik kicsit is ismertek, tudjátok a hozzáállásomat, és remélem Ti is hasonlóképpen látjátok a világot és hisztek benne, hogy mi is tehetünk azért, hogy jobb legyen!
Kérlek, ha tehetitek, segítsétek anyagilag ennek a nagyszerű szervezetnek az általános működését adományaitokkal, hogy érezzétek: végre tettünk valamit. Tudjátok: sok kicsi sokra megy!
