Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor a csatlakozni akaró tagországoknak komoly elvárásoknak kell megfelelniük a demokratikus értékek, az emberi jogok és a jogállamiság területén. Ugyanakkor az EU nem következetes ugyanezen elvárásoknak a már meglévő tagokkal szembeni betartatása kapcsán. Az Unió fellépésén (illetve annak hiányán) múlik, hogy ez egy közös értékéken alapuló szövetség vagy csupán szomszédországok összessége.
A veszély valós. Az emberi jogok
védelmezőit elnyomó rendeleteket hirdető szélsőséges populista vezetők állami
koalícióba léptek Ausztriában és Olaszországban. A Szabadságpárt és a Liga gyűlöletre
és el nem fogadásra építő politikát folytat. Azonban a két országban fennálló
komplex kormánykoalíciók egyelőre
megnehezítik ezeknek a pártoknak demokratikus intézmények ellen folytatott
munkáját.
Ezzel szemben Magyarországon és
Lengyelországban a szélsőséges populista pártok egyeduralomra törtek. A Fidesz
és a Jog és Igazságosság Párt (PiS) elérte, hogy a törvény és más demokratikus
fékek fölé emelkedjenek.
Lengyelországban Jaroslaw Kaczynski pártja
az ország bírói testületének, a hatalommal való teljes visszaélést meggátoló
utolsó erő megnyirbálásán dolgozik, ellenszegülve a Brüsszelben és Luxembourgban
folytatott eljárásoknak és saját állampolgárai akaratának. Ugyanakkor az
emberek békés tüntetéshez és véleményvállaláshoz való jogát egyre jobban korlátozzák.
Orbán Viktor pártja egymás után hozza a
„reformokat,” amelyek egyrészt csökkentik az emberek jogait, másrészt
megnehezítik, hogy közösen álljanak ki a jogaikért. Az állam megnehezítette az Alkotmánybíróságnak,
hogy felelősségre vonják az államot. A Fidesz továbbá folyamatosan támadja az
ország civil szervezeteit és tudósait. Az elmúlt két évben az állam bevezette
az Oroszországból ismert és hírhedt „külföldi ügynöktörvény” egy fajtáját azon
emberi jogokért küzdő csoportok megbélyegzésére, amelyeknek külföldi támogatóik
is vannak, és törvénytelennek nyilvánította a migrációval kapcsolatos
tevékenységeket. Az elfogadott törvények továbbá korlátozzák az emberek
gyülekezési jogát, kriminalizálják a hajléktalanságot, és aláássák a bírói
testület függetlenségét.
A lengyel és magyar politikusok a tevékenységüket
pártjaik választási győzelmével igazolják. Azonban a választások megnyerése nem
jogosít fel egyetlen államot az emberi jogok eltiprására.
Az európai államok és intézmények fellépése
a jogállamiságot veszélyeztető magyar lépésekkel szemben lesújtóan gyenge.
Éveken keresztül csak alkalmazkodtak, hízelegtek, és figyelmeztetéseket küldtek
a magyar kormánynak, mindhiába. Most, hogy egyre több EU országban nő a
befolyása azoknak, akik nyíltan lépnek fel a jogvédők ellen, egyre nagyobb a
kockázatot jelent nem csak ezeknek az országoknak a polgárainak a számára, de mindenkinek,
aki az EU-t otthonának tartja.
Az Európai Bizottság helyesen járt el
amikor a lengyel bírósági krízisre reagálva érvénybe léptette az EU szerződés 7.
cikkét, amely az Uniós értékek védőhálójaként szolgál. Most az EU államokon
múlik, hogy gondoskodjanak a lengyel igazságszolgáltatási rendszert érintő túlkapások
elleni fellépésről.
Az EU emberi jogok és jogállamiság iránt
való elkötelezettsége azonban pár nap múlva, szeptember 12-én néz igazi próbatétel
elé, amikor a választott képviselőknek alkalmuk lesz Magyarország ügyében állást
foglalni. Ellentéteben Lengyelországgal, az Európai Bizottság Magyarországgal
szemben még nem indította el a 7-es cikk szerinti eljárást, tehát az Európai
Parlament tagjainak a felelőssége, hogy szavazatukkal elindítsák a folyamatot.
A 7-es cikk akkor alkalmazandó, ha az EU alapelvei komoly veszélybe kerülnek,
ahogy ez most Magyarország is Lengyelország esetében is fennáll.
Fontos megjegyezni, hogy a 7-es cikk
érvénybeléptetéséhez szükséges szavazásra való felhívás az állam számonkérésére
irányul, nem pedig egy támadás Magyarország vagy a magyarok ellen. A szavazás
az EU alapvető értékeiről és az emberi jogokról szól, és arra kéri Magyarországot,
hogy visszatérjen az ország ezeknek az alapelveknek a közös útjára.
A 7-es cikkhez a szavazatok kétharmada
szükséges, így a szavazás szoros lesz. Eddig azonban sajnos úgy tűnik, hogy az
Európai Néppártnak fontosabb, hogy megtartsák a többségi befolyásukat a Parlamentben,
mint hogy megvédjék az EU alapvető demokratikus értékeit. Az Európai Néppárté a
legnagyobb frakció.
A jövőre esedékes európai parlamenti
választások során a Néppárt tagjainak szükségük van a Fidesz szavazataira
ahhoz, hogy többségben maradjanak. Azonban, ha a Néppárt elutasítja, hogy az EU
fellépjen Magyarország ügyében, mert a saját politikai hatalmukat részesítik
előnyben, akkor ellene mennek pont annak a rendnek, aminek fenntartására
hivatottak. Katasztrofális következményekkel járó tévedés lenne ez a Néppárt
részéről.
Több mérsékelt jobboldali néppárti
képviselő – mint az osztrák és holland kereszténydemokraták és az ír Fine Gael
– állítja, hogy támogatni fogja a 7-es cikk szerint eljárás megindítását
Magyarországgal szemben, esetleg már szavaztak is ennek kapcsán Európai
Parlament bizottságaiban. Sokuk még így is aggasztóan bizonytalan, és többségük
Európa legnagyobb kereszténydemokrata pártjainak a tagjai a Néppárton belül, mint
például a 29 tagú német Kereszténydemokrata Unió, a 20 tagú francia
Républicains és a 17 tagú spanyol
Partido Popular.
Itt az idő, hogy a kereszténydemokrata
vezetők megmutassák, hol állnak az európai értékekért folytatott harcban. Nincs
már helye kertelésnek, dönteniük kell.
A lengyel bíróságot ért legutóbbi támadást
követően Malgorzata Gersdorf főbíró „összefogást hirdetett a demokrácia és a
független bíróságok védelme érdekében.” Magyarországon szintén sokan vannak,
akik továbbra is bátran kiállnak az emberi jogokért. A kérdés most az, hogy
vajon Európa kereszténydemokrata vezetőinek van-e mersze velük tartani?
Kenneth Roth a Human Rights Watch ügyvezető
igazgatója
Kumi Naidoo az Amnesty International
főtitkára
