A siralomházban lévő nők az esetek többségében semmilyen segítségre sem számíthatnak a velük szemben elkövetett fizikai és szexuális erőszak és bántalmazásokkal kapcsolatban, amelyek megelőzték és kiváltották azt a bűncselekményt, amely miatt halálra ítélték őket. Ma van a halálbüntetés elleni világnap.
“Nagyon sok nőt ítélnek halálra összecsapott, tisztességtelen eljárások során, semmibe véve a tisztességes eljáráshoz való jogukat, illetve az olyan enyhító körülményeket mint a hosszan tartó bántalmazás, erőszak és szexuális zaklatás.” – mondta Rajat Khosla, az Amnesty International kutatási igazgatója.
“Azzal, hogy halálra ítélik ezeket a nőket, nemcsak fenntartanak egy borzalmas és kegyetlen büntetést, de a nők fizetik meg annak az árát is, hogy a hatóságok nem léptek fel az őket ért jogsértések és rendszerszintű elnyomás ellen. A halálos ítéleteket és kivégzéseket övező titkolózás miatt pedig csak a teljes történet kis részét ismerjük.”
Sok esetben azzal, hogy a hatóságok nem vizsgálják ki a konkrét panaszokat, és vetnek véget a nemi alapú hátrányos megkülönböztetésnek, az abúzus véget nem érő spirálját erősítik, az igazságszolgáltatási rendszerbe bekerülő nők pedig egyre inkább kiszolgáltatottá válnak.
A szudáni Noura Husszein Hamad Daoudot 2017 áprilisában ítélték halálra, miután megölte a férfit, akihez 16 évesen feleségül kényszerítették. Három évvel a kényszerházasság megkötése után költözött be Noura a férfi házába, ahol az két testvére illetve unokatestvére segítségével megverte, majd a lefogott nőt megerőszakolta. Más civil szervezetekkel közösen az Amnesty kampányt indított Noura érdekében, így a halálos ítéletet később enyhítették. Mások azonban nem voltak ennyire szerencsések.
2018-ban az Amnesty Iránban dokumentálta egy kurd nő, Zeinab Sekaanwand kivégzését. Zeinabot még gyermekként kényszerítették férjhez, aki éveken át a sógorával együtt megerőszakolta a nőt, amíg 17 évesen egy tisztességtelen eljárás során el nem ítélték a férje megölése miatt.
Néhány országban, köztük Ghánában kötelező halálbüntetést kiszabni bizonyos bűncselekmények, például emberölés elkövetése esetén, ez pedig megakadályozza a nőket, hogy az olyan enyhítő körülményekről, mint az ellenük elkövetett nemi alapú erőszak vagy negatív diszkrimináció beszámoljanak. Malajziában a nők többsége, közülük is elsősorban a külföldi állampolgárok, kábítószer-kereskedelem miatt vannak siralomházban, ugyanis ezekben az esetekben is kötelező a bíróságoknak a legsúlyosabb büntetést alkalmazniuk.
“2020 végére már 108 ország törölte el teljesen a halálbüntetést. Szerencsére az irány egyértelmű: egyre kevesebb ország gondolja, hogy megtagadhatja az élethez való jogot az emberektől. De ameddig ez a pillanat nem jön el a világ minden államában, tovább folytatjuk a halálbüntetés eltörléséért indított kampányunkat. Közösen örökre a történelemkönyvekbe száműzhetjük ezt a kegyetlen és embertelen büntetést.” – mondta Rajat Khosla.
A halálbüntetés elleni világnap alkalmából az Amnesty arra kéri az embereket, hogy támogassák azt a törvénymódosítást, amely eltörölné a halálbüntetést Ghánában az esetek legnagyobb részében. Arra kérünk mindenkit, írjon a ghánai parlament elnökének illetve az igazságügyi miniszternek, használja a #Ghanavoteforabolition hashtaget, és vegye rá saját országgyűlési képviselőjét is, hogy álljon az ügy mögé.