Leírás
A szeretésen
kívül minden emberi
tett: romépítés.
(Fodor Ákos)
Nem romokat építünk.
Két éve foglalkozom követes adománygyűjtéssel. A mostani követeink között van takarító, ügyvéd, szociális munkás, egyetemista, nyugdíjas. Van, aki még sosem csinált ilyet, és van, aki sokadjára gyűjt. A fenti kép sem először szerepel adománygyűjtő kampányban (pedig már a hajam sem ekkora).
Hallgatom a történeteiket, hogy miért mondtak igent, miért csinálják végig velünk ezt az egész macerát, ami a kampányoldalak, a posztok, az ímélek, a privát üzenetek, a videók megkomponálását, és az összes rá kapott reakció kezelését jelenti. Nézem, hogyan kampányol egy pályaelhagyó matektanár az iskolai zaklatás megelőzését és kezelését célzó emberi jogi óránkkal; vagy épp egy szociális munkás azzal, hogy lángost süt a hajléktalanoknak, akikkel dolgozott.
Egyértelmű, hogy mindez nem holnapra térül meg valójában, de nem is egy év múlva. És hogy sokkal, de sokkal nehezebb dolguk van, mint akár csak egy éve. Pedig egy éve is nehéz volt: volt már infláció, háború a szomszédban, gázáremelkedés, bőven zajlottak az oktatási tüntetések, és egy éve sem igen kaptak támogatást a független kulturális, oktatási, sajtó- és civil szervezetek. Sok az ügy, ami követeli a figyelmet, és sok az intézmény, amit jelenleg csak adományból lehet fenntartani, különben máról holnapra nem lesz.
Miért nem nekik gyűjtök, gyűjtünk, amikor láthatóan ég a ház? Megérdemelnék.
Azért, mert rendszerszintű a baj. Ahhoz, hogy kezeljük, kell a helyzet megértése, a cselekvési lehetőségek felmérése és kitolása, stratégiaalkotás és közösségépítés, próbálkozás és tanulás. Kellenek átgondolt kutatások, képzések, akciók, és sok-sok vita, hogy konszenzus is lehessen. És kell olyan keretfeltételek megteremtése, amelyek között nem omlik össze minden újra és újra, nem üt ki a tűz, nem dől le a fal. Végső soron azért, mert az épüléshez idő kell.
Ezzel foglalkozik az Amnesty. Legyen szó a jogállamiság helyzetéről készült jelentésről, a nemi alapú diszkriminációról szóló ingyenes e-learningről, a gyűlöletbűncselekmények megelőzéséről iskolai órák tartásával: az egészet az a radikálisnak tűnő gondolat hatja át, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek. A keretekről van szó, amiben mindannyian élünk. Az Amnesty ezeken a kereteken alakít, miközben nemzetközi emberi jogi szervezetként elég komoly felhalmozott tudása van arról is, hogyan lehet lehetőségdeficites időkben dolgozni.
Én időt kérek most minderre. A közös terünket építjük itt.
Egy élhetőt.
Veled teljes.
