A kelet-ukrajnai harkivi régióban található Izjumot egy hajszál választja el a teljes humanitárius katasztrófától, miután az orosz hadsereg folyamatosan bombázza a várost. Az ostromlott városból elmenekültek beszámolói.
Izjum lakói február 28. óta vannak ostrom alatt. Étel és ivóvíz szinte már egyáltalán nincs, a városban rekedtek a pincékben keresnek menedéket.
Március 9-12. között az Amnesty International 26 Izjumból elmenekült emberrel beszélt közvetlenül azután, hogy evakuálták őket a jórészt ukrán ellenőrzés alatt álló donyecki régióban található Szvjatohírszk városába, amely szintén folyamatos orosz tűz alatt van.
„Több tucat kisebb város és falu áll állandó támadás alatt, a lakóikat az ostromállapot vagy állandó bombázások fenyegetik.” – mondta Marie Struthers, az Amnesty International kelet-európai és közép-ázsiai igazgatója.
„Az izjumi beszámolók pontos képet festenek a helyik által átélt terrorról, az éhezésről, a vízhiányról és a folyamatos támadásokról.”
Marie Struthers
„Izjumnál és a hozzá hasonló településeknél azonnal humanitárius folyósokat kell nyitni, hogy azok a civilek, akik akarják, biztonságban elhagyhassák a településeket. A maradóknak pedig azonnali segélyszállítmányokra van szükségük.”
Az orosz hadsereg először február 28-án támadta Izjumot, március 3. óta pedig már folyamatosan bombázzák a várost.
A település legnagyobb részében nincs áram, gáz, fűtés, nem működnek a telefonok és az internet sem. Az ukrán főügyészi hivatal szerint nyolc civil, köztük két gyerek halt meg a március 3-i bombázások során, amelyek súlyos károkat okoztak a helyi kórházban is. Azóta újabb halálesetekről is érkeztek beszámolók.
„Mindent lőttek”
Az Amnesty által megkérdezettek szerint az orosz hadsereg támadásaiban civilek haltak és sebesültek meg. Szétbombázták a lakóházakat, iskolákat, óvodákat, egészségügyi központokat és a boltokat. Néhány ezek közül válogatás nélküli támadás volt, megsértve a nemzetközi humanitárius jogi előírásokat.
Egy általunk megvizsgált március 12-i műholdfelvétel tisztán mutatja a gyerekkórház és kórházak mellett becsapódott bombák okozta krátereket.
A 72 éves Szvitlana eredetileg Donyeckől menekült Izjumba az oroszok elől még 2014-ben.
„Amikor 3-án vagy 4-én bombázni kezdtek minket, nem mehettünk ki többé. Éjjel és nappal csapódtak be a rakéták… Ha ez még pár napig folytatódik, az embereknek és ennek a városnak vége lesz.”
A támadások kezdete, illetve mióta a boltokat bezárták vagy lebombázták, Izjum lakossága kizárólag a humanitárius segélyekre és a maguknál tartott élelemre van utalva. Nincs áram, gáz, fűtés és semmilyen infokommunikációs szolgáltatás, nincsen mosási és mosdási lehetőség, vízhiány van.
Tetyana, aki öt hónapos gyerekével egy menedékhelyen bujkált, ezt mesélte:
„Amikor eljöttünk, három 5 literes víz volt 55 emberre. Fogalmam sincs, hogyan fogják túlélni.”
Rendszertelen időközönként humanitárius szállítmányok és kenyér is eljut a városba, de a kommunikációs lehetőségek hiánya miatt ezek legtöbbször csak a nagyobb menedékhelyeken, az iskolák közelében lévőket érik el.
Az általunk megkérdezettek szerint a lakóövezetekben, illetve önálló családi házakban élők jutnak legnehezebben élelemhez, miután ezek a környékek sérültek meg leginkább a támadásokban, illetve itt a legtöbb háznak nincs vagy csak nagyon kicsi a pincéje, ahol el lehetne bújni.
A családi házban élő Natalia beszámolója:
„Hat napot töltöttünk a borospincében. Nagyon kicsi, állni kell, mert nincs hely lefeküdni. Amint egy kicsit elhallgattak a robbanások, rohantunk ki, hogy behozzunk pár tojást a csirkék alól… A gyerek nagyon éhes volt, mi alig ettünk. Csak száraz kenyerünk, almánk, savanyúságunk és lekvárunk volt… Nem tudtunk ételt sem szerezni, nem tudtuk elhagyni a házat. Mindent lőttek.”
Két megkérdezett mesélt arra, hogyan kerültek két tűz közé a város népesebben lakott részén. Egyikük több ukrán katonát (tehát a háborús szabályok szerint elvileg jogszerű célpontokat) látott egy olyan házban, amelyet később az oroszok bombáztak. A másik interjúalany azt mondta, hogy nem volt semmilyen katonai támaszpont vagy létesítmény a lebombázott környékeken.
Humanitárius folyosókra van szükség
Helyi források szerint március 9-én a helyi hatóságok a folyamatos támadások miatt alig 250 embert tudtak csak evakuálni Izjumból a tervezett 5000 helyett. Másnap még 2000 embernek sikerült elmenekülnie. A helyi tisztviselők, önkéntesek és aktivisták a saját autóikon menekítették ki őket. Sokan, köztük elsősorban az idősek és fogyatékkal élők maradtak vagy mert így döntöttek vagy mert nem tudtak elmenekülni.
A nemzetközi humanitárius jog tiltja a civilek és civil célpontok elleni szándékos támadásokat, ahogyan a válogatás nélküli és aránytalan csapásokat is. Az orosz hadseregnek kötelessége, hogy minden tőle telhető módon megvédje a civileket és létesítményeiket.
Ugyanez a kötelezettség terheli az ukrán hadsereget is, így lehetőleg el kell kerülniük, hogy civilek lakta környékeken harcoljanak, ahol megsebesíthetik vagy megölhetik a civileket és károkat okozhatnak a civil infrastruktúrában.
Az Amnesty International már többször kérte, hogy nyissanak biztonságos humanitárius folyosókat az orosz hadsereg támadásai elől menekülőknek. Az Amnesty szerint Oroszország katonai agressziót folytat Ukrajna ellen.
