A szexuális erőszak “kultúrája” Dániában

Elszomorító tapasztalat

A tizennyolc szexuális erőszak túlélő nővel és tizenöt
évnél idősebb lánnyal felvett interjúk alapján készült kutatás, valamint civil
szervezetek, szakértők és érintett hatóságok azt állapították meg, hogy a
bejelentés folyamata és annak utóhatásai rendkívül megterhelők az áldozatok
számára.

Sokan elutasító hozzáállással, az áldozat
hibáztatásával és előítélettel találkoznak. Az áldozatok elmondták, hogy
elsősorban azért nem tesznek feljelentést, mert attól félnek, hogy a rendőrség
és az igazságügyi dolgozók nem hisznek nekik, hibáztatják és megszégyenítik
őket.  

A 39 éves Kristine négyszer próbálta meg az őt ért szexuális
erőszakot bejelenti a rendőrségen. Másodjára egy rendőrségi cellába zárták és
figyelmeztették, hogy börtönbe is kerülhet, ha hazudik. Arról számolt be, hogy
a bejelentési folyamat során „további félelmeket, szégyent és megaláztatást”
szenvedett el.

„Ha 20 éves lennék, az első kísérlet után feladtam
volna.” – mondta az Amnesty Internationalnek.

Egy másik nő elmesélte,
mennyire megfélemlítve érezte magát, amikor a rendőrségre ment. „Mindössze 21
évesen ott ültem két férfival szemben, akik rám néztek és azt kérdezték: „Tényleg
feljelentést akarsz tenni?” Csak egy fiatal lány voltam, aki azt állította,
hogy megerőszakolták.”

Hiába
vannak a rendőrség számára iránymutatások, a jelenlegi gyakorlat
következetlen és gyakran nem felel meg ezeknek az iránymutatásoknak és a nemzetközi
előírásoknak.

Azok a nők és lányok, akik feljelentést tesznek nemi
erőszak ügyében hosszú bolyongásra számíthatnak a bíróságok útvesztőjében, az eközben szerzett
tapasztalataik pedig fájdalmasak és elszomorítóak. Emilie azt mesélte, hogy biztosan nem menne ismét a
rendőrségre, ha újra szexuális erőszak áldozatává válna.

„Amikor végre a bíróságra kerülsz, szinte újra át kell
élned az egészet, majd a végére még rosszabbul érzed magad, mintha a te hibád
lenne, te követtél volna el valami rosszat.”

A szexuális erőszak meghatározása

Az Isztambuli Egyezmény szerint, amelyet Dánia
2014-ben ratifikált, a szexuális erőszakot és minden egyéb kölcsönös
beleegyezés nélküli szexuális aktust bűncselekménynek kell tekinteni. A dán
jogszabály azonban még mindig nem a kölcsönös beleegyezés alapján határozza meg
azt, hanem olyan meghatározást használ, amely azt vizsgálja, volt-e fizikai erőszak, fenyegetés, kényszerítés vagy az
áldozat képes volt-e védekezni.

A
jogszabályban vagy a gyakorlatban alkalmazott azon feltételezés, hogy az
áldozat azzal, hogy fizikailag nem védekezik, a beleegyezését adja, rendkívül
problémás, mivel szakértők is elismerték, hogy az „akaratlan bénultság” vagy
„lefagyás” nagyon gyakori fiziológiai és pszichikai reakció a szexuális erőszak
során.

A kölcsönös beleegyezés helyett az ellenállásra és
erőszakra helyezett hangsúly nem csak a bejelentést befolyásolja, hanem a
szexuális erőszak széleskörű tudatosítására is hatással van, pedig mindkettő
kulcsfontosságú a megelőzés és az ítélethozatal során.

Szükséges változás a jogalkotásban

A dán kormány nemrégiben szakértői csoportot állított
fel olyan kezdeményezések kidolgozása érdekében, amelyek az áldozattá vált
nőknek abban, hogy megfelelő támogatást kapjanak és szakszerű kezelésben
részesüljenek. Az Amnesty International üdvözli ezeket a kezdeményezéseket, a
kormánynak azonban határozottabb lépéseket kell tennie, és a jogszabályt úgy
kell megváltoztatnia, hogy az a kölcsönös beleegyezés fogalmát vegye alapul.

Habár a
jelenlegi törvények módosítása elengedhetetlen a hozzáállás megváltoztatásához
és a megfelelő igazságszolgáltatáshoz, az intézményi és társadalmi változáshoz
sokkal több kell. A hatóságoknak lépéseket kell tenniük annak biztosításáért,
hogy a szexuális erőszakkal kapcsolatos mítoszok és nemi sztereotípiák a társadalom
valamennyi szintjén háttérbe szoruljanak, és az áldozatokkal foglalkozó
szakemberek megfelelő és folyamatos képzést kapjanak. Ezenkívül szükség van
szélesebb körű szexuális felvilágosításra és tudatosságot növelő programokra
már fiatal kortól kezdve.

„Az elavult törvények módosításával és a jogi
eljárásban jelenleg létező áldozathibáztatás és negatív sztereotípiák alattomos
kultúrájának leszámolásával, Dánia is lehetőséget kap arra, hogy az Európán végigsöprő változás részese legyen. A bátor nők és lányok által indított változás
eredményeképpen nyolc európai országban a beleegyezés hiánya alapján határozzák
ma már meg a szexuális erőszak fogalmát.” – mondta Kumi Naidoo.

„A változás hullámai Dániában és Európa más részein
hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a nők nagyobb védelmet élvezzenek, illetve
ahhoz is, hogy a nők és lányok következő generációja soha ne okolja saját magát,
és ne legyen kétsége afelől, hogy az elkövetőket megbüntetik.”

Háttér

Az Amnesty 31 európai ország nemi erőszakkal
kapcsolatos jogszabályát elemezte, és azt találta,
hogy a 31-ből csak nyolc országban van hatályban a szexuális erőszaknak olyan
meghatározása, amely a beleegyezésen alapul. Ezek a következők: Svédország, az
Egyesült Királyság, Írország, Luxemburg, Németország, Ciprus és Belgium.

A többi európai államban ahhoz, hogy a szexuális erőszak
bűncselekménynek minősüljön, a jogszabály megköveteli az erőszak és fenyegetés
meglétét, ami ugyanakkor a legtöbb esetben nem jellemző.

Mivel az aktivisták, köztük az Amnesty továbbra is
kiállnak az ’Igen” mellett, Dánia reményeink szerint hamarosan
követi az elöljáró országok példáját. Rajtuk kívül több ország (Finnország,
Görögország, Spanyolország, Portugália és Szlovénia) hatóságai szintén
változásokat fontolgatnak.

Az Amnesty továbbra is Európa-szerte vizsgálja a fennálló
helyzetet, és kampányol a beleegyezésen alapuló jogszabályok és a szexuális erőszakkal
kapcsolatos mítoszok háttérbe szorításáért. 2019 áprilisában, tizenegy évvel a Lezárt-ügy jelentés után, az
Amnesty regionális jelentést tesz közzé, amely négy skandináv államban
(Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban) vizsgálja majd az
igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés lehetőségét szexuális erőszak esetén.